1 Mózes 1
1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
Muⱪǝddǝmdǝ Huda asmanlar bilǝn zeminni yaratti.
2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
U qaƣda yǝr bolsa xǝkilsiz wǝ ⱪupⱪuruⱪ ⱨalǝttǝ boldi; ⱪarangƣuluⱪ qongⱪur sularning yüzini ⱪaplidi; Hudaning Roⱨi qongⱪur sular üstidǝ lǝrzan pǝrwaz ⱪilatti.
3 És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
Huda: «Yoruⱪluⱪ bolsun!» dewidi, yoruⱪluⱪ pǝyda boldi.
4 És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
Huda yoruⱪluⱪning yahxi ikǝnlikini kɵrdi; Huda yoruⱪluⱪ bilǝn ⱪarangƣuluⱪni ayridi.
5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
Huda yoruⱪluⱪni «kündüz», ⱪarangƣuluⱪni «keqǝ» dǝp atidi. Xu tǝriⱪidǝ kǝq bilǝn sǝⱨǝr ɵtti, bu tunji kün boldi.
6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
Andin Huda: — Sularning ariliⱪida bir boxluⱪ bolsun wǝ sular [yuⱪiri-tɵwǝn] ikkigǝ ayrilip tursun, dedi.
7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
Xuning bilǝn Huda bir boxluⱪ ⱨasil ⱪilip, sularni boxluⱪning astiƣa wǝ boxluⱪning üstigǝ ayriwǝtti; ix ǝnǝ xundaⱪ boldi.
8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
Huda bu boxluⱪni «asman» dǝp atidi. Xu tǝriⱪidǝ kǝq bilǝn sǝⱨǝr ɵtti, bu ikkinqi kün boldi.
9 És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
Andin Huda: «Asmanning astidiki sular bir yǝrgǝ yiƣilsun, ⱪuruⱪ tupraⱪ kɵrünsun!» dewidi, dǝl xundaⱪ boldi.
10 És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
Huda ⱪuruⱪ tupraⱪni «yǝr», yiƣilƣan sularni bolsa «dengizlar» dǝp atidi. Huda bularning yahxi bolƣanliⱪini kɵrdi.
11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
Andin Huda yǝnǝ: «Yǝr ⱨǝrhil ɵsümlüklǝrni, uruⱪluⱪ otyaxlarni, mewǝ beridiƣan dǝrǝhlǝrni türliri boyiqǝ ɵzidǝ ündürsun! Mewilǝrning iqidǝ uruⱪliri bolsun!» dewidi, dǝl xundaⱪ boldi;
12 Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
yǝrdiki ɵsümlüklǝrni, yǝni uruⱪ qiⱪidiƣan otyaxlarni ɵz türliri boyiqǝ, mewǝ beridiƣan, yǝni mewilirining iqidǝ uruⱪliri bolƣan dǝrǝhlǝrni ɵz türliri boyiqǝ ündürdi. Huda bularning yahxi bolƣanliⱪini kɵrdi.
13 És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
Xu tǝriⱪidǝ kǝq bilǝn sǝⱨǝr ɵtti, bu üqinqi kün boldi.
14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
Huda yǝnǝ: «Kündüz bilǝn keqini ayrip berix üqün asmanlarda yoruⱪluⱪ jisimlar bolsun. Ular künlǝr, pǝsillar wǝ yillarni ayrip turuxⱪa bǝlgǝ bolsun;
15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
ular asmanlarda turup nur qiⱪarƣuqi bolup, yǝr yüzigǝ yoruⱪluⱪ bǝrsun!» dewidi, dǝl xundaⱪ boldi.
16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
Huda ikki qong nur qiⱪarƣuqi jisimni yaratti; qong nur qiⱪarƣuqini kündüzni baxⱪuridiƣan, kiqik nur qiⱪarƣuqni keqini baxⱪuridiƣan ⱪildi. Ⱨǝmdǝ yǝnǝ yultuzlarnimu yaratti.
17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
Huda bularni yǝrgǝ yoruⱪluⱪ berip, kündüz bilǝn keqini baxⱪurup, yoruⱪluⱪ bilǝn ⱪarangƣuluⱪni ayrisun dǝp asmanlarning gümbizigǝ orunlaxturdi. Huda buning yahxi bolƣanliⱪini kɵrdi.
18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19 És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
Xu tǝriⱪidǝ kǝq bilǝn sǝⱨǝr ɵtti, bu tɵtinqi kün boldi.
20 És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
Huda yǝnǝ: «Sularda miƣ-miƣ janiwarlar bolsun, uqar-ⱪanatlar yǝrning üstidǝ, asman boxluⱪida uqsun» dedi.
21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
Xundaⱪ ⱪilip Huda sudiki qong-qong mǝhluⱪlarni, xundaⱪla sularda miƣ-miƣ janiwarlarni ɵz türliri boyiqǝ wǝ ⱨǝrhil uqar-ⱪanatlarni ɵz türliri boyiqǝ yaratti. Huda buning yahxi bolƣanliⱪini kɵrdi.
22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
Huda bu janliⱪlarƣa bǝht-bǝrikǝt ata ⱪilip: «Nǝsillinip, kɵpiyip, dengiz sulirini toldurunglar, uqar-ⱪanatlarmu yǝr yüzidǝ awusun» dedi.
23 És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
Xu tǝriⱪidǝ kǝq bilǝn sǝⱨǝr ɵtti, bu bǝxinqi kün boldi.
24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
Huda yǝnǝ: «Yǝr janiwarlarni ɵz türliri boyiqǝ qiⱪarsun — mal-qarwilarni, ɵmüligüqi janiwarlarni wǝ yawayi ⱨaywanlarni ɵz türliri boyiqǝ apiridǝ ⱪilsun» — dewidi, dǝl xundaⱪ boldi.
25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
Xundaⱪ ⱪilip Huda yǝrdiki yawayi ⱨaywanlarni ɵz türliri boyiqǝ, mal-qarwilarni ɵz türliri boyiqǝ wǝ yǝr yüzidǝ ɵmüligüqi barliⱪ janiwarlarni ɵz türliri boyiqǝ yaratti. Huda buning yahxi bolƣanliⱪini kɵrdi.
26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Andin Huda: «Ɵz sürǝt-obrazimizda, Bizgǝ ohxaydiƣan ⱪilip insanni yaritayli. Ular dengizdiki beliⱪlarƣa, asmandiki uqar-ⱪanatlarƣa, barliⱪ mal-qarwilarƣa, pütkül yǝr yüzigǝ wǝ yǝr yüzidiki barliⱪ ɵmiligüqi janiwarlarƣa igidarqiliⱪ ⱪilsun» dedi.
27 Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
Xundaⱪ ⱪilip, Huda insanni Ɵz sürǝt-obrazida yaratti; Uni Ɵzining süritidǝ yaratti; Ularni ǝrkǝk-qixi ⱪilip yaratti.
28 És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Huda ularƣa bǝht-bǝrikǝt ata ⱪilip: «Silǝr nǝsillinip, kɵpiyip, yǝr yüzini toldurup boysundurunglar; dengizdiki beliⱪlar, asmandiki uqar-ⱪanatlarƣa, xuningdǝk yǝr yüzidǝ yüridiƣan ⱨǝrbir ⱨaywanlarƣa igidarqiliⱪ ⱪilinglar» dedi.
29 És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
Andin Huda yǝnǝ: «Mana, Mǝn pütkül yǝr yüzidiki uruⱪluⱪ otyaxlar bilǝn uruⱪluⱪ mewǝ beridiƣan ⱨǝrbir dǝrǝhlǝrni silǝrgǝ ozuⱪluⱪ bolsun dǝp bǝrdim;
30 A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
xundaⱪla yǝrdiki barliⱪ janiwarlar bilǝn asmandiki barliⱪ uqar-ⱪanatlar wǝ yǝr yüzidǝ barliⱪ ɵmiligüqilǝrgǝ, yǝni barliⱪ jan-janiwarlarƣa ozuⱪluⱪ bolsun dǝp barliⱪ gül-giyaⱨlarni bǝrdim» dewidi, dǝl xundaⱪ boldi.
31 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Huda yaratⱪanlirining ⱨǝmmisigǝ sǝpselip ⱪaridi, wǝ mana bularning ⱨǝmmisi naⱨayiti yahxi bolƣanidi. Xu tǝriⱪidǝ kǝq bilǝn sǝⱨǝr ɵtti, bu altinqi kün boldi.
