1 Mózes 1
1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
Tangsuek naah Sithaw mah van hoi long to sak.
2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
Long loe tungkrang om ai, kong sut; kaving loe kathuk nuiah oh. Sithaw ih Muithla loe tui nuiah angtawt.
3 És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
Sithaw mah, Aanghaih om nasoe, tiah thuih pongah, Aanghaih to oh.
4 És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
Sithaw mah aanghaih to hnuk naah hoih, tiah thuih; Sithaw mah aanghaih to kaving thung hoiah tapraek.
5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
Ka-aang to Sithaw mah Khodai, tiah kawk moe, kaving to Khoving, tiah kawk. To tiah duem hoi khawn to oh moe, amtong tangsuekhaih niah oh.
6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
Sithaw mah, Tuinawk um ah van hma to om nasoe loe, tui thung hoiah tui to ampraek nasoe, tiah thuih.
7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
To pongah Sithaw mah van hma to sak moe, van hma tlim ih tui hoi van hma ranui ih tui to tapraek; a thuih ih lok baktih toengah oh.
8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
Sithaw mah van hma to van, tiah kawk; to tiah duem hoi khawn to oh; to loe ni hnetto haih ah oh.
9 És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
Sithaw mah, tuinawk loe van tlim ah nawnto angcu o nasoe loe, saoeng to amtueng nasoe, tiah thuih; a thuih ih lok baktih toengah oh.
10 És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
Sithaw mah kaphui long to saoeng, tiah kawk moe, nawnto angcuu tui to tuipui, tiah kawk; a sak ih hmuen to Sithaw mah hnuk naah hoih, tiah thuih.
11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
Sithaw mah, Saoeng nuiah phroh, amuu kaom aan kahingnawk, amuu kaom thingthai congca kathai thingkungnawk to amprawk o nasoe, tiah thuih; a thuih ih lok baktih toengah oh.
12 Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
Long ah phroh to amprawk, amuu kaom aan congca hoi thingthai congca to amprawk o; a sak ih hmuen to Sithaw mah hnuk naah hoih, tiah thuih.
13 És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
Duem hoi khawn to oh, to loe ni thumto haih ah oh.
14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
Sithaw mah, khoving thung hoi khodai to tapraek hanah, van hma ah aanghaih to om nasoe, atuenawk, aninawk, saningnawk loe angmathaih ah om nasoe,
15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
long to aanghaih paek hanah van hma ah aanghaih to om nasoe, tiah thuih; a thuih ih lok baktih toengah oh.
16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
Sithaw mah aanghaih paekkung kalen hnetto sak, kalen kue khodai ukkung ka-aang hoi kathoeng kue khoving ukkung ka-aang to a sak; cakaehnawk doeh a sak.
17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
Long to aanghaih paek hanah, to aanghaih to Sithaw mah van hma ah suek.
18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
Khodai hoi khoving to uk moe, khoving thung hoi khodai to tapraek hanah, to tiah a suek; a sak ih hmuen to Sithaw mah hnuk naah hoih, tiah thuih.
19 És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
Duem hoi khawn to oh, to loe ni palito haih ah oh.
20 És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
Sithaw mah, tui thungah Hinghaih katawn, kangtawt thaih moi congca to om nasoe loe, long ranui ah kaom kawk parai van hma ah tavaanawk to azawk o nasoe, tiah thuih.
21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
To tiah Sithaw mah kalen parai tuipui thungah tanga pui, hinghaih katawn angtawt thaih moi congca hoi azawk thaih tava congca doeh pungsak; a sak ih hmuen to Sithaw mah hnuk naah hoih, tiah thuih.
22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
To a sak ih moinawk to Sithaw mah tahamhoihaih paek, Athaih pop nasoe loe, tuipui koi mongah pung o nasoe, tavaanawk doeh long ah pung o nasoe, tiah thuih.
23 És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
Duem hoi khawn to oh, to loe ni pangato haih ah oh.
24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
Sithaw mah, Hinghaih tawn pacah ih moi congca, long ah kavak moinawk, taw ah kaom congca moinawk loe long mah pungsak nasoe, tiah thuih; a thuih ih lok baktih toengah oh.
25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
Sithaw mah taw ih congca moi, pacah ih congca moi, long ah kavak angtawt thaih congca moi to sak; a sak ih hmuen to Sithaw mah hnuk naah hoih, tiah thuih.
26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
To pacoengah Sithaw mah, Kami hae aimacae tungkrang baktih, aimacae hoi kanghmong ah sah si loe, tuipui thung ih tanganawk, van ih tavaanawk, long ah pacah ih moinawk, long ah kavak moinawk boih to uk nasoe, tiah thuih.
27 Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
To pongah Sithaw mah kami to angmah ih tungkrang baktih toengah sak; Sithaw krang hoi kanghmong ah nongpa hoi nongpata to sak.
28 És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Sithaw mah, nihnik khaeah, Athaih athai hoih, pung hoih, long ah koi hoi ah loe, long to uk hoih; tuipui thung ih tanganawk, van ih tavaanawk, long nuiah kavak hinghaih katawn moinawk boih to uk hoih, tiah tahamhoihaih paek.
29 És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
To pacoengah Sithaw mah, Khenah, long pum ah amuu kaom ann congca, thingthaikung congca to kang paek; to hmuennawk loe nang hnik ih buh ah om tih.
30 A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
Na caak hoi hanah, long ah kaom taw ih moinawk boih, van ih tavaanawk boih, long ah kavak hinghaih tawn moinawk boih, anqam congca to kang paek, tiah a naa. A thuih ih lok baktih toengah oh.
31 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
A sak ih hmuennawk boih Sithaw mah khet naah, Hoih parai, tiah thuih. Duem hoi khawn to oh, to loe ni tarukto haih ah oh.
