1 Mózes 1
1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
Sa sinugdan gibuhat sa Dios ang mga langit ug ang yuta.
2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
Ang kalibotan wala pay porma ug wala pay sulod. Ang kangitngit anaa sa ibabaw sa kinahiladman. Ang Espiritu sa Dios naglihok ibabaw sa mga katubigan.
3 És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
Ang Dios miingon, “Motungha ang kahayag,” ug mitungha ang kahayag.
4 És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
Nakita sa Dios ang kahayag, nga kini maayo. Gibahin niya ang kahayag gikan sa kangitngit.
5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
Gitawag sa Dios ang kahayag ug “adlaw,” ug ang kangitngit gitawag niya ug “gabii.” Mao kini ang kagabhion ug kabuntagon, ang unang adlaw.
6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
Ang Dios miingon, “Motungha ang usa ka wanang taliwala sa mga katubigan, ug bahinon niini ang mga tubig gikan sa katubigan.”
7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
Gibuhat sa Dios ang wanang ug gibahin ang mga tubig nga anaa sa ilalom sa wanang gikan sa katubigan nga anaa ibabaw sa wanang. Nahitabo kini.
8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
Gitawag sa Dios ang wanang ug “kawanangan.” Mao kini ang kagabhion ug ang kabuntagon, ang ikaduhang adlaw.
9 És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
Ang Dios miingon, “Ang tubig nga anaa ilalom sa kawanangan matigom sa usa ka dapit ug motungha ang mala nga yuta.” Nahitabo kini.
10 És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
Gitawag sa Dios ang mala nga dapit nga “yuta,” ug ang natigom nga mga tubig gitawag niya ug “kadagatan.” Nakita niya nga kini maayo.
11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
Ang Dios miingon, “Moturok sa yuta ang mga tanom: mga tanom nga adunay binhi ug mga kahoy nga nagapamunga nga ang liso anaa sa sulod sa bunga, ang matag usa sumala sa ilang kaugalingong matang.” Nahitabo kini.
12 Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
Ang yuta naghatag ug mga tanom, mga tanom nga adunay binhi sumala sa ilang matang, ug mga kahoy nga nagapamunga nga ang bunga adunay liso sa sulod niini, sumala sa ilang matang. Nakita sa Dios nga kini maayo.
13 És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
Mao kini ang kagabhion ug ang kabuntagon, ang ikatulong adlaw.
14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
Miingon ang Dios, “Motungha ang mga kahayag diha sa kawanangan aron magbahin sa adlaw gikan sa gabii. Ug tugoti nga sila mahimong mga ilhanan, alang sa mga tempo, alang sa mga adlaw ug sa mga katuigan.
15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
Himoa sila nga mahimong kahayag sa kawanangan aron maghatag ug kahayag sa kalibotan.” Nahitabo kini.
16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
Gibuhat sa Dios ang duha ka dagko nga mga kahayag, ug ang labing dako nga kahayag mao ang magdumala sa adlaw, ug ang dili kaayo hayag mao ang magdumala sa kagabhion. Gibuhat usab niya ang mga bituon.
17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
Gibutang sila sa Dios sa kawanangan aron maghatag ug kahayag sa kalibotan,
18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
aron sa pagdumala sa adlaw ug sa kagabhion, ug sa pagbahin sa kahayag gikan sa kangitngit. Nakita sa Dios nga kini maayo.
19 És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
Mao kini ang kagabhion ug ang kabuntagon, ang ika-upat nga adlaw.
20 És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
Miingon ang Dios, “Pun-a ang katubigan sa mga buhing binuhat, ug tugoti nga molupad ang mga langgam ibabaw sa kayutaan diha sa haw-ang sa kawanangan.”
21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
Gihimo sa Dios ang dagkong mga mananap sa dagat, lakip ang uban pang buhing binuhat sumala sa iyang matang, mga binuhat nga nagalihok ug naglukop sa katubigan, ug matag langgam nga adunay pako sumala sa ilang matang. Nakita sa Dios nga kini maayo.
22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
Gipanalanginan sila sa Dios, nga nag-ingon, “Pagmabungahon ug panaghan, ug pun-a ninyo ang katubigan sa kadagatan. Managhan ang mga langgam sa kalibotan.”
23 És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
Mao kini ang kagabhion ug ang kabuntagon, ang ikalimang adlaw.
24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
Ang Dios miingon, “Motungha sa yuta ang mga buhing binuhat, sumala sa matag matang niini, mga binuhing mga mananap, mga mananap nga nagakamang, ug mga mapintas nga mananap sa kalibotan, sumala sa matag matang niini.” Nahitabo kini.
25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
Gibuhat sa Dios ang mapintas nga mga mananap sa kalibotan sumala sa ilang matang, ang binuhing mga mananap sumala sa ilang matang, ug ang tanang nagakamang ibabaw sa yuta sumala sa matang niini. Nakita niya nga kini maayo.
26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Miingon ang Dios, “Buhaton nato ang tawo sama sa atong hulagway, sunod kanato. Magdumala sila sa mga isda sa dagat, sa mga langgam sa kawanangan, sa mga binuhing mga mananap, sa tibuok kalibotan, ug sa matag mananap nga nagakamang sa kalibotan.”
27 Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
Gibuhat sa Dios ang tawo sama sa iyang hulagway. Gibuhat niya siya sama sa iyang kaugalingong panagway. Gibuhat niya ang babaye ug ang lalaki.
28 És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Gipanalanginan sila sa Dios ug miingon kanila, “Pagmabungahon, ug pagpadaghan. Pun-a ang kalibotan, ug lukopa kini. Pagdumala ngadto sa tanang isda sa dagat, ngadto sa mga kalanggaman sa kawanangan, ug ngadto sa tanang buhing mananap nga nagalihok sa kalibotan.”
29 És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
Miingon ang Dios, “Tan-awa, gihatag ko kaninyo ang tanang tanom nga nagahatag ug binhi nga anaa sa tibuok kalibotan, ug ang matag kahoy nga nagapamunga nga adunay liso. Mahimo ninyo kining pagkaon.
30 A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
Sa matag mapintas nga mananap sa kalibotan, sa matag langgam sa kalangitan, ug sa tanang mananap nga nagakamang sa kalibotan, ug sa matag binuhat nga adunay gininhawa sa kinabuhi gihatag ko ang lunhaw nga tanom aron makaon.” Nahitabo kini.
31 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Nakita sa Dios ang tanang butang nga iyang gibuhat. Tan-awa, kini maayo kaayo. Mao kini ang kagabhion ug ang kabuntagon, ang ikaunom nga adlaw.
