Galatákhoz 4
1 Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek;
Yǝnǝ xuni eytimǝnki: Gǝrqǝ bir bala pütün mülükning igisi bolsimu, mirashor gɵdǝk waⱪitlirida taki atisi bǝlgiligǝn waⱪit toxmiƣuqǝ, u ɵz ɵyidiki ⱪuldin pǝrⱪi bolmaydu. Qünki u yǝnila hojidarlar wǝ bala baⱪⱪuqilarning baxⱪuruxida bolidu.
2 Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig.
3 Azonképen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként:
Xuningƣa ohxax, bizmu gɵdǝk waⱪtimizda, bu dunyadiki «asasiy ⱪaidǝ-ⱪanuniyǝtlǝr» astida ⱪul bolƣaniduⱪ.
4 Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett,
Lekin, waⱪit-saiti toluⱪ toxⱪanda, Huda Ɵz Oƣlini [bu dunyaƣa] ǝwǝtti. U bir ayal kixidin tuƣulƣan, xuningdǝk Tǝwrat ⱪanuni astida tuƣulƣanidi.
5 Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.
Buningdiki mǝⱪsǝt, Huda Tǝwrat ⱪanuni astida yaxiƣan [bizlǝrni] bǝdǝl tɵlǝp ⱨɵrlükkǝ qiⱪirip, bizning oƣulluⱪⱪa ⱪobul ⱪiliniximiz üqündur.
6 Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!
Ⱨǝm silǝr Uning oƣulliri bolƣanliⱪinglar üqün, Huda Ɵz Oƣlining: «Abba! Atam!» dǝp qaⱪirƣuqi Roⱨini ǝwǝtip ⱪǝlbimizgǝ saldi.
7 Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.
Xuning üqün, silǝr ⱨazir ⱪul ǝmǝs, bǝlki oƣulliridursilǝr; oƣulliri bolƣanikǝnsilǝr, Huda arⱪiliⱪ Ɵzigǝ mirashor bolisilǝr.
8 Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint nem istenek;
Burun, Hudani tonumiƣan waⱪtinglarda dǝrwǝⱪǝ yalƣan ilaⱨlarning ⱪulluⱪiƣa tutulƣansilǝr.
9 Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?
Əmdiliktǝ, ⱨazir [ⱨǝⱪiⱪiy] Hudani tonuƣanikǝnsilǝr, — yaki eniⱪraⱪ ⱪilip eytⱪanda, Huda tǝripidin tonulƣanikǝnsilǝr, ǝmdi silǝr nemǝ dǝp bu dunyadiki küqsiz, ǝbjǝⱪ ǝrzimǝs «asasiy ⱪaidǝ-ⱪanuniyǝtlǝr»gǝ ⱪarap yanisilǝr? Ularning ⱪulluⱪiƣa yengiwaxtin ⱪaytixni halamsilǝr?
10 Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket.
Silǝr alaⱨidǝ kün, ay, pǝsil wǝ yillarni etiwarƣa elip hatirilǝxkǝ baxlidinglar!
11 Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek.
Mǝn ilgiri silǝrgǝ singdürgǝn ǝjrim bikar ketǝrmikin, dǝp silǝr üqün ǝnsirǝwatimǝn.
12 Legyetek olyanok, mint én; mert én is olyanná lettem, mint ti: atyámfiai, kérlek titeket, semmivel sem bántottatok meg engem.
Ⱪerindaxlar, mǝn xuni silǝrdin ɵtünimǝnki, manga ohxax bolunglar; qünki mǝn silǝrgǝ ohxax boldum. Silǝr ǝslidǝ manga ⱨeq azar yǝtküzmigǝnidinglar.
13 Tudjátok pedig, hogy testem erőtelensége miatt hirdettem néktek az evangyéliomot először.
Əmma silǝrgǝ mǝlumki, ǝtlirimdiki bir zǝiplik tüpǝylidin, mǝn hux hǝwǝrni silǝrgǝ birinqi ⱪetim yǝtküzgǝnidim.
14 És megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem útáltatok meg engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.
U qaƣda, ǝtlirimdiki bu zǝiplik silǝrgǝ nisbǝtǝn sinaⱪtǝk bolsimu, lekin silǝr meni kǝmsitmidinglar yaki qǝtkǝ ⱪaⱪmidinglar. Əksiqǝ, meni Huda ǝwǝtkǝn bir pǝrixtini, ⱨǝtta Mǝsiⱨ Əysa ɵzini kütkǝndǝk kütüwaldinglar.
15 Hová lőn tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek néktek, hogy ti, ha lehetséges volt volna, szemeiteket kivájván, nékem adtátok volna.
U qaƣdiki bǝht-bǝrikitinglar ǝmdi nǝgǝ kǝtti?! Mǝn silǝrgǝ guwaⱨqi bolup eytalaymǝnki, u qaƣda silǝr mumkin bolsa, manga kɵzliringlarni oyup berixkimu razi idinglar!
16 Tehát ellenségetek lettem-é, megmondván néktek az igazat?
Əmdiliktǝ, silǝrgǝ ⱨǝⱪiⱪǝtni sɵzligǝnlikim üqün düxmininglarƣa aylinip ⱪaldimmu?
17 Nem szépen buzgolkodnak érettetek, sőt minket ki akarnak rekeszteni, hogy mellettök buzgolkodjatok.
[Mǝn eytip ɵtkǝn] ⱨeliⱪi adǝmlǝr silǝrgǝ ⱪizƣinliⱪ kɵrsitidu, ǝmma niyiti durus ǝmǝs; ular pǝⱪǝt silǝrni [nijatning] sirtiƣa qiⱪirip, ⱪizƣinliⱪinglarni ɵzlirigǝ ⱪaritiwalmaⱪqi.
18 Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.
Əmma mǝn silǝr bilǝn birgǝ bolƣan waⱪitlardila ǝmǝs, bǝlki daim yahxi ixⱪa ⱪizƣinliⱪ ⱪilixning ɵzi yahxidur, ǝlwǝttǝ.
19 Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szűlök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.
Sɵyümlük balilirim! Mǝsiⱨ silǝrdǝ tɵrǝldürülgüqǝ mǝn silǝr üqün tolƣaⱪ azablirini yǝnǝ bir ⱪetim tartiwatimǝn!
20 Szeretnék pedig most köztetek jelen lenni és változtatni a hangomon; mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
Mening ⱨazirla yeninglarƣa berip, silǝrgǝ baxⱪiqǝ tǝlǝppuz bilǝn sɵzligüm keliwatidu; qünki bu ǝⱨwalinglar toƣruluⱪ nemǝ ⱪilixni zadila bilmǝywatimǝn!
21 Mondjátok meg nékem, kik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt?
I Tǝwrat ⱪanunining ilkidǝ yaxaxni halaydiƣanlar, silǝrdin xuni sorap baⱪay, silǝr Tǝwratning ɵzidǝ nemǝ deyilgǝnlikigǝ ⱪulaⱪ salmamsilǝr?
22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól.
Tǝwratta, Ibraⱨimning ikki oƣli bolup, biri dedǝktin, yǝnǝ biri ⱨɵr ayalidin bolƣan, dǝp hatirilǝngǝn.
23 De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által.
Dedǝktin bolƣan oƣul «ǝt bilǝn» tuƣulƣan; ⱨɵr ayalidin bolƣan oƣul bolsa Hudaning wǝdisi arⱪiliⱪ tuƣulƣandur.
24 Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szűlő, ez Hágár,
Bu ikki ixni bir ohxitix degili bolidu. Bu ikki ayal [Hudaning insanlar bilǝn] tüzgǝn ikki ǝⱨdisining wǝkilidur. Birinqi ǝⱨdǝ Sinay [teƣidin] kelip, dǝrⱨǝⱪiⱪǝt balilirini ⱪulluⱪta boluxⱪa tuƣidu; mana Ⱨǝjǝr uningƣa wǝkildur;
25 Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.
demǝk, Ⱨǝjǝr bolsa Ərǝbistandiki Sinay teƣiƣa simwol ⱪilinip, yǝni bügünki Yerusalemƣa ohxitilidu; qünki u xǝⱨǝr wǝ uning baliliri ⱪulluⱪta turmaⱪta.
26 De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,
Əmma yuⱪiridin bolƣan Yerusalem ⱨɵrdur, u ⱨǝmmimizning anisidur;
27 Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szűlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.
Qünki, [muⱪǝddǝs yazmilarda] mundaⱪ yezilƣan: — «Huxal bol, i pǝrzǝnt kɵrmigǝn tuƣmas ayal! Tǝntǝnǝ ⱪilip yangrat, towla, i tolƣaⱪ tutup baⱪimiƣan! — Qünki ƣerib ayalning baliliri eri bar ayalningkidin kɵptur!»
28 Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.
Əmdi i ⱪerindaxlar, Isⱨaⱪ Hudaning wǝdisidin tuƣulƣandǝk bizmu Hudaning wǝdisi boyiqǝ tuƣulƣan pǝrzǝntlǝrmiz.
29 De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.
Lekin u qaƣda «ǝtlǝrdin tuƣulƣan» bala «roⱨtin tuƣulƣan» baliƣa ziyankǝxlik ⱪilƣinidǝk, ⱨazir xundaⱪ bolidu.
30 De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával.
Lekin muⱪǝddǝs yazmilarda nemǝ deyilgǝn? Uningda: «Sǝn bu dedikingni oƣli bilǝn ⱪoxup ⱨǝydiwǝt! Qünki dedǝktin tapⱪan oƣul ⱨǝrgiz ⱨɵr ayalingdin bolƣan oƣul bilǝn mirasⱪa ortaⱪ bolmaydu!» dǝp pütülgǝn.
31 Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.
Əmdi, ⱪerindaxlar, biz dedǝkning ǝmǝs, bǝlki ⱨɵr ayalning pǝrzǝntliridurmiz. Mǝsiⱨ bizni ⱨɵrlüktǝ yaxisun dǝp ⱨɵr ⱪildi. Xuning bilǝn uningda tapan tirǝp turunglar wǝ ⱪulluⱪning boyunturuⱪiƣa ⱪaytidin ⱪisilip ⱪalmanglar.
