Galatákhoz 4
1 Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek;
Hoe ty hatovoko: Tsy mifañòva ami’ty ondevo ty mpandova mbe ajaja, ndra t’ie ty tompo’ ze he’e;
2 Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig.
amy t’ie fehè’ o mpañabeio naho o mpañokeo ampara’ ty andro tinendren-drae’e.
3 Azonképen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként:
Itikañe ka, naho mbe ni-ajaja ro nondevoze’ o fañè’ ty voatse toio.
4 Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett,
Fa naho nitsatoke ty fañenefañe i saay, le nahitrin’ Añahare t’i Ana’e, sinama’ ty Rakemba, toly ambane’ Hake,
5 Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.
hijebañe o ambane’ Hake aoo, hameloñe an-tika ho anake.
6 Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!
Aa kanao anake, le fa nahitrin’ Añahare añ’arofo’ areo ao t’i Arofo’ i Ana’ey, mikoike: Aba, Rae.
7 Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.
Aa le tsy ondevo ka irehe, fa anake; aa kanao anake, le mpandova aman’ Añahare, añamy Norizañey.
8 Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint nem istenek;
Ie taolo, mbe tsy nahafohiñe an’Andrianañahare, naho niondevo’ o toe tsy ndrañahareo;
9 Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?
f’ie mahafohiñe an’ Andrianañahare henaneo—toe i Andrianañahare ty maharofoanañe anahareo—aa mañino te tolihe’ areo indraike o fañè maleme naho votroo? Te hiheren-ko ondevo’ irezay indraike v’inahareo?
10 Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket.
hañorik’ andro naho volañe naho sa vaho taoñe?
11 Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek.
Imarimarihako he kafoake ty nifanehafako ama’ areo.
12 Legyetek olyanok, mint én; mert én is olyanná lettem, mint ti: atyámfiai, kérlek titeket, semmivel sem bántottatok meg engem.
O ry longo, mihalaly ama’ areo, misoloa ahy, manahake ty nisoloako anahareo—ie tsy nanao raty ahy.
13 Tudjátok pedig, hogy testem erőtelensége miatt hirdettem néktek az evangyéliomot először.
Fohi’ areo te an-kasilofan-tsandriñe ty nitaroñako i talili-soay tam-baloha’e.
14 És megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem útáltatok meg engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.
Le tsy nisirikaeñe naho tsy nampangorì’ areo, i nañembetse ahy amy hasilofan-tsandrikoy, fe nampihovae’ areo hoe t’ie ni-anjelin’ Añahare, toe nanahake Iesoà Norizañey.
15 Hová lőn tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek néktek, hogy ti, ha lehetséges volt volna, szemeiteket kivájván, nékem adtátok volna.
Aia i fañanintsiñe tama’ areoy? Mahavolan-draho naho nimete, te ho napoliti’ areo o fihaino’ areoo vaho natolots’ ahiko.
16 Tehát ellenségetek lettem-é, megmondván néktek az igazat?
Aa vaho rafelahi’ areo hao iraho kanao ivolañako ty hatò?
17 Nem szépen buzgolkodnak érettetek, sőt minket ki akarnak rekeszteni, hogy mellettök buzgolkodjatok.
Malisa mipay anahareo iereo, tsy te hañasoa, fa ty hampiria an-tikañe, hipiteha’ areo ama’e.
18 Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.
Soa avao te paiañe t’ie hahimbañe nainai’e ho ami’ty hasoa, fa tsy t’ie miatreke avao.
19 Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szűlök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.
Ry anake, hoe mitsongo te hiterake indraike iraho ampara’ te miforoñe ama’ areo ao i Norizañey.
20 Szeretnék pedig most köztetek jelen lenni és változtatni a hangomon; mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
Sinda te ho ama’ areo iraho henaneo hiovà’ ty feoko fa mahasekatse ahy.
21 Mondjátok meg nékem, kik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt?
Mitalilia, ie te ho fehè’ i Hake, ke tsy janji’ areo t’i Hake?
22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól.
Toe pinatetse te nanañ’ anake roe t’i Abraàme, teo ty a i ondevo ampelay, teo ty a i rakemba hahay.
23 De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által.
Naterake amo haondatio i anak’ ondevoy, fe amy nampitamañey i anan-drakemba hahay;
24 Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szűlő, ez Hágár,
fandrazañañe ami’ty fañina roe iereo: ty raike hirike am-bohi-Sinaiy miterake fañondevozañe, i Hagara zay.
25 Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.
Vohi-Sinay e Arabia añey t’i Hagara, ie manoiñe ho Ierosaleme henaneo, amy t’ie mitoroñe hoe ondevo miharo amo ana’eo.
26 De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,
Fe haha t’Ierosaleme ambone ao, ie ty renen-tikañe.
27 Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szűlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.
Hoe ty pinatetse: Mirebeha ry betsiterake tsy mahatoly! Mipoñafa an-koiake, ry tsy mitsongoo! Fa maro ty ana’ i bangiy, te amy amam-baliy.
28 Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.
Le manahak’ Isaka, ana’ i fampitamañey, tika ry longo.
29 De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.
F’ie henane zay, nampisoañe’ i naterake amy nofotseiy i amy Arofoy, le ie ka henaneo.
30 De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával.
Aa vaho ino ty pinatetse amy Sokitse Masiñey ao? Aitò i ondevo ampelay naho i ana’ey, fa tsy hitrao-dova amy ana’ i rakembaiy ty ana’ i ondevoy.
31 Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.
Ie amy zao ry longo, tsy ana’ i ondevo ampelay tika, fa amy hahay.
