Galatákhoz 4
1 Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek;
Dico autem: Quanto tempore heres parvulus est, nihil differt a servo, cum sit dominus omnium:
2 Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig.
sed sub tutoribus, et actoribus est usque ad præfinitum tempus a patre:
3 Azonképen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként:
ita et nos cum essemus parvuli, sub elementis mundi eramus servientes.
4 Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett,
At ubi venit plenitudo temporis, misit Deus Filium suum factum ex muliere, factum sub lege,
5 Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.
ut eos, qui sub lege erant, redimeret, ut adoptionem filiorum reciperemus.
6 Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!
Quoniam autem estis filii, misit Deus Spiritum Filii sui in corda vestra clamantem: Abba, Pater.
7 Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.
Itaque iam non est servus, sed filius: Quod si filius: et heres per Deum.
8 Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint nem istenek;
Sed tunc quidem ignorantes Deum, iis, qui natura non sunt dii, serviebatis.
9 Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?
Nunc autem cum cognoveritis Deum, immo cogniti sitis a Deo: quomodo convertimini iterum ad infirma, et egena elementa, quibus denuo servire vultis?
10 Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket.
Dies observatis, et menses, et tempora, et annos.
11 Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek.
Timeo vos, ne forte sine causa laboraverim in vobis.
12 Legyetek olyanok, mint én; mert én is olyanná lettem, mint ti: atyámfiai, kérlek titeket, semmivel sem bántottatok meg engem.
Estote sicut ego, quia et ego sicut vos: fratres obsecro vos. Nihil me læsistis.
13 Tudjátok pedig, hogy testem erőtelensége miatt hirdettem néktek az evangyéliomot először.
Scitis autem quia per infirmitatem carnis evangelizavi vobis iampridem: et tentationem vestram in carne mea
14 És megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem útáltatok meg engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.
non sprevistis, neque respuistis: sed sicut Angelum Dei excepistis me, sicut Christum Iesum.
15 Hová lőn tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek néktek, hogy ti, ha lehetséges volt volna, szemeiteket kivájván, nékem adtátok volna.
Ubi est ergo beatitudo vestra? Testimonium enim perhibeo vobis, quia, si fieri posset, oculos vestros eruissetis, et dedissetis mihi.
16 Tehát ellenségetek lettem-é, megmondván néktek az igazat?
Ergo inimicus vobis factus sum, verum dicens vobis?
17 Nem szépen buzgolkodnak érettetek, sőt minket ki akarnak rekeszteni, hogy mellettök buzgolkodjatok.
Æmulantur vos non bene: sed excludere vos volunt, ut illos æmulemini.
18 Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.
Bonum autem æmulamini in bono semper: et non tantum cum præsens sum apud vos.
19 Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szűlök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.
Filioli mei, quos iterum parturio, donec formetur Christus in vobis.
20 Szeretnék pedig most köztetek jelen lenni és változtatni a hangomon; mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
Vellem autem esse apud vos modo, et mutare vocem meam: quoniam confundor in vobis.
21 Mondjátok meg nékem, kik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt?
Dicite mihi qui sub lege vultis esse: legem non legistis?
22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól.
Scriptum est enim: Quoniam Abraham duos filios habuit: unum de ancilla, et unum de libera.
23 De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által.
Sed qui de ancilla, secundum carnem natus est: qui autem de libera, per repromissionem:
24 Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szűlő, ez Hágár,
quæ sunt per allegoriam dicta. Hæc enim sunt duo testamenta. Unum quidem in monte Sina, in servitutem generans: quæ est Agar:
25 Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.
Sina enim mons est in Arabia, qui coniunctus est ei, quæ nunc est Ierusalem, et servit cum filiis suis.
26 De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,
Illa autem, quæ sursum est Ierusalem, libera est, quæ est mater nostra.
27 Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szűlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.
Scriptum est enim: Lætare sterilis, quæ non paris: erumpe, et clama, quæ non parturis: quia multi filii desertæ, magis quam eius, quæ habet virum.
28 Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.
Nos autem fratres secundum Isaac promissionis filii sumus.
29 De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.
Sed quomodo tunc is, qui secundum carnem natus fuerat, persequebatur eum, qui secundum spiritum: ita et nunc.
30 De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával.
Sed quid dicit Scriptura? Eiice ancillam, et filium eius: non enim heres erit filius ancillæ cum filio liberæ.
31 Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.
Itaque, fratres, non sumus ancillæ filii, sed liberæ: qua libertate Christus nos liberavit.
