Galatákhoz 1
1 Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta őt a halálból);
Paul, an apostle, —not from men, nor through man, but through Jesus Christ, and God the Father who raised him from among the dead,
2 És a velem levő összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek:
And all the brethren with me; —unto the assemblies of Galatia:
3 Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól,
Favour unto you and peace, from God our Father, and Lord Jesus Christ, —
4 A ki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint. (aiōn g165)
Who gave himself for our sins, that he might deliver us out of the present evil age, according to the will of our God and Father, — (aiōn g165)
Unto whom be the glory unto the ages of ages: Amen! (aiōn g165)
6 Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.
I marvel that, thus quickly, ye are moving away from him that called you in the favour of Christ, unto a different glad-message, —
7 Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.
Which is not, another, only there are, some, that are troubling you, and wishing to change the glad-message of the Christ.
8 De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.
But, even if, we, or, a messenger out of heaven, announce a glad-message [unto you] aside from that which we announced unto you, accursed, let him be!
9 A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.
As we have said before, even now, again, I say: If anyone is announcing unto you a glad-message aside from that which ye accepted, accursed, let him be!
10 Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.
For am I, even now, persuading, men, or God? Or am I seeking to please, men? If I had been still pleasing, men, Christ’s servant, had I not been!
11 Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való;
For I make known unto you, brethren, as to the glad-message which was announced by me, that it is not after man;
12 Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.
For neither, from man, did I accept it, nor was taught [it], —but through a revealing of Jesus Christ.
13 Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt.
For ye have heard, as to my own manner of life, at one time, in Judaism, how that, exceedingly, was I persecuting the assembly of God, and laying it waste,
14 És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.
And was making advancement, in Judaism, above many contemporaries in my nation, being, surpassingly zealous, of my paternal instructions.
15 De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által,
But, when God, who set me apart from my mother’s womb and called me through his favour, was well-pleased
16 Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel,
to reveal his Son in me, that I might announce the glad-message regarding him among the nations, straightway, I conferred not with flesh and blood,
17 Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba.
Neither went I up unto Jerusalem unto them who, before me, were apostles, —but I went away into Arabia, and again returned unto Damascus.
18 Azután három esztendő mulva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.
Then, after three years, went I up unto Jerusalem, to become acquainted with Cephas, and tarried with him fifteen days;
19 Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát.
But, other of the apostles, saw I none, save James the brother of the Lord: —
20 A miket pedig néktek írok, ímé Isten előtt mondom, hogy nem hazudom.
Now, as touching the things which I am writing to you, lo! before God, I am not guilty of falsehood: —
21 Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba.
After that, I went into the regions of Syria and Cilicia,
22 Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek előtt;
And was still unknown, by face, unto the assemblies of Judaea which were in Christ, —
23 Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított.
Only they were hearing—He that was persecuting us formerly, now, is announcing the glad-message of the faith which he formerly laid waste;
24 És dicsőíték bennem az Istent.
And they were glorifying, God, in me.
