Ezsdrás 5

1 És prófétálának a próféták, Aggeus, a próféta és Zakariás az Iddó fia a zsidóknak, a kik valának Júdában és Jeruzsálemben, szólván nékik az Izráel Istenének nevében.

Pea koe ongo palōfita, ko Hakeai ko e palōfita, mo Sakalia ko e foha ʻo Ito, naʻa na lea ki he kakai Siu naʻe ʻi Siuta mo Selūsalema ʻi he huafa ʻoe ʻOtua ʻo ʻIsileli, ʻio, kiate kinautolu.

2 Akkor fölkelének Zorobábel, Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia, és hozzá kezdének Isten háza építéséhez, mely Jeruzsálemben van, s velök valának Isten prófétái, támogatván őket.

Pea naʻe tuʻu hake ʻa Selupepeli ko e foha ʻo Sialiteli, mo Sesua ko e foha ʻo Sosataki, pea kamata langa ʻae fale ʻoe ʻOtua ʻaia ʻoku ʻi Selūsalema; pea naʻe ʻiate kinautolu ʻae kau palōfita ʻoe ʻOtua ke tokoniʻi ʻakinautolu.

3 Abban az időben jöve hozzájok Tattenai folyóvizen túli helytartó, és Sethar-bóznai és társaik, és így szólának nékik: Ki adott néktek szabadságot, hogy e házat építsétek s e kőfalat készítsétek?

Pea naʻe haʻu kiate kinautolu ʻi he kuonga ko ia ʻa Tatinei, ko e pule ʻi he potu kauvai ni ʻoe vaitafe, mo Sita-Posinei, mo hona ngaahi kaumeʻa, ʻonau lea pehē kiate kinautolu, “Ko hai kuo ne fekau ʻakimoutolu ke langa ʻae fale ni, pea ke fakamaʻopoʻopo ʻae ʻā maka ni?”

4 Ekkor megmondánk nékik ily módon, hogy kik ama férfiak névszerint, kik ez épületet építik.

Pea naʻa mau tala kiate kinautolu ʻo pehē ni, “Ko e hā ʻae hingoa ʻae kau tangata, ʻoku fai ʻae langa fale ni?

5 És az ő Istenök szeme vala a zsidók vénein, hogy nem akadályozzák meg őket az építésben, míg az ügy Dárius elébe jutand, a mikor is levélben fognak felelni e dologra nézve.

Ka ko e fofonga ʻo honau ʻOtua naʻe ʻi he kau mātuʻa ʻoe kakai Siu, ko ia naʻe ʻikai te nau faʻa fai ke taʻofi, kaeʻoua ke hoko atu ia kia Talaiasi: pea naʻa nau toki ʻave hono tali tohi ki he meʻa ni.

6 Mássa a levélnek, melyet küldött Tattenai folyóvizen túli helytartó, és Sethar-bóznai és az ő társai, az Afarsakeusok, a kik a folyóvizen túl lakának, Dárius királyhoz.

“Ko hono hiki eni ʻoe tohi ʻaia naʻe fai mo ʻatu kia Talaiasi ko e tuʻi, ʻe Tatinei ko e pule ʻi he potu kauvai ni ʻoe vaitafe, mo Sita-Posinei, mo hono kaumeʻa ko e kau ʻAfasatikai, ʻaia naʻe ʻi he potu kauvai ni ʻoe vaitafe.

7 Tudósítást küldének ugyanis hozzá, ekként levén az írva: „Dárius királynak minden békesség!

“Naʻa nau ʻave ʻae tohi kiate ia, ʻaia naʻe tohi ʻi ai ʻo pehē; Ke ʻia Talaiasi ko e tuʻi ʻae fiemālie lahi.

8 Tudtára legyen a királynak, hogy elmentünk Júda tartományába, a nagy Istennek házához, és az építtetik nagy kövekből, és fa rakatik a falakra, és e munka szorgalmatosan folyik, és jó szerencsés lészen az ő kezök által.

“Ke ʻilo ʻe he tuʻi, naʻa mau ʻalu ki he fonua ko Siuta, ki he fale ʻoe ʻOtua lahi, ʻaia ʻoku langa ʻaki ʻae ngaahi maka lalahi, pea kuo ʻai ʻae ngaahi ʻakau ʻi he ngaahi ʻā maka, pea ʻoku fai fakavave ʻae ngāue ni, pea ʻoku monūʻia ia ʻi honau nima.

9 Ekkor megkérdénk azokat a véneket, ily módon szólván hozzájok: Ki adott néktek szabadságot, hogy e házat építsétek, s hogy e kőfalat készítsétek?

“Pea naʻa mau fehuʻi ai ki he kau mātuʻa ko ia, ʻo mau pehē kiate kinautolu, Ko hai naʻa ne fekau kiate kimoutolu ke langa ʻae fale ni, pea ke fakamaʻopoʻopo ʻae ngaahi ʻā maka ni?

10 Sőt még neveiket is megkérdeztük tőlük, hogy tudassuk veled, hogy megírhassuk azon férfiak nevét, kik fejeik.

Pea naʻa mau fehuʻi ki honau hingoa foki, koeʻuhi ke fakapapau kiate koe, pea ke mau tohi ʻae hingoa ʻoe kau tangata ʻoku tuʻukimuʻa ʻiate kinautolu.

11 És ekképen felelének nékünk, mondván: Mi az Ő, a menny és föld Istenének szolgái vagyunk, és építjük e házat, mely ennekelőtte sok esztendőkön át meg vala építve, és Izráelnek egy nagy királya építé és végezé be azt.

Pea naʻa nau tali mai, ʻo pehē, ‘Ko e kau tamaioʻeiki ʻakimautolu ʻoe ʻOtua ʻoe langi mo māmani, pea ʻoku mau langa ʻae fale ʻaia naʻe langa ʻi he taʻu lahi kuo hili, ʻaia naʻe langa ʻe he tuʻi lahi ʻo ʻIsileli pea fokotuʻu.

12 De minekutána haragra ingerelték volt atyáink a mennynek Istenét, adá őket a Babilóniabeli Káldeus királynak, Nabukodonozornak kezébe, a ki e házat lerontotta, és a népet Babilóniába rabságra vitte.

Kae hili ʻae fakatupu ʻe heʻemau ngaahi tamai ʻae houhau lahi ʻoe ʻOtua ʻoe langi, naʻa ne tuku ʻakinautolu ki he nima ʻo Nepukanesa ko e tuʻi ʻo Papilone, ko e tangata Kalitia, ʻaia naʻa ne maumauʻi ʻae fale ni, pea ne fetuku ʻae kakai ki he mamaʻo ki Papilone.

13 Azonban Czírusnak, Babilónia királyának első esztendejében Czírus király szabadságot adott, hogy Istennek ezt a házát megépítenék.

Ka ʻi he ʻuluaki taʻu ʻo Kolesi ko e tuʻi ʻo Papilone ko e tuʻi ko ia ko Kolesi naʻa ne fai ʻae fono ke langa ʻae fale ni ʻoe ʻOtua.

14 Sőt az Isten házához való arany és ezüst edényeket is, a melyeket Nabukodonozor hozott vala el a jeruzsálemi templomból s bevitte volt azokat a babilóniai templomba, kihozatá Czírus király a babilóniai templomból s adatá azokat annak a Sesbassár nevűnek, a kit helytartóul rendelt;

Pea ko e ngaahi ipu koula foki mo e siliva ʻoe fale ʻoe ʻOtua, ʻaia naʻe toʻo ʻo ʻave ʻe Nepukanesa mei he faletapu ʻaia naʻe ʻi Selūsalema, pea ʻomi ki he faletapu ʻo Papilone, naʻe toʻo ia ʻe Kolesi ko e tuʻi mei he faletapu ʻo Papilone, pea naʻe tuku ia ki he nima ʻoe tokotaha ko hono hingoa ko Sesipasa, ʻaia naʻa ne fakanofo ko e pule.

15 És monda néki: Vedd ez edényeket, menj és helyezd el azokat a jeruzsálemi templomba, és az Isten háza építtessék meg előbbi helyén.

‌ʻO ne pehē kiate ia, Toʻo ʻae ngaahi nāunau ni, pea ʻalu, ʻo fetuku ia ki he faletapu ʻaia ʻoku ʻi Selūsalema, pea tuku ke langa ʻae fale ʻoe ʻOtua ʻi hono potu.

16 Ekkor ez a Sesbassár eljött, letevé az Isten házának alapkövét, mely Jeruzsálemben van, és attól fogva mindeddig építtetik, és még sem végződött be.

Pea naʻe haʻu ai ʻae Sesipasa ko ia, pea ne ʻai hono tuʻunga ʻoe fale ʻo Sihova ʻaia ʻoku ʻi Selūsalema: pea talu ʻae kuonga ko ia ʻo fai mai kuo langa ia, ka ʻoku teʻeki ai ʻosi ia.’

17 Mostan azért, ha tetszik a királynak, nézzen utána valaki a király kincstartó házában, ott Babilóniában, ha úgy van-é, hogy Czírus király szabadságot adott az Isten házának megépítésére, mely Jeruzsálemben van, s a király akaratját erre nézve küldje hozzánk.”

“Pea ko eni, kapau ʻoku matalelei ki he tuʻi, tuku ke kumi ʻi he fale koloa ʻoe tuʻi, ʻaia ʻoku ʻi Papilone, pe kuo pehē pe, [pe ʻikai], pe naʻe fai ha fono ʻo Kolesi ke langa ʻae fale ni ʻoe ʻOtua ʻi Selūsalema, pea ke fekau ʻe he tuʻi ʻaia ʻoku lelei hono loto ki ai ʻi he meʻa ni.”