< Ezsdrás 3 >
1 Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az ő városaikban lakozának, felgyűle a nép egyenlőképen Jeruzsálembe.
Daytoy ti maikapito a bulan kalpasan ti panagsubli dagiti tattao ti Israel kadagiti siudadda, idi naguummongda a kas maysa a tao idiay Jerusalem.
2 És fölkele Jésua, Jósádák fia, s az ő atyjafiai, a papok, és Zorobábel, Sealtiél fia s az ő atyjafiai, és megépíték Izráel Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égőáldozatokat, a mint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében.
Nagsagana ni Jesua a putot a lalaki ni Josadac ken dagiti kakabsatna a papadi, ni Zerubbabel a putot a lalaki ni Salatiel ken dagiti kakabsatna a lalaki ket binangonda ti altar ti Dios ti Israel tapno maidatagda dagiti daton a mapuoran kas naibilin iti linteg ni Moises a tao ti Dios.
3 És erős fundamentomra állíták fel az oltárt, mert félnek vala a földnek népétől, és áldozának rajta égőáldozatokat az Úrnak, reggeli és estveli égőáldozatokat.
Kalpasanna, impasdekda ti altar iti rabaw ti pakaisaadanna, nga adda panagbuteng kadakuada gapu kadagiti tattao iti dayta a lugar. Nangidatonda kenni Yahweh kadagiti daton a mapuoran iti parbangon ken iti rabii.
4 És megülék a sátoros ünnepet, a mint írva van, s áldozának égőáldozatot napról-napra szám és szokás szerint minden napit az ő napján.
Rinambakanda pay ti Fiesta dagiti Abong-abong a kas iti naisurat, ken nangidatonda iti daton a mapuoran iti inaldaw-aldaw a maiyannurot iti naipaulog a bilin, ti naituding a pagrebbengan iti tunggal aldaw.
5 És azután áldozák az állandó napi, továbbá a hónapok első napjain s az Úr minden szent ünnep napjain viendő égőáldozatot, és mindazokért valót, a kik önkénytesen ajándékozának az Úrnak.
Kasta met nga adda dagiti daton a mapuoran a maidaton iti inaldaw ken binulan, ken dagiti sagsagut para kadagiti amin a naituding a fiesta ni Yahweh, agraman dagiti amin a sagut a nagtaud iti bukod a nakem.
6 Tehát a hetedik hónap első napjától fogva kezdének égőáldozatot áldozni az Úrnak, a mikor az Úr templomának alapköve még nem tétetett le.
Nangrugida a nagidaton kenni Yahweh kadagiti daton a mapuoran iti umuna nga aldaw ti maikapito a bulan, uray no saanpay a naibangon ti templo.
7 És adának pénzt a kő- és favágóknak s a mesterembereknek, és ételt és italt és olajat a Sidonbelieknek és Tírusbelieknek, hogy hozzanak czédrusfákat a Libánonról a joppéi tenger felé, Czírus, persa király nékik adott engedelme szerint.
Isu a nangtedda iti pirak kadagiti kantero ken kadagiti karpintero; taraon, mainom, ken lana kadagiti tattao ti Sidon ken Tiro tapno mangipatulodda kadagiti kayo ti sedro manipud Lebanon a maipan iti Joppe babaen iti baybay, kas iti impalubos kadakuada ni Cyrus nga ari ti Persia.
8 Második esztendőben azután, hogy fölmenének az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban megkezdték az építést Zorobábel, a Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia és a többi atyjafiaik, a papok és Léviták és mindnyájan, a kik a fogságból visszajöttek vala Jeruzsálembe, és rendelék a Lévitákat, a kik húsz esztendősök vagy azon felül valának, az Úr háza építésének vezetésére.
Ket iti maikadua a bulan ti maikadua a tawen kalpasan ti isasangpetda iti balay ti Dios idiay Jerusalem, da Zerubbabel, Jesua nga anak ni Josadac, dagiti dadduma a papadi, dagiti Levita, ken dagiti nagsubli idiay Jerusalem manipud iti pannakaibalud ti nangirugi ti trabaho. Dinutokanda dagiti Levita nga agtawen iti duapulo nga agpangato a mangimaton iti panagtrabaho iti balay ni Yahweh.
9 És előlálla Jésua, az ő fiai és atyjafiai, Kadmiél és fiai, a Júda fiai, egyenlőképen, hogy vezérei legyenek az Isten házát építő munkásoknak, továbbá Hénádád fiai, fiaik és testvéreik, – mind Léviták.
Insaad ni Jesua dagiti annak ken kakabsatna a lallaki, ni Kadmiel ken dagiti annakna a lallaki, ken dagiti kaputotan ni Juda tapno mangimaton kadagiti tattao a mangar-aramid ti trabaho iti balay ti Dios. Kaduada dagiti kaputotan ni Henadad, kasta met dagiti padada a Levita.
10 S midőn az építők letették az Úr templomának alapkövét, Jésua és Zorobábel oda állaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a Lévitákat, Ásáf fiait czimbalmokkal, hogy dícsérjék az Urat, Izráel királyának, Dávidnak rendelete szerint.
Insaad dagiti mangibangbangon ti pundasion para iti templo ni Yahweh. Daytoy ti gapuna a nagtakder dagiti papadi a sikakawes kadagiti pagan-anayda nga addaan kadagiti trumpeta, ken dagiti Levita, nga annak a lallaki ni Asaf, tapno idaydayawda ni Yahweh babaen kadagiti piangpiang a kas iti imbilin ti ima ni David nga ari ti Israel.
11 És énekelének, dícsérvén az Urat és hálát adván néki, mert jó, mert mindörökké van az ő irgalmassága Izráelen! És mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, dícsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett!
Nagkantada nga addaan iti panangdayaw ken panagyaman kenni Yahweh, “Naimbag isuna! Agnanayon ti kinapudnona iti tulagna iti Israel.” Nagriaw amin dagiti tattao nga uray da la impukkaw ti panagrag-oda iti panagdaydayaw kenni Yahweh gapu ta naisaaden ti pundasion ti templo.
12 Nagy sokan pedig a papok és a Léviták és a családfők közül, a vének, a kik látták vala az első házat, mikor alapot vetnek vala most e háznak az ő szemök előtt, nagy felszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy felszóval kiáltanak vala;
Ngem adu kadagiti papadi, kadagiti Levita, kadagiti panguloen dagiti pamilia ken kadagiti lallakay a nakakita idi iti immuna a balay, ti nagsangit iti napigsa idi nakitada a naisaaden ti pundasion daytoy a balay. Ngem adu dagiti nagpukkaw gapu iti rag-o ken ragsak ken dir-i.
13 Úgy hogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy felszóval, és ez a szó messze földre meghallatott.
Kas nagbanaganna, saan a mailasin dagiti tattao ti riaw ti rag-o ken ragsak manipud iti panagsasangit dagiti tattao, gapu ta agsangsangit dagiti tattao iti kasta unay a kinarag-o, ken mangngeg ti riawda manipud iti adayo.