Ezékiel 7
1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Naʻe hoko mai foki ʻae folofola ʻa Sihova kiate au, ʻo pehē,
2 És te, embernek fia, így szól az Úr Isten Izráel földjének: Vége! eljött a vég a föld négy szárnyára!
“Ko koe foki ko e foha ʻoe tangata, ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua ki he fonua ʻo ʻIsileli; Ko e ngataʻanga, ʻio, ko e ngataʻanga kuo hoko mai ki he feituʻu ʻe fā ʻoe fonua.
3 Immár itt a vég rajtad; s bocsátom haragomat reád, és megítéllek útaid szerint, és vetem reád minden útálatosságodat.
Ko eni, kuo hoko ʻae ngataʻanga kiate koe, pea te u tuku atu ʻa hoku houhau kiate kimoutolu, pea te u fakamaauʻi koe ʻo hangē ko hoʻo ngaahi faianga, pea te u totongi kiate koe ʻa hoʻo ngaahi fakalielia.
4 És nem kedvez az én szemem néked, sem meg nem szánlak; hanem a te útaidat vetem reád, és útálatosságaid közötted lesznek és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Pea ʻe ʻikai mamae ʻa hoku fofonga, pe te u manavaʻofa: ka te u totongi hoʻo ngaahi hala kiate koe, pea ʻe ʻi loto ʻiate koe hoʻo ngaahi fakalielia: pea te mou ʻilo ko au ko Sihova.
5 Így szól az Úr Isten: Ímé veszedelem, egyetlen veszedelem; ímé eljött.
ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua, Vakai kuo hoko ʻae kovi ki he kovi.
6 Vég jött, eljött a vég, fölserkent ellened, ímé eljött!
Kuo hoko ha ngataʻanga, ʻio, kuo hoko ʻae ngataʻanga; ʻoku ne lamasi ʻaki koe, pea vakai kuo hoko ia.
7 Eljött a végzet reád, földnek lakosa! eljött az idő, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken.
Kuo hoko ʻae pongipongi kiate koe, ʻa koe ʻoku nofo ʻi he fonua: kuo hoko hono kuonga, kuo ofi ʻae ʻaho ʻoe mamahi, pea ʻoku ʻikai ko e lea talia mai pe ia mei he ngaahi moʻunga.
8 Most rövid időn kiöntöm búsulásomat reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és megítéllek útaid szerint, és rád vetem minden útálatosságodat.
Ko eni, ʻoku toetoe siʻi pea te u lilingi atu hoku houhau kiate koe, pea fai ke ʻosi ʻeku houhau kiate koe: pea te u fakamaauʻi koe ʻo fakatatau ki hoʻo ngaahi hala, pea te u totongi koe ʻi hoʻo ngaahi fakalielia.
9 És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; útaid szerint fizetek tenéked, és a te útálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki ver.
Pea ʻe ʻikai mamae ʻa hoku mata, pe te u manavaʻofa; te u totongi koe ʻo fakatatau ki ho ngaahi ʻaluʻanga, mo hoʻo ngaahi fakalielia ʻi loto ʻiate koe; pea te mou ʻilo ko au ko Sihova ʻoku tā.”
10 Ímé a nap, ímé eljött, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység.
Vakai ki he ʻaho, vakai kuo hoko ia: kuo hokosia ʻae pongipongi; kuo moto ʻae vaʻa, kuo litolito ʻae fielahi.
11 Az erőszakosság a gonoszság veszszejévé nőtt fel, nincs semmi meg belőlök, sem sokaságukból, sem tömegökből, s nincs egy jaj is miattok!
Kuo tupu ʻae fakamālohi ko e vaʻa ʻoe fai kovi: ʻe ʻikai ha toe ʻiate kinautolu pe ko ʻenau tokolahi, pe ha meʻa ʻe taha ʻanautolu: pea ʻe ʻikai tēngihia ʻakinautolu.
12 Eljött az idő, elközelgett a nap; a vevő ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag jön minden sokaságára.
Kuo hoko hono kuonga, kuo ofi ʻae ʻaho: ʻoua naʻa fiefia ʻaia ʻoku fakatau mai, pe mamahi ʻaia ʻoku fakatau atu: he kuo nofo ʻae houhau ki hono kakai kotoa pē.
13 Mert az eladó eladott jószágához nem térhet vissza többé, még ha élve az élők közt maradna is, mert a jövendölés az ő egész sokasága ellen vissza nem tér, és vétke miatt senki sem lehet hosszú életű.
Neongo ʻae moʻui ʻaʻana ʻoku fakatau ʻe ʻikai foki mai ia ki he meʻa kuo fakatau: he ko e kikite ʻoku kau ki hono kakai kotoa pē ʻe ʻikai foki mai; pea ʻe ʻikai toe taulanga ha taha ʻi he kovi kuo ne fai ʻi heʻene moʻui.
14 Kürtöljetek a kürttel és készítsetek el mindent; ám nincsen, a ki harczra menjen, mert haragom minden ő sokasága ellen.
Kuo nau ifi ʻae meʻalea, ʻio, ko e fai ke teuteuʻi: ka ʻoku ʻikai ha niʻihi ʻe ʻalu ki he tau: he ʻoku nofo hoku houhau ki hono kakai.
15 A fegyver kivül, a döghalál és éhség belül; a ki a mezőn van, fegyver miatt hal meg, és a ki a városban, azt éhség és döghalál emészti meg.
ʻOku ʻi tuaʻā ʻae heletā, pea ʻoku ʻi lotoʻā ʻae mahaki fakaʻauha mo e honge ko ia ʻoku ʻi he ngoue ʻe mate ʻi he heletā pea ko ia ʻoku ʻi loto kolo, ʻe keina ia ʻe he mahaki fakaʻauha pea mo e honge.
16 És menekülnek menekültjeik, és lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai: mindnyájan nyögvén, kiki vétke miatt.
Ka ko kinautolu ʻe hao ʻiate kinautolu ʻe hao pe, pea te nau ʻi he ngaahi moʻunga ʻo hangē ko e lupe ʻoku tangi, ʻe taki taha tangi ʻi heʻene kovi.
17 Minden kéz elerőtlenül, és minden térd elolvad, mint a víz.
ʻE vaivai ʻae nima kotoa pē, pea ʻe tatau mo e vai ʻae tui kotoa pē.
18 Felövezkednek zsákkal, és befedi őket rettegés, és minden orczán szégyen, és mindnyájok fején kopaszság.
Pea te nau ʻai foki ʻae tauangaʻa, pea ʻe taʻomia ʻakinautolu ʻi he ilifia, pea ʻe mā honau mata kotoa pē, pea ʻe tekefua honau ʻulu kotoa pē.
19 Ezüstjöket az utczákra vetik, és aranyuk szenny lesz előttök; ezüstjök s aranyuk meg nem szabadíthatja őket az Úr búsulásának napján; lelköket azzal jól nem lakatják, s hasokat meg nem tölthetik; mert csábítójok volt az a vétekre.
Te nau laku ki he hala ʻa ʻenau siliva, pea ʻe hoko ʻenau koula ke tatau mo e meʻa ʻuli: ʻe ʻikai faʻa fakahaofi ʻaki ʻakinautolu ʻenau siliva mo ʻenau koula ʻi he ʻaho ʻoe houhau ʻo Sihova: ʻe ʻikai fiemālie ai honau laumālie, pe mākona ai honau fatu: he ko e tūkiaʻanga ia ʻo ʻenau hia.
20 És a belőle készült drága ékességeket kevélykedésre használják, és útálatosságuk képeit, undokságaikat abból csinálták, azért tettem előttök azt szenynyé;
Ko e matamatalelei ʻo hono teunga, naʻe ʻai ia mo e nāunau lahi: ka naʻa nau ngaohi mei ai ʻenau ngaahi fakatātā fakalielia mo ʻenau ngaahi meʻa kovi: ko ia kuo u tuku ia ke mamaʻo ʻiate kinautolu.
21 És adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és a föld hitetleninek prédául, hadd fertéztessék meg.
“Pea te u tuku ia ki he nima ʻoe kakai muli ke maʻu fakakaihaʻa, pea ki he angakovi ʻo māmani ko e meʻa vete; pea te nau fakalieliaʻi ia.
22 És elfordítom tőlük arczomat, hadd fertéztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók és megfertéztessék.
Pea te u tafoki hoku fofonga ʻiate kinautolu, pea te nau fakalieliaʻi ʻa hoku potu tapu, koeʻuhi ʻe hū ki ai ʻae kau kaihaʻa ʻo fakakoviʻi ia.
23 Készítsd a lánczot; mert a föld tele van véres ítélettel, és a város tele van erőszakossággal.
“Ngaohi ha maea ukamea: he ʻoku fonu ʻae fonua ʻi he toto ʻoe angahala, pea pito mo e kolo ʻi he fakamālohi.
24 És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk.
Ko ia ia te u ʻomi ai ʻae fungani kovi mei he hiteni, pea te nau maʻu honau ngaahi fale: te u ngaohi foki ke ngata ʻae fakaʻeiʻeiki ʻoe kau mālohi; pea ʻe fakaʻuliʻi ʻa honau ngaahi potu tapu.
25 Rettegés jött el, s keresnek békét és nincs.
ʻOku haʻu ʻae fakaʻauha; pea te nau kumi ʻae melino, kae ʻikai ia.
26 Egy romlás a másikra jő, és egy hír után más támad, s kérnek látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél.
ʻE hoko ʻae kovi ki he kovi, mo e ongoongo ki he ongoongo; te nau toki kumi ha kikite mei he palōfita; ka ʻe mole ʻae fono mei he taulaʻeiki mo e fakakaukau mei he kau mātuʻa.
27 A király szomorkodik, a fejedelem irtózatba öltözik; s a föld népének kezei megdermednek. Útjok szerint cselekszem velök, ítéletök szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr.
ʻE tangi mamahi ʻae tuʻi, pea ʻe kofuʻaki ʻe he houʻeiki ʻae malaʻia pea ʻe puputuʻu ʻae nima ʻoe kakai ʻi he fonua: te u fai kiate kinautolu ke tatau mo ʻenau anga, pea te u fakamaau ke totonu kiate kinautolu; pea te nau ʻilo ko au ko Sihova.”
