Ezékiel 6
1 És lőn az Úrnak szava én hozzám, mondván:
Pǝrwǝrdigarning sɵzi manga kelip mundaⱪ deyildi: —
2 Embernek fia, vesd tekintetedet Izráel hegyeire, és prófétálj ellenök:
I insan oƣli, Israilning taƣliriƣa yüzüngni ⱪaritip ularni ǝyiblǝp mundaⱪ dǝp bexarǝt bǝrgin: —
3 És mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Ezt mondja az Úr Isten a hegyeknek és a halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Ímé én fegyvert hozok reátok, és elvesztem a ti magaslataitokat.
«Israilning taƣliri, Rǝb Pǝrwǝrdigarning sɵzini anglap ⱪoyunglar: Rǝb Pǝrwǝrdigar taƣlar wǝ egizliklǝrgǝ, wadilar wǝ jilƣilarƣa mundaⱪ dǝydu: — Mana, Mǝn üstünglarƣa bir ⱪiliqni qüxürüp, «yuⱪiri jay»liringlarni wǝyran ⱪilimǝn.
4 És elpusztulnak oltáraitok, és összetörnek naposzlopaitok, és elhullatom sebesültjeiteket bálványaitok előtt.
Xuning bilǝn silǝrning ⱪurbangaⱨliringlar wǝyranǝ bolidu, «kün tüwrük»liringlar buzulidu; silǝrdin ɵltürülgǝnlǝrni butliringlarning aldiƣa taxlaymǝn.
5 És vetem az Izráel fiainak holttesteit bálványaik elé, és szétszórom csontjaitokat oltáraitok körül.
Israillardin bolƣan ɵlüklǝrni ɵz butliri aldiƣa yatⱪuzimǝn; ⱪurbangaⱨliringlar ǝtrapiƣa ustihanlirini qeqiwetimǝn.
6 Minden lakóhelyeteken a városok elpusztuljanak, és a magaslatok elveszszenek, hogy elpusztuljanak és rommá legyenek oltáraitok, és törjenek össze és legyenek semmivé bálványaitok, és kivágattassanak naposzlopaitok, és eltöröltessenek csinálmányaitok.
Silǝr turƣan barliⱪ jaylarda xǝⱨǝrlǝr yǝr bilǝn yǝksan ⱪilinidu, «yuⱪiri jaylar» wǝyranǝ bolidu; xuning bilǝn ⱪurbangaⱨliringlar ⱨalak bolidu, butliringlar qeⱪilip yoⱪilidu, «kün tüwrük»liringlar kesilip ƣulitilidu, wǝ ⱨǝmmǝ yasiƣininglar yoⱪ ⱪiliwetilidu;
7 És elhulljon a sebesült közöttetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Wǝ ɵltürülgǝnlǝr aranglarda yiⱪilixi bilǝn, silǝr Mening Pǝrwǝrdigar ikǝnlikimni tonup yetisilǝr.
8 De maradékot hagyok, hogy legyenek közületek, a kik megmenekedtek a fegyvertől a pogányok közt, mikor szétszórattok a tartományokban.
Biraⱪ Mǝn silǝrdin bir ⱪaldini ⱪaldurimǝn; qünki yat mǝmlikǝtlǝrgǝ tarⱪitiwetilgininglarda, silǝrdin ǝllǝr arisida ⱪiliqtin ⱪutulup ⱪalƣanlar bolidu.
9 Akkor megemlékeznek én rólam menekültjeitek a pogányok közt, kik közé fogságba vitetének, mert megtörtem parázna szívöket, mely tőlem elszakadt, és bálványaikkal paráználkodó szemeiket, és megundorodnak önmagok előtt a gonoszságokért, melyeket cselekedtek minden útálatosságuk szerint;
Wǝ silǝrdin [ⱪiliqtin] ⱪutulup ⱪalƣanlar sürgün ⱪilinƣan mǝmlikǝtlǝrdǝ Mǝndin yanƣan wapasiz ⱪǝlbliri wǝ butliriƣa paⱨixiwazlardǝk ⱨǝwǝs ⱪilƣan kɵzliri bilǝn baƣrimni parǝ-parǝ ⱪilƣanliⱪini esigǝ kǝltüridu; xuning bilǝn ular ⱪilƣan rǝzillikliri ⱨǝm yirginqlik ⱪilmixliri tüpǝylidin ɵz-ɵzliridin nǝprǝtlinidu.
10 És megismerik, hogy én vagyok az Úr: nem hiába mondottam, hogy megcselekszem velök e gonoszt.
Wǝ ular Mening Pǝrwǝrdigar ikǝnlikimni tonup yetidu; Mǝn muxu külpǝtni silǝrning bexinglarƣa qüxürimǝn degǝnlikim bikardin-bikar ǝmǝs».
11 Így szólt az Úr Isten: Csapj tenyeredbe, toppants lábaddal és mondd: Jaj az Izráel háza minden gonosz útálatosságáért, mert fegyver, éhség és döghalál miatt hullanak el;
Rǝb Pǝrwǝrdigar mundaⱪ dǝydu: — «Aliⱪiningni-aliⱪiningƣa urup, putung bilǝn yǝrni tǝpkin: «Israil jǝmǝtining barliⱪ ⱪǝbiⱨ, yirginqlik ⱪilmixliri üqün way! Qünki ular ⱪiliq, aqarqiliⱪ wǝ waba kesili bilǝn yiⱪilidu» — degin!
12 A ki messze van, döghalál miatt hal meg, a ki közel van, fegyver miatt esik el, és a ki megmaradt biztonságban, éhség miatt hal meg; és teljessé teszem búsulásomat rajtok.
Yiraⱪta turƣan wabadin ɵlidu; yeⱪinda turƣan ⱪiliq bilǝn yiⱪilidu; ⱨǝm tirik ⱪalƣan, yǝni muⱨasirigǝ qüxkǝn kixi aqarqiliⱪtin ɵlidu; xuning bilǝn mening ularƣa bolƣan ⱪǝⱨrimni qüxürüp piƣandin qiⱪimǝn.
13 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor sebesültjeik ott lesznek bálványaik között az ő oltáraik körül, minden magas halmon, minden hegyeknek tetein, minden zöld fa alatt és minden lombos terpentinfa alatt, a hol csak kedves illatot adának minden bálványaiknak.
Əmdi ulardin ɵltürülgǝnlǝr ɵz butliri arisida, ularning ⱪurbangaⱨliri ǝtrapida, ɵz butliriƣa huxbuy yaⱪⱪan ⱨǝr bir egiz dɵng üstidǝ, taƣ qoⱪⱪilirida, barliⱪ yexil dǝrǝh wǝ baraⱪsan dub astida yatⱪan qaƣda, ular Mening Pǝrwǝrdigar ikǝnlikimni tonup yetidu.
14 Kinyújtom azért kezemet reájok, és teszem a földet kietlen pusztasággá, a pusztától fogva Dibláig minden lakóhelyökön, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr!
Wǝ Mǝn Ɵz ⱪolumni ularning üstigǝ sozimǝn, ular ⱨǝr turƣan jaylirida zeminni Diblattiki qɵl-bayawandin bǝttǝr wǝyran ⱪiliwetimǝn. Andin ular Mening Pǝrwǝrdigar ikǝnlikimni tonup yetidu».
