Ezékiel 47
1 És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.
És visszavitt engem a ház bejáratához; és íme víz jön ki a ház küszöbe alól keletnek, mert a ház előrésze kelet felé volt; a víz pedig lefolyik a ház jobb oldala alól, az oltártól délre.
2 És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.
És kivezetett engem az északi kapu útján és kerültetett engem a külső úton a külső kapuhoz, a keletre forduló úton; és íme víz bugyog ki a jobb oldalról.
3 Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.
Midőn kiment a férfi keletnek zsinórral a kezében, megmért ezer könyöknyit és átvezetett engem a vízen, bokáig érő vize.
4 És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.
Erre mért ezret és átvezetett engem a vize, térdig érő vize; és mért ezret és átvezetett engem derékig érő vize.
5 És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.
És mért ezret: patak, a melyen nem bírtam átmenni, mert megdagadt a víz úszásra való vízzé, patakká, a melyen nem lehet átmenni.
6 És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.
És szólt hozzám: Láttad-e, ember fia? Erre elvezetett és visszavitt engem a patak partjára.
7 És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől.
Midőn visszatértem, íme a patak partján igen sok fa, innen és onnan.
8 És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.
És szólt hozzám: Ez a víz kifolyik a keleti kerületbe és lefolyik a síkságra és bemegy a tengerbe, a tengerbe a kifolyt víz, és meggyógyul annak vize.
9 És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.
És lészen, minden élő lény, mely nyüzsög bárhová bemegy a két patak, élni fog, és igen sok: lesz a hal, mert oda bement e víz, úgy hogy meggyógyul, és élet lesz, bárhova bemegy a patak.
10 És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel.
És lészen, állanak mellete halászok Én-Géditől Én-Eglájimig, hálók kiterítő helye lesz; neme szerint lesz a haluk, mint a nagy tenger hala, igen sok.
11 Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.
Mocsarai és tócsái nem gyógyulnak meg, sónak hagyattak meg.
12 És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.
A patak mellett pedig, a partján innen és onnan, felnő mindenféle gyümölcsfa, nem hervad a levele és nem fogy el a gyümölcse; hónaponként érlel, mert vize a szentélyből jön ki, és lészen gyümölcse eledelre, levele pedig gyógyításra.
13 És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget.
Így szól az Úr, az Örökkévaló: Ez a határ, mely szerint birtokba vegyétek magatoknak az országot Izraél tizenkét törzse számára, Józsefé két rész.
14 És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlően, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül.
És birtokba vegyétek azt, egyik úgy mint a másik, amelyről fölemeltem kezemet, hogy őseiteknek adom; és jutni fog nektek ez az ország birtokul.
15 És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertől, Hetlónon át Sedádnak menve:
És ez az ország határa. Az északi oldalról: a nagy tengertől Chetlón útján Czedád felé;
16 Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középső Hásér, mely Havrán határán van.
Chamát, Béróta, Szibrájim, a mely Damaszkus határa és Chamát határa közt van, a középső Cháczér, mely Chavrán határánál van.
17 Így legyen a határ a tengertől Haczar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez az északi oldal.
Lesz tehát a határ a tengertől Chaczár-Énónig Damaszkus határáig és tovább északra Chamát határáig. Ez az északi oldal.
18 És a keleti oldalon: Havrán és Damaskus és Gileád között és Izráel földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal.
És a keleti oldal: Chavrán és Damaszkus közül, Gileád és Izraél országa közül, a Jordán; a határtól a keleti tengerig mérjétek. Ez a keleti oldal.
19 És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, azután a folyó felé a nagy-tengerig: ez a déli oldal dél felé.
És a délvidéki oldal dél felé: Támártól a pörlekedés vizéig Kádésig, a patakig, a nagy tenger felé. Ez a déli oldal délvidéknek.
20 És a nyugoti oldal: a nagy-tenger, ama határtól fogva addig, a hol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugoti oldal.
És a nyugati oldal: a nagy tenger a határtól egészen egyenest Chamát feléig. Ez a nyugati oldal.
21 És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint.
És osszátok fel magatoknak ezt az országot Izraél törzsri szerint.
22 És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.
Úgy legyen hogy birtokul juttassátok azt magatoknak és a jövevényeknek, a kik tartózkodnak köztetek, a kik gyermekeket nemzettek köztetek; és legyen nektek mint a honos Izraél fiai közt: veletek együtt jusson nekik birtok Izraél törzsei közepette.
23 És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.
És legyen, hogy azon törzsben, melynél tartózkodik a jövevény, ott adjátok meg a birtokát. Úgymond az Úr Örökkévaló.
