< Ezékiel 4 >

1 És te, embernek fia, végy magadnak egy téglát, tedd azt elődbe, és véss reá egy várost, Jeruzsálemet,
“Ngem sika, anak ti tao, mangalaka iti ladrilio ket ikabilmo daytoy iti sangoanam. Ket iti rabaw daytoy, ikur-itmo ti siudad ti Jerusalem.
2 És indíts ellene ostromot, és építs ellene tornyot, tölts ellene sánczot, és indíts ellene táborokat, és állass ellene faltörő kosokat köröskörül.
Ket mangikabilka iti manglakub iti daytoy, ken mangipatakderka kadagiti sarikedked a maibusor iti daytoy. Mangikabilka iti pagkalay-atan dagiti kabusor ken mangaramidka kadagiti kampo iti aglikmut daytoy. Mangikabilka iti sinan-maso a pagrakrak iti aglawlaw daytoy.
3 És végy magadnak egy vasserpenyőt, és állasd fel azt vasfal gyanánt te közted és a város között, és irányozd tekintetedet erősen reá, és legyen ostrom alatt, és te ostromold. Jel ez az Izráel házának.
Ket mangalaka iti landok a pariok, ket aramatem daytoy a kas landok a bakud iti nagbaetan ti bagim ken ti siudad. Sumangoka a makaung-unget iti siudad, ta malakubto daytoy. Isu a mangikabilka iti manglakub iti daytoy! Agpaayto daytoy a pagilasinan iti balay ti Israel.
4 Te pedig feküdj baloldaladra és vesd az Izráel háza vétkét arra; a napok száma szerint, a mennyin azon fekszel, viseljed vétköket.
Kalpasanna, agiddaka nga agsikig iti kannigidmo ket lak-amem ti basol ti balay ti Israel; baklayemto ti basolda segun iti bilang dagiti aldaw a nakaiddaka maibusor iti balay ti Israel.
5 Én pedig meghatároztam néked az ő vétkök éveit napok száma szerint, háromszázkilenczven napban; eddig viseljed az Izráel házának vétkét.
Tinudinganka iti maysa aldaw a katukad iti tunggal tawen a pannakadusada: 390 nga aldaw! Iti kastoy a wagas, baklayemto ti basol ti balay ti Israel.
6 És ha ezeket kitöltötted, feküdj a jobboldaladra másodszor, és viseld a Júda házának vétkét negyven napig; egy-egy napot egy-egy esztendőül számítottam néked.
Inton maileppasmo dagitoy nga aldaw, iti maikadua a gundaway ket agiddaka a nakasikig iti makannawanmo, ta baklayemto ti basol ti balay ti Juda iti las-ud ti uppat a pulo nga aldaw. Tinudinganka iti maysa nga aldaw iti tunggal tawen.
7 És Jeruzsálem ostromára irányozd erősen tekintetedet, és karod feltűrve legyen, és prófétálj ő ellene.
Ket saanmo nga isina ti panagkitam iti pannakalakub ti Jerusalem, a nakalislis ti manggas ti badom ket agipadtokanto iti maibusor iti siudad.
8 S ímé köteleket vetettem reád, hogy meg ne fordulhass egyik oldaladról a másikra, míg betöltöd ostromodnak napjait.
Ta kitaem! parparautanka tapno saanka a makaballikid agingga a maileppasmo dagiti aldaw a pananglakubmo.
9 És végy magadnak búzát és árpát és babot és lencsét és kölest és tönkölyt, és tedd ezeket egy edénybe, és ezekből csinálj magadnak kenyeret; a napok száma szerint, a míg oldaladon fekszel, háromszázkilenczven napon egyed azt.
Mangalaka iti trigo, sebada, bubukel, patani, miho ken espelta; paglalaokem dagitoy iti maysa a pagkargaan ket manglutoka iti tinapay a kanemto segun iti bilang dagiti aldaw nga agiddaka a nakasikig. Ta kanemto daytoy iti las-ud ti 390 nga aldaw!
10 A te ételed pedig, a melylyel élsz, legyen súly szerint húsz siklus egy napra; időről-időre egyed azt.
Daytoyto ti kanem a taraonmo: duapulo a siklo kada aldaw. Mangankanto iti maituding a pannanganmo.
11 És vizet mérték szerint igyál, a hinnek hatodrészét igyad időről-időre.
Ken uminomkanto iti dua a baso. Inumemto daytoy iti maituding a pannanganmo.
12 És ételedet árpa-lepény formájában egyed, és emberi ganéj tőzegénél süssed azt szemök láttára.
Kanemto daytoy a kas kadagiti bibingka a naaramid iti sebada, ngem lutoemto daytoy iti imatangda babaen iti namaga a rugit ti tao!”
13 És mondá az Úr: Így eszik az Izráel fiai tisztátalan kenyeröket a pogányok közt, a kik közé őket kiűzöm.
Ta kuna ni Yahweh, “Ti kayat a sawen daytoy a narugitto ti tinapay a kanen dagiti tattao ti Israel, kadagiti nasion a pangiwarawaraakto kadakuada.”
14 És mondék: Ah, ah, Uram Isten! ímé az én lelkem soha meg nem fertéztetett, és dögöt és vadtól szaggatottat nem ettem ifjúságomtól fogva ez ideig, és számon be nem ment tisztátalan hús.
Ngem kinunak, “Saan, Yahweh nga Apo! Saanak a pulos a nagbalin a narugit! Saanak pay a pulos a nangan iti aniaman a natay wenno aniaman a pinatay dagiti ayup, manipud kinaagtutubok nga agingga ita, ken awan pay ti immuneg a narugit a karne iti ngiwatko!”
15 És mondá nékem: Nézd, marhaganéjt engedek néked emberi tőzeg helyett, hogy annál süsd meg a te kenyeredet.
Isu a kinunana kaniak, “Kitaem! inikkanka kadagiti takki ti baka imbes a rugit ti tao tapno mailutom ti tinapaymo iti rabaw ti takki ti baka.”
16 És mondá nékem: Embernek fia! ímé én eltöröm a kenyérnek botját Jeruzsálemben, és eszik kenyeröket mértékkel és rettegéssel, és vizöket mértékkel és ájulással iszszák.
Kinunana pay kaniak, “Anak ti tao, kitaem! Isardengkon ti panangtedko iti taraon iti Jerusalem, ket madandanagandanto a mangan iti tinapay bayat a maibunbunong daytoy ken agpigergerda nga umin-inom iti danum bayat a maibunbunong daytoy.
17 Azért, hogy kenyér és víz nélkül szűkölködjenek, és elborzadjanak mindnyájan, és megrothadjanak az ő vétkökben.
Gapu ta agkurangdanto iti taraon ken danum, maupaydanto iti kabsatda ket kasla marunawda gapu iti kinadakesda.”

< Ezékiel 4 >