Ezékiel 34
1 És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
Pea naʻe hoko mai ʻae folofola ʻa Sihova kiate au, ʻo pehē,
2 Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak?
“Foha ʻoe tangata, kikite ki he kau tauhi ʻo ʻIsileli, kikite, pea ke pehē kiate kinautolu, ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua, ki he ngaahi tauhi; Malaʻia ki he kau tauhi ʻo ʻIsileli, ʻoku nau fafanga pe ʻakinautolu! ʻIkai ʻoku totonu ke fafanga ʻe he tauhi ʻa ʻene fanga sipi?
3 A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek.
ʻOku kai ʻekimoutolu ʻae ngako, pea ʻoku mou kofuʻaki ʻae fulufuluʻi sipi, ʻoku mou tāmateʻi ia ʻaia ʻoku sino, ka ʻoku ʻikai te mou fafanga ʻae fanga sipi.
4 A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok;
Naʻe ʻikai te mou fakamālohi ʻae vaivai, pea naʻe ʻikai te mou faitoʻo ki he mahaki, pe te mou nonoʻo ʻaia naʻe mafesi, pe te mou toe kumi mai ʻaia naʻe fakahēʻi, pe te mou kumi ʻaia naʻe mole, ka kuo mou pule mālohi mo fai fakamamahi ki ai.
5 Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;
Pea naʻe fakahēʻi ʻakinautolu, koeʻuhi ʻi he ʻikai ha tauhi: pea naʻa nau hoko ko e meʻakai ki he fanga manu fekai kotoa pē ʻoe vao, ʻi heʻenau movetevete.
6 Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána.
Naʻe ʻalu hēhē pe ʻa ʻeku fanga sipi ʻi he ngaahi moʻunga kotoa pē, pea ʻi he ngaahi potu māʻolunga kotoa pē: ʻio, naʻe fakahēʻi ʻeku fanga sipi ki he funga ʻo māmani kotoa pē, pea naʻe ʻikai hakule pe kumi ki ai ha taha.
7 Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
“Ko ia, ʻE kau tauhi, fanongo ki he folofola ʻa Sihova.
8 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették;
ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua, ko au ʻoku ou moʻui, pea ko e moʻoni, koeʻuhi kuo hoko ʻa ʻeku fanga sipi ko e fakamālohia, pea kuo hoko ia ko e meʻakai ki he fanga manu kotoa pē ʻoe vao, koeʻuhi naʻe ʻikai ha tauhi, pea naʻe ʻikai kumi ʻe heʻeku kau tauhi ki heʻeku fanga sipi, pea naʻe kai pe ʻe heʻeku kau tauhi, ka naʻe ʻikai te nau fafanga ʻa ʻeku fanga sipi;
9 Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
Ko ia, ʻakimoutolu ʻae kau tauhi, fanongo ki he folofola ʻa Sihova;
10 Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.
ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua; Vakai, ʻoku ou tuʻu au ki he kau tauhi pea te u ʻeke ʻa ʻeku fanga sipi mei honau nima pea te u fekau ke tuku ʻenau fafanga ʻae fanga sipi: pea ʻe ʻikai toe kai ʻe he kau tauhi ʻiate kinautolu; he te u fakamoʻui ʻeku fanga sipi mei honau ngutu, ke ʻoua naʻa nau kei meʻakai ʻaki ʻakinautolu.
11 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.
“He ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua; Vakai ko au, ʻio, ko au, te u hakule ʻa ʻeku fanga sipi, mo kumi ki ai.
12 Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján.
ʻO hangē ko e kumi ʻe he tauhi ʻa ʻene fanga sipi, ʻi he ʻaho ʻoku ne ʻalu atu ai ki he fanga sipi kuo movetevete; ʻe pehē ʻa ʻeku kumi mai ʻa ʻeku fanga sipi, mo ʻeku fakamoʻui ʻakinautolu mei he potu kotoa pē kuo nau hē ki ai ʻi he ʻaho ʻalotāmaki mo fakapoʻupoʻuli.
13 És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjökre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.
Pea te u ʻomi ʻakinautolu mei he kakai, mo tānaki ʻakinautolu mei he ngaahi fonua, pea ʻe ʻomi ʻakinautolu ki honau fonua ʻonautolu, pea ʻe fafanga ʻakinautolu ʻi he ngaahi moʻunga ʻo ʻIsileli ʻi he veʻe vaitafe, pea mo e ngaahi potu kakai ʻoe fonua.
14 Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein.
Te u fafanga ʻakinautolu ʻi he potu lau maʻuiʻui, pea ʻe ʻi he ngaahi moʻunga māʻolunga ʻo ʻIsileli ʻa honau lotoʻā: te nau tokoto ai ʻi he lotoʻā lelei, pea te nau kai ʻi he potu lau maʻuiʻui ʻi he ngaahi moʻunga ʻo ʻIsileli.
15 Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten;
Te u fafanga ʻa ʻeku fanga sipi, pea te u fakatokoto ʻakinautolu ki lalo, ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua.
16 Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.
Te u kumi kiate ia naʻe mole, pea te u toe ʻomi ʻaia naʻe fakahēʻi atu, te u nonoʻo ʻaia naʻe mafesi, pea te u fakamālohi ʻaia naʻe vaivai: pea te u tāmateʻi ʻaia ʻoku sino mo mālohi; te u fafanga ʻaki ʻakinautolu ʻae tautea.
17 Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt.
Pea koeʻuhi ko kimoutolu, ʻa ʻeku fanga sipi, ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua; Vakai te u fili vakavakai ki he manu mo e manu, ki he fanga sipitangata, mo e fanga kosi tangata.
18 Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?
Ko e meʻa siʻi koā ia kiate kimoutolu ke mou kai ke ʻosi ʻae potu lau maʻuiʻui, pea mou toe malaki hifo ai ʻi homou lalo vaʻe ʻa hono toe ʻoe potu ʻoku fafanga ai kimoutolu? Pea kuo mou inu mei he ngaahi vai loloto, ka ko hono toe kuo mou fakaʻuliʻi ʻaki homou vaʻe?
19 És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!
Pea ko ʻeku fanga sipi, ʻoku kai ʻekinautolu mei he meʻa kuo mou malaki ʻaki homou vaʻe; pea ʻoku nau inu mei he meʻa kuo fakaʻuliʻi ʻaki homou vaʻe.
20 Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között,
“Ko ia ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua kiate kinautolu; Vakai, ko au, ʻio, ko au, te u fili vakavakai ki he manu ʻoku sino mo e manu ʻoku tutue.
21 Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erőtelent, míg szétszórván, azokat kiűzitek;
Koeʻuhi kuo mou fetuotuai pea kuo mou feteketekeʻi ʻae kau vaivai ʻaki homou nifo pea ko ia kuo nau hē ai ke mamaʻo;
22 És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között.
Ko ia ia te u fakamoʻui ai ʻeku fanga sipi, pea ʻe ʻikai toe tulia ʻakinautolu; pea te u fili vakavakai ki he manu mo e manu.
23 És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk.
Pea te u fokotuʻu ha tauhi pe taha kiate kinautolu, pea te ne fafanga kinautolu, ʻio, ʻa ʻeku tamaioʻeiki ko Tevita: ko ia ia te ne fafanga ʻakinautolu, pea ko ia ia te ne tauhi kiate kinautolu.
24 Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.
Pea ko au Sihova, te u hoko ko honau ʻOtua; pea ko ʻeku tamaioʻeiki ko Tevita ko e ʻeiki ʻiate kinautolu; ko au Sihova, kuo u lea ki ai.
25 És szerzek ő velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földről, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdőkben.
Pea te nau fai mo au ʻae fuakava ke melino, pea te u fakaʻosi ʻae fanga manu fekai mei he fonua; pea te nau nofo lelei pe ʻi he toafa, pea nau mohe ʻi he ngaahi vao.
26 És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.
Pea te u ngaohi ʻakinautolu pea mo e ngaahi potu ʻoku tuʻu takatakai ʻi hoku moʻunga, ko e monūʻiaʻanga; pea te u fakatō hifo ʻae ʻuha ʻi hono ʻaho totonu; ʻe ai ʻae ʻuha lolo ʻoe tāpuaki.
27 A mező fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem őket azok kezéből, kik őket szolgáltatják.
Pea ʻe tupu mei he ʻakau ʻoe ngoue ʻa hono fua, pea ʻe tuku mai ʻe he kelekele ʻa hono tupu, pea te nau malu pe ʻi honau fonua, mo nau ʻilo ko au ko Sihova, ʻo kau ka motuhi ʻae nonoʻo ʻo honau haʻamonga, mo fakamoʻui ʻakinautolu mei he nima ʻonautolu naʻe fakamālohia ʻakinautolu.
28 És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg őket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze őket.
Pea ʻe ʻikai toe tulia ʻakinautolu ʻe he hiteni, pea ʻe ʻikai toe keina ʻakinautolu ʻe he fanga manu ʻoe fonua; ka ʻe malu pe ʻenau nofo, pea ʻe ʻikai ha taha te ne faʻa fakamanaʻi ʻakinautolu.
29 És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát;
Pea te u fakatupu maʻanautolu ʻae ʻakau ke ongoongolelei, pea ʻe ʻikai te nau toe mate fiekaia ʻi he fonua, pea ʻe ʻikai te nau toe fua ʻae mā ʻoe hiteni ʻo taʻengata.
30 És megismerik, hogy én, az Úr, az ő Istenök, velök vagyok, és ők népem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten;
ʻE pehē ʻa ʻenau ʻilo ko au ko Sihova ko honau ʻOtua, ʻoku ou ʻiate kinautolu; pea ko kinautolu, ʻio, ʻae fale ʻo ʻIsileli, ko hoku kakai ʻakinautolu, ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua.
31 Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.
“Pea ko kimoutolu ʻa ʻeku fanga sipi, ʻae fanga sipi ʻoku ou tauhi, ko e kau tangata ʻakimoutolu, pea ko homou ʻOtua au,” ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua.
