Ezékiel 29

1 A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedikén lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

Naʻe hoko mai ʻae folofola ʻa Sihova kiate au, ʻi hono hongofulu ʻoe taʻu, mo hono hongofulu ʻoe māhina, pea mo hono hongofulu ma ua ʻoe ʻaho, ʻo pehē,

2 Embernek fia! vesd tekintetedet a Faraóra, Égyiptom királyára, és prófétálj ellene és egész Égyiptom ellen.

“Foha ʻoe tangata, fakahanga ho mata kia Felo ko e tuʻi ʻo ʻIsipite, pea kikite kiate ia, pea mo ʻIsipite kātoa.

3 Szólj és mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened megyek, Faraó, Égyiptom királya, te nagy krokodil, a ki fekszik folyói közepette, a ki ezt mondja: Enyém az én folyóm, és én teremtettem magamnak.

Lea, pea ke pehē, ‘ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua: Vakai, ʻoku ou tuʻu kiate koe, ʻe Felo, tuʻi ʻo ʻIsipite, ʻa koe ko e kalokataile ʻoku tokoto ʻi he lotolotonga ʻo ho ngaahi vaitafe, ʻa koe kuo ke pehē, ‘Ko hoku vaitafe ʻoku ʻoʻoku pe ia, pea kuo u ngaohi ia kiate au pē.’

4 És horgokat vetek szádba, és azt cselekszem, hogy folyóid halai odaragadjanak pikkelyeidhez, és kivonszlak folyóid közepéből, és folyóid minden halait, melyek odaragadnak pikkelyeidhez.

Ka te u ʻai ʻeau ʻae mātaʻu ʻi ho ngutu, pea te u pule ki he ika kotoa pē ʻi ho ngaahi vaitafe, ke nau pipiki ki ho ʻuno, pea te u fusi hake koe mei he loto vaitafe, pea ʻe pipiki ki ho ʻuno ʻae ika kotoa pē ʻi ho ngaahi vaitafe.

5 És kivetlek a pusztába téged és folyóid minden halát; a mező színére esel; egybe nem szedetel s nem gyűjtetel; a földi vadaknak s az égi madaraknak adlak eledelül.

Pea te u tuku siʻaki pe koe ki he toafa, ʻa koe mo e ika kotoa pē ʻo ho ngaahi vaitafe: te ke tō atu ki he ʻatā ʻoe ngaahi potu ngoue; pea ʻe ʻikai toe fakamaʻopo koe pe tānaki: kuo u foaki koe ko e meʻakai ki he fanga manu ʻoe vao, pea mo e fanga manupuna ʻoe langi.

6 És megtudják mindnyájan Égyiptom lakói, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy ők nádszál-bot valának Izráel házának;

Pea ʻe ʻilo ʻe he kakai kotoa pē ʻo ʻIsipite ko au ko Sihova, koeʻuhi kuo nau tatau pe mo e vaʻa kaho ki he fale ʻo ʻIsileli.

7 Melyet ha megfognak kezökkel, összetörsz, s felhasítod egész vállokat, és ha reád támaszkodnak, összeroppansz, s megrázod egész derekokat:

‌ʻI heʻenau puke koe ʻi honau nima naʻa ke mafesi, pea makohikohi ai honau nima kotoa pē: pea ʻi heʻenau faʻaki kiate koe naʻa ke fasi, pea fakahomohomo ai honau hokotanga hui kotoa pē.”

8 Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé, hozok ellened fegyvert, és kivágok belőled embert és barmot.

Ko ia ʻoku pehē ai ʻe Sihova ko e ʻOtua; “Vakai te u ʻomi ʻae heletā kiate koe pea tuʻusi meiate koe ʻae tangata pea mo e manu.

9 És legyen Égyiptom földje pusztasággá és sivataggá, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy azt mondja: A folyó enyém, és én teremtettem:

Pea ʻe lala mo vaoa ʻae fonua ʻo ʻIsipite; pea te nau ʻilo ko au ko Sihova; koeʻuhi kuo ne pehē ʻe ia, ʻOku ʻoʻoku ʻae vaitafe, pea kuo u ngaohi ia ʻeau.

10 Ezokáért ímé, én ellened megyek, és folyóid ellen, és teszem Égyiptom földjét nagy pusztaságok pusztaságává Migdoltól fogva Siénéig, és Szerecsenország határáig.

Vakai, ko ia ia ʻoku ou tuʻu au kiate koe, pea mo ho ngaahi vaitafe, pea te u ngaohi ʻae fonua ʻo ʻIsipite ke lala ʻaupito mo vaoa mei Mikitoli mo Saiini ʻo aʻu ki he ngataʻanga ʻo ʻItiopea.

11 Ne menjen át azon emberi láb, se baromi láb ne menjen át rajta, és ne lakják negyven esztendeig.

‌ʻE ʻikai ʻalu atu ai ha vaʻe ʻo ha tangata, pe ʻalu atu ʻi ai ha vaʻe ʻo ha manu, pea ʻe ʻikai hano kakai ʻi ai ʻi he taʻu ʻe fāngofulu.

12 És adom Égyiptom földjét pusztaságra az elpusztult földek között, s városai lesznek az elpusztult városok közt pusztaságban negyven esztendeig, és eloszlatom az égyiptomiakat a nemzetek közé, s szétszórom őket a tartományokba.

Pea te u ngaohi ke lala ʻae fonua ʻo ʻIsipite ʻi he lotolotonga ʻoe ngaahi fonua kuo lala, pea ko ʻene ngaahi kolo ʻi he ngaahi kolo kuo lala ʻi he taʻu ʻe fāngofulu: pea te u fakamovete ʻae kakai ʻIsipite ki he ngaahi puleʻanga, pea te u fakahēʻi ʻakinautolu ki he ngaahi fonua.

13 Mert így szól az Úr Isten: Negyven esztendő múlva egybegyűjtöm az égyiptomiakat a népek közül, kik közé szétszórattak.

Ka ko eni, ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua; ʻI he hili ʻae taʻu ʻe fāngofulu, te u tānaki ʻae kakai ʻIsipite mei he ngaahi potu naʻe fakahēʻi ki ai ʻakinautolu.

14 És visszahozom Égyiptom foglyait s visszaviszem őket Pathrós földjére, az ő eredetök földjére, és ott lesznek alacsony királyság.

Pea te u toe liliu mai ʻae pōpula ʻo ʻIsipite, pea te u pule ke nau toe haʻu ki he fonua ko Patalosi, ki he fonua ʻo honau nofoʻanga; ka te nau ʻi ai ko e puleʻanga moʻulaloa.

15 A többi királyságokhoz képest alacsony lészen s többé nem emeli magát a nemzetek fölé; és megkevesbítem őket, hogy el ne tapodják a nemzeteket.

‌ʻE māʻulalo hifo ia ʻi he ngaahi puleʻanga; pea ʻe ʻikai te ne toe hiki hake ia ʻe ia ke māʻolunga ʻi he ngaahi puleʻanga; he te u ngaohi ke fakaʻaʻau ki mui ʻakinautolu, koeʻuhi ke ʻoua naʻa toe pule ia ki he ngaahi puleʻanga.

16 És nem lesz többé Izráel házának bizodalma, mely vétekre emlékeztessen engem, midőn feléje hajlanak, és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten.

Pea ʻe ʻikai toe hoko ia ko e falalaʻanga ʻoe fale ʻo ʻIsileli, koeʻuhi ka nau ka sio ki ai te nau manatuʻi ʻenau hia: ka te nau ʻilo au, ko Sihova ko e ʻOtua.”

17 És lőn a huszonhetedik esztendőben, az első hónapban, a hónap elsején, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

Pea ʻi heʻene hoko ki hono uofulu ma fitu ʻoe taʻu, ʻi hono ʻuluaki māhina, ʻi he ʻuluaki ʻaho ʻoe māhina, naʻe hoko mai ʻae folofola ʻa Sihova kiate au, ʻo pehē,

18 Embernek fia! Nabukodonozor Babilon királya nagy fáradsággal fárasztotta seregét Tírus ellen: minden fő megkopaszult és minden váll feltört; de jutalma nem lőn néki és seregének Tírusból a fáradságért, a melylyel miatta fáradott.

“Foha ʻoe tangata, naʻe pule ʻe Nepukanesa ko e tuʻi ʻo Papilone ki heʻene kautau, ke nau fai ʻae ngāue lahi ki Taia: naʻe tula ai ʻae ʻulu kotoa pē, pea mafohi ai ʻae uma kotoa pē: ka naʻe ʻikai haʻane totongi ʻaʻana, pe ko ʻene kautau, koeʻuhi ko Taia, mo e ngāue lahi naʻa ne fai ki ai:

19 Ennekokáért így szól az Úr Isten: Ímé, én Nabukodonozornak a babiloni királynak adom Égyiptom földjét, és elviszi gazdagságát, s elragadja ragadományát, s elprédálja prédáját, és ez lesz jutalma seregének.

Ko ia ʻoku pehē ai ʻe Sihova ko e ʻOtua: Vakai, te u foaki ʻae fonua ko ʻIsipite kia Nepukanesa ko e tuʻi ʻo Papilone; pea te ne maʻu hono kakai, pea maʻu hono koloa, pea veteki ia; pea ko e totongi ia ki heʻene kautau.

20 Fizetésül, a melyért fáradott, adom néki Égyiptom földjét, mert értem cselekedtek, ezt mondja az Úr Isten.

Kuo u foaki kiate ia ʻae fonua ko ʻIsipite, koeʻuhi ko e ngāue ʻaia naʻa ne fai ki ai, he naʻa nau fai ia maʻaku, ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua.

21 Azon a napon szarvat sarjasztok Izráel házának, és a te szádat megnyitom közöttök, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.

‌ʻI he ʻaho ko ia te u ngaohi ke tupu ʻae moto ʻoe nifo ʻoe fale ʻo ʻIsileli, pea te u tuku ke faʻa matoʻo ai ho ngutu ʻiate kinautolu; pea te nau ʻilo ko Sihova au.”