Ezékiel 21
1 És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
Pea naʻe hoko mai kiate au ʻae folofola ʻa Sihova, ʻo pehē,
2 Embernek fia! fordítsd arczodat Jeruzsálem felé, és szólj a szent helyek ellen és prófétálj Izráel földje ellen!
“Foha ʻoe tangata, fakahangatonu ho mata ki Selūsalema, pea tuku hoʻo lea ki he ngaahi potu tapu, pea kikite ki he fonua ʻo ʻIsileli,
3 És mondjad Izráel földjének: Így szól az Úr: Ímé, én reád megyek, és kivonszom kardomat hüvelyéből, és kivágok belőled igazat és gonoszt.
Pea ke lea ki he fonua ʻo ʻIsileli, ‘ʻOku pehē ʻe Sihova; “Vakai, ʻoku ou tuʻu au kiate koe, pea te u unuhi ʻae heletā mei hono ʻaiʻanga, pea te u motuhi meiate koe ʻae māʻoniʻoni, pea mo e angahala.
4 Azért, hogy kivágjak belőled igazat és gonoszt, azért megyen ki kardom hüvelyéből minden test ellen délről északig.
Pea ko ia, ko e meʻa ʻi heʻeku motuhi meiate koe ʻae māʻoniʻoni pea mo e angahala, ko ia, ʻe ʻalu atu ai ʻae heletā mei hono ʻaiʻanga, ki he kakano kotoa pē, mei he feituʻu tonga ʻo aʻu ki he tokelau:
5 És megérti minden test, hogy én, az Úr vontam ki kardomat hüvelyéből, mert belé többé vissza nem tér.
Koeʻuhi ke ʻilo ʻe he kakano kotoa pē, ko au, Sihova, kuo u unuhi ʻeku heletā mei hono ʻaiʻanga: pea ʻe ʻikai toe foki mai ia.”’
6 És te, embernek fia, nyögj! Derekad fájdalmában keserűséggel nyögj szemök láttára.
“Ko ia ʻe foha ʻoe tangata, ke ke toʻetoʻe ʻi honau ʻao, ʻi he langa ho fatu pea mo e mamahi.
7 És lészen, mikor mondják néked: Miért nyögsz te? ezt mondjad: A hírért, mert beteljesedett: és elolvad minden szív és elerőtlenedik minden kéz és elcsügged minden lélek és minden térd elolvad mint a víz. Ímé beteljesedett és meglett, ezt mondja az Úr Isten.
Pea ʻe pehē, ʻoka nau ka lea kiate koe, ‘Ko e hā ʻoku ke toʻe ai?’ Te ke tali, ʻo pehē, ‘Koeʻuhi ko e ongoongo; koeʻuhi ʻoku haʻu ia: pea ʻe molū ʻae loto kotoa pē, pea ʻe vaivai ʻae nima kotoa pē, pea ʻe pongia ʻae laumālie kotoa pē, pea ʻe hangē ko e vai ʻae tui kotoa pē: vakai, ʻoku haʻu ia, pea ʻe fakahoko ia,” ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua.’”
8 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Pea naʻe toe hoko mai kiate au ʻae folofola ʻa Sihova, ʻo pehē,
9 Embernek fia! prófétálj és mondjad: Ezt mondta az Úr: Mondjad: fegyver, fegyver! megélesített és meg is fényesített!
“Foha ʻoe tangata, kikite, pea ke pehē, ‘ʻOku pehē ʻe Sihova; Lea, “ko e heletā, ko e heletā, kuo fakamāsila, pea kuo fakangingila ia foki:
10 Hogy öldököljön, megélesíttetett, hogy legyen villámlása, megfényesíttetett. Avagy örüljünk-é? Fiam e veszszeje megvet minden fát!
Kuo fakamāsila ia ke tāmate fakamanavahē; kuo fakangingila ia koeʻuhi ke ulo; pea ʻoku taau ai ia koā mo ʻetau fakavā? ʻOku taʻemamae ia ki he tokotoko ʻa hoku foha ʻo hangē ko e ʻakau kehe kotoa pē.
11 És adta azt megfényesítésre, hogy marokba fogják; megélesíttetett az a kard s megfényesíttetett, hogy adják a megölőnek kezébe.
Pea kuo ne ʻatu ia ke fakangingila, koeʻuhi ke ngāue aki: kuo fakamāsila mo fakangingila ʻae heletā ni koeʻuhi ke ʻai ia ki he nima ʻoe tangata tāmate.”’
12 Kiálts és jajgass, embernek fia! mert ez az én népemen lészen és Izráel minden fejedelmin: e kardra jutnak népemmel együtt, ezokért üss czombodra.
Tangi mo ʻioho, ʻe foha ʻoe tangata: koeʻuhi ʻe hoko ia ki hoku kakai, ʻe hoko ia ki he houʻeiki kotoa pē ʻo ʻIsileli: ʻe tō ʻae manavahē ki hoku kakai, ko e meʻa ʻi he heletā: ko ia ke ke si tenga.
13 Már megpróbáltatott. De hát ha a vessző maga is vonakodnék? Nem úgy lészen, ezt mondja az Úr Isten!
“Koeʻuhi ko e meʻa ʻahiʻahi ia; pea ko e hā ʻoka taʻemamae [ʻae heletā ]ki he tokotoko?” ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua, “ʻe ʻikai toe ʻi ai ia.
14 Te pedig, embernek fia, prófétálj, és csapd össze tenyeredet, mert kettős lesz a kard, most harmadszor; öldöklő kard az, a nagy öldöklő kard körüljárja őket.
“Ko ia foki, ʻe foha ʻoe tangata, kikite, pea pasi ho nima, pea tuku ke foki mai ʻae heletā ko hono liunga tolu, ʻae heletā ʻoe tāmate: ko e heletā ia ʻoe kau tau kuo tāmateʻi, ko ia ia ʻoku hū atu ki honau ngaahi potu fale fakalilolilo.
15 Hogy elolvadjon a szív és sokan elhulljanak: minden kapujokban rájok vetem a kard villámlását, hisz villámlásra készült, öldöklésre kifényesíttetett!
Kuo u ʻai ʻae muʻa heletā ki honau ngaahi matapā, koeʻuhi ke vaivai ai honau loto, pea fakalahi ai honau maumauʻi: ʻOiauē! Kuo fakangingila, pea kuo fakamata ia ki he tāmate.
16 Szedd össze magadat; tarts jobbra, tarts előre, tarts balra, a merre éled irányozva van.
ʻAlu atu pe koe, ʻi ha hala, ki he nima toʻomataʻu, pe ki he toʻohema, ha potu pe ʻoku fakahanga ki ai ho mata.
17 Én is összecsapom tenyeremet, és megnyugotom haragomat. Én, az Úr szólottam.
Te u pasi tataha ʻeau, hoku nima; pea te u fakahoko kiate koe ʻa hoku tuputāmaki: Ko au Sihova, kuo u lea ʻaki eni.”
18 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Naʻe toe hoko foki kiate au ʻae folofola ʻa Sihova, ʻo pehē,
19 És te, embernek fia, csinálj magadnak két útat, a melyen jőjjön a babiloni király kardja; egy földről jőjjön ki mind a kettő; s egy kezet véss föl, a városba vezető út fejénél vésd föl.
“Ko eni foki, ʻe foha ʻoe tangata, tuʻutuʻuni ʻe koe ʻae hala ʻe ua, koeʻuhi ke haʻu ai ʻae heletā ʻoe tuʻi ʻo Papilone; ʻe ʻalu atu fakatouʻosi mei he fonua pe taha: pea ke fili ʻe koe ha potu, fili ia ʻi he tefito hala ʻaia ʻoku fakatau ki he kolo.
20 Útat csinálj, hogy jőjjön a kard az Ammon fiainak Rabbájára, aztán Júdára, a körülkerített Jeruzsálemre.
Tuʻutuʻuni ha hala, koeʻuhi ke haʻu ai ʻae heletā ki Lapata ʻoe kau ʻAmoni, pea ki Siuta ʻi Selūsalema ʻaia kuo ʻāʻi.
21 Mert megáll a babiloni király az útak kezdetén, a két út fejénél, hogy jövendőt láttasson; megrázza a nyilakat, megkérdezi a Teráfimot, megnézi a májat.
He naʻe tuʻu ʻae tuʻi ʻo Papilone ʻi he mangaʻi hala, ʻi he tefito ʻoe hala ʻe ua, ke talotalo: naʻa ne ngaohi ʻae ngahau ngingila, naʻa ne fakaongo ki he tamapua, pea naʻa ne sio ki he ʻate.
22 Jobbjába adta a jövendölés Jeruzsálemet, hogy állasson faltörő kosokat, hogy nyissa száját ordításra, hogy üssön zajt trombitával, hogy állasson faltörő kosokat a kapuk ellen, hogy töltsön sánczot, építsen tornyot.
Naʻe ʻi hono nima toʻomataʻu ʻae talotalo koeʻuhi ko Selūsalema, ke fokotuʻu ʻae ngaahi ʻeikitau, ke fakamanga ʻae ngutu ʻi he tāmate, ke hiki hake ʻae leʻo ʻo kalanga, ke fokotuʻu ki hono ngaahi matapā ʻae ʻuluʻi sipi, ke tanu puke, pea ke langa ʻae kolo.
23 De ez nékik hamis jövendölésnek látszik: szent esküik vannak nékik Istentől; ám Ő emlékezetbe hozza vétköket, hogy megfogassanak.
Pea ʻe hangē ia kiate kinautolu ʻoku taʻaloʻalo loi, ʻi honau ʻao, kiate kinautolu kuo fai ʻae fuakava; ka te ne fakamanatuʻi ʻae angahala ka nau moʻua.
24 Ezokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy emlékezetbe hozzátok vétketeket, midőn nyilvánvalókká lesznek gonoszságaitok, hogy megláttassanak bűneitek minden cselekedeteitekben; mivelhogy eszembe juttok, kézzel megfogattok.
“Ko ia ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua; Koeʻuhi kuo mou fai ke manatuʻi ʻa hoʻomou hia, ko e meʻa ʻi he hā mai ʻa hoʻomou fai kovi, ko ia kuo ha hoʻo angahala ʻi he meʻa kotoa pē ʻoku ke fai; koeʻuhi, kuo manatuʻi ʻakimoutolu, ko ia ʻe puke nima ai ʻakimoutolu.
25 És te elvetemedett, te gonosztevő, Izráel fejedelme, a kinek napja eljött az utolsó vétek idején:
“‘Pea ko koe, ʻae ʻeiki fakalielia mo angahala ʻi ʻIsileli, ʻaia kuo hoko hono ʻaho, ʻoka kakato ʻae fai angahala,
26 Így szól az Úr Isten: El a süveggel, le a koronával! Ez nem lészen ez: az alacsony legyen magas, és a magas alacsony!
ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua; “Toʻo ʻae pale, pea toʻo ʻo ʻave mo e tatā fakatuʻi: ʻe ʻikai kei pehē ni; ka ʻe hakeakiʻi ia ʻaia ʻoku māʻulalo, pea fakatōkilalo ʻaia ʻoku māʻolunga.
27 Rommá, rommá, rommá teszem azt; ez sem lesz állandó, míg el nem jő az, a kié az uralkodás, és néki adom azt!
Te u fulihi, fulihi, fulihi ia: pea ʻe ʻikai kei ʻi ai ia, kaeʻoua ke hoko mai ia ʻaia ʻoku totonu ke ne maʻu; pea te u foaki ia kiate ia.”’
28 És te, embernek fia, prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten Ammon fiairól és gyalázkodásukról, és mondjad: Fegyver, fegyver, öldöklésre kivont, megfényesíttetett, hogy ragyogjon, azért, hogy villámljék;
“Pea ko koe, Foha ʻoe tangata, kikite pea ke pehē, ‘ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua, ko e meʻa ki he kau ʻAmoni, pea ʻoku kau ki honau manukiʻi; ʻio, ke ke pehē ʻe koe, ‘Ko e heletā, ko e heletā kuo unuhi; kuo fakangingila ia ki ho tāmateʻi, he fakaʻauha ʻi heʻene ulo:
29 De mivel felőled hiábavalóságot látnak, hazugságot jövendölnek, hogy odatesznek téged a megölt gonoszok nyakára, a kiknek napjok eljött az utolsó vétek idején:
Lolotonga pe ʻoku nau kikite vaʻinga kiate koe, mo nau talotalo loi kiate koe, koeʻuhi ke ʻomi koe ki he kia ʻonautolu kuo tāmateʻi, ʻae angahala, ʻakinautolu kuo hokosia honau ʻaho ʻoka kakato ʻenau angahala.
30 Tedd vissza hüvelyébe azt; a helyen, melyen teremtettél, származásod földjén ítéllek meg téged.
He te u fakafoki ia ki hono ʻaiʻanga? Te u fakamaauʻi koe ʻi he potu naʻe ngaohi ai koe, ʻi he fonua naʻa ke fanauʻi ai.
31 És kiontom reád haragomat, búsulásom tüzét fúvom reád, és adlak goromba férfiak kezébe, kik mesterek, téged elveszteni.
Pea te u lilingi atu hoku houhau kiate koe, te u ifi koe ʻi he kakaha ʻo hoku houhau, pea te u tukuange koe ki he nima ʻoe kakai fai kakaha mo poto, ke fakaʻauha koe.
32 A tűz eledele leszel; véredet benyeli a föld; emlékezetbe nem jösz többé, mert én, az Úr szóltam.
Te ke hoko koe ko e fefie ki he afi; ʻe ʻi he lotolotonga ʻoe fonua ho toto; pea ʻe ʻikai ʻaupito toe manatuʻi koe: he ko au ko Sihova, kuo u lea ki ai.”’”
