Ezékiel 2
1 És monda nékem: Embernek fia! állj lábaidra, és szólok veled.
Ele me disse: “Filho do homem, fique de pé, e eu falarei com você”.
2 És lélek jöve én belém, a mint szóla, és állata engem lábaimra, és hallám azt, a ki szól vala nékem.
O Espírito entrou em mim quando falou comigo, e me pôs em pé; e eu ouvi aquele que falou comigo.
3 És mondá nékem: Embernek fia! küldelek én téged Izráel fiaihoz, a pártos nemzetségekhez, a kik pártot ütöttek ellenem; ők és atyáik vétkeztek ellenem mind e mai napig.
Ele me disse: “Filho do homem, eu te envio aos filhos de Israel, a uma nação de rebeldes que se rebelaram contra mim”. Eles e seus pais transgrediram contra mim até os dias atuais.
4 A kemény orczájú fiakhoz és makacs szívűekhez küldelek téged, és ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten!
As crianças são impudentes e duras de coração. Eu os envio a eles e vocês lhes dirão: 'Isto é o que o Senhor Javé diz'.
5 Ők pedig vagy hallják, vagy nem hallják, mivelhogy pártos ház, hadd tudják meg, hogy próféta volt köztük.
Eles, quer ouçam, quer se recusem - por serem uma casa rebelde - saberão que houve um profeta entre eles.
6 Te pedig, embernek fia, ne félj tőlök, és az ő beszédöktől se félj; ha bogácsok és tövisek vannak is veled, és ha skorpiókkal lakol is együtt; beszédöktől ne félj, orczájoktól ne rettegj, mert ők pártos ház.
Tu, filho do homem, não tenhas medo deles, nem tenhas medo das suas palavras, embora briers e thorns estejam contigo, e habites entre escorpiões. Não tenha medo de suas palavras, nem se assuste com sua aparência, apesar de serem uma casa rebelde.
7 És szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem, mert pártos ház.
Dir-lhes-eis minhas palavras, quer ouçam quer recusem, pois eles são os mais rebeldes.
8 Te pedig, embernek fia, halld meg a mit én néked szólok. Ne légy pártos mint ez a pártos ház, nyisd föl szádat, és egyed, a mit én adok néked.
Mas você, filho do homem, ouça o que eu lhe digo. Não seja rebelde como aquela casa rebelde. Abra sua boca, e coma o que eu lhe dou”.
9 És látám, és ímé egy kéz nyúlt felém, és ímé benne egy könyv türete vala.
Quando olhei, eis que uma mão estava estendida para mim; e eis que um pergaminho de um livro estava nele.
10 És kiterjeszté azt előttem, és ímé be vala írva elől és hátul, és írva valának reá gyászénekek és nyögések és jajszók.
Ele o espalhou diante de mim. Estava escrito dentro e fora; e nele estavam escritas lamentações, luto e infortúnios.
