Ezékiel 17

1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

Wach Jehova Nyasaye nobirona kama:

2 Embernek fia, adj találós mesét, és mondj példabeszédet Izráel házának.

“Wuod dhano, nyis dhood Israel ngero moro.

3 És mondjad: Így szól az Úr Isten: A nagyszárnyú nagy saskeselyű, melynek hosszú csapótollai valának, s mely rakva vala különféle színű tollakkal, jöve a Libanonra, és elfoglalá a czédrusfa tetejét.

Wachnegi ni ma e gima Jehova Nyasaye Manyalo Gik Moko Duto wacho: ‘Ne nitie ongo moro maduongʼ man kod bwombe madongo dongo kendo man-gi yier mokiko okiko kendo maboyo, nobiro Lebanon. Ongono nopiyo ewi yiend sida,

4 Gyönge ágainak hegyét letépte, és vivé azt a kalmárok földére, az árusok városában tevé le.

mi ojako chuny yien-no mane pod dongo, kendo ne otingʼe odhi kode mabor nyaka e piny moro ma jo-ohala madongo, odakie kendo nopidhe e dala maduongʼ mar jo-ohalago.

5 És vőn annak a földnek magvából, és elveté azt termékeny mezőbe; sok vizek mellé vivé; mint fűzfát ülteté el.

“‘Ne okawo kothe moko moa e puotheu kendo noketogi e lowo mamiyo. Nopidhe e tiend aora kama pi ngʼenyie mana kaka ipidho yien ma bedene odolore-odolore mati kuode ma pi nitie,

6 És felsarjadt, és lőn elterülő, alacsony szőlőtővé, hogy vesszőit amahhoz fordítsa s gyökerei amaz alatt legyenek, és szőlőtővé lőn, és vesszőket terme, s ágacskákat bocsáta ki.

mine odongo modoko yiend mzabibu molak kendo oriere gi piny. Bedene nodongo modolore ochomo ongono, to tiendene to nomako lowo motegno. Omiyo nodoko yiend mzabibu ma bedene otimo otiep.

7 És vala más nagy szárnyú, soktollú nagy saskeselyű, és ímé, ez a szőlőtő feléje terjeszté gyökereit s vesszeit hozzá nyújtá ültetésének ágyaiból, hogy öntözze őt;

“‘To ne nitie ongo moro machielo maduongʼ ma bwombene otegno kendo opongʼ gi yier. Yiend mzabibuno koro tiendene ne lak koa kamane opidhe kochome kendo bedene bende nochako yarore kochome mondo oyud pi.

8 Pedig jó földbe, sok víz mellé ültették vala el, hogy ágakat hajtson és gyümölcsöt teremjen, hogy legyen jeles szőlőtő.

Ne oyudo osepidhe e lowo maber kendo ma pi ngʼenyie mondo bedene othiew, onyag olemo, kendo obed yiend mzabibu maber.’

9 Mondjad: Így szól az Úr Isten: Vajjon jó szerencsés lesz-é? Vajjon gyökereit nem szaggatja-é ki, és gyümölcsét nem vágja-é le, hogy elszáradjon, hajtásának minden ága elszáradjon, és pedig nem erős karral és sok néppel támad reá, hogy kitépje azt gyökerestől.

“Wachnegi ni ma e gima Jehova Nyasaye Manyalo Gik Moko Duto wacho: ‘Bende obiro dongo maber adier? Donge ibiro pudhe mi lwer olembene mi otwo? Kata otem loth kendo to obiro mana ner. Ok obi dwaro ngʼat maratego kata ji mangʼeny mondo opudhe oko gi tiendene.

10 És ímé elplántáltatott, jó szerencsés lesz-é? Avagy ha a napkeleti szél illeti őt, nem szárad-é el teljesen, ültetésének ágyában nem szárad-é el?

To kata ka opidhe kendo, bende dolodh maber? Donge obiro ner chuth ka yamb ugwe ogoye moner e puodho kamane odonge?’”

11 És lőn az Úr szava hozzám, mondván:

Eka wach Jehova Nyasaye nobirona kama:

12 No, mondjad a pártos háznak: Avagy nem értettétek-é mi ez? Mondjad: Ímé, eljött a babiloni király Jeruzsálembe, és fogá királyát és fejedelmeit és elvivé őket magához Babilonba.

“Wachne oganda ma jongʼanyogo ni, ‘Donge ungʼeyo tiend gigi?’ Wachnegi ni, ‘Ruodh Babulon nodhi Jerusalem momake ruodhe kod joge momew mi nodhi kodgi nyaka Babulon.

13 És vőn a királyi magból, s frigyet szerze vele, s megesketé őt, de a földnek erőseit elvivé,

Bangʼe ne okaw ngʼato moro moa e dhood joka ruoth kendo noloso kode winjruok e yor kwongʼruok. Nomako bende joma idewo mag pinyno mi odhigo,

14 Hogy alacsony királyság legyen, hogy fel ne emelkedjék, hanem frigyét megőrizze, hogy ez megálljon.

mondo omi pinyruodhno otieki ma ok nyal chungʼ kendo, kendo odhi nyime mana korito winjruok mane oketi.

15 De pártot üte ellene, bocsátván követeit Égyiptomba, hogy adjon néki lovakat és sok népet. Vajjon jó szerencsés lesz-é? Vajjon megszabadítja-é magát, a ki ezeket cselekszi? a ki megszegte a szövetséget, megszabadul-é?

To ruoth noketho winjruok ma notimo kode kooro joote Misri mondo oom farese kod jolweny mangʼeny. To bende onyalo loyo lweny adier? Bende ngʼama timo gik ma kamago nyalo tony adier? Bende doketh winjruok mi otony?

16 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy annak a királynak lakóhelyén, a ki őt királylyá tette, a kinek tett esküjét megvetette, s a kivel tett frigyét megszegte, ott nála, Babilonban hal meg.

“‘Akwongʼora gi nyinga awuon an Jehova Nyasaye Manyalo Gik Moko Duto ni obiro tho e piny Babulon, ma piny mar ruoth mane okete e loch, mosechayo singruok mane otimo kode, kendo moseketho winjruok mane otimne.

17 És a Faraó nagy haddal és nagy sokasággal vele semmit nem tesz a háborúban, mikor sánczot töltenek és tornyot építenek sok lélek kiirtására.

Farao kaachiel gi jolwenje maroteke kod oganda maduongʼ makedone ok bi konye e lweny, kata bed ni ogero raidhi kod ohinga mar agengʼa chiengʼ ma nakethie ngima ji mangʼeny.

18 S ha megvetette az esküt, hogy megszegje a frigyet, pedig ímé, kezet adott rá, s mégis megcselekedte mindezeket; nem fog megszabadulni!

Ne ochayo singruok kuom ketho winjruok. Nikech ne ok orito singruok mane osetimo, ok enotonyne kum.

19 Azért így szól az Úr Isten: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és frigyemet, melyet megszegett, fejéhez verem.

“‘Kuom mano, ma e gima Jehova Nyasaye Manyalo Gik Moko Duto wacho: Akwongʼora gi nyinga awuon ni abiro kume nikech ne ok orito singruokna kod winjruok mane atimo kode.

20 És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem őt Babilonba s ott törvénykezem vele gonoszságáért, melylyel ellenem járt.

Abiro chikone obadho mondo amakego. Abiro kele nyaka Babulon mi akume kuno nikech ne ok orito adierana.

21 És minden menekültje minden seregéből fegyver miatt hull el, és a megmaradottak szélnek szélednek mindenfelé, és megtudjátok, hogy én, az Úr beszéltem.

Jokedo mage duto ma notony gi ngʼwech biro podho e lak ligangla, kendo joge modongʼ noke kuonde duto. Eka unungʼe ni an Jehova Nyasaye ema asewuoyo.

22 Így szól az Úr Isten: És veszek én ama magas czédrus tetejéből, és elültetem; felső ágaiból egy gyönge ágat szegek le, s elplántálom én magas és fölemelt hegyen.

“‘Ma e gima Jehova Nyasaye Manyalo Gik Moko Duto wacho: An awuon ema abiro kawo chuny maloth ewi midimidi mar yadh sida mi achak apidhe. Abiro chodo chunye ma pod yom e wiye malo mogik mi apidhi ewi got moro mabor moyombo gode.

23 Izráel magasságos hegyén plántálom őt, és ágat nevel és gyümölcsöt terem s nagyságos czédrussá nevekedik, hogy lakjanak alatta, mindenféle szárnyas madarak ágainak árnyékában fognak lakozni.

Ewi gode madongo mag Israel ema abiro pidhee, kendo obiro yaro bedene kendo obiro nyago olemo mi obed yiend sida maratipo. Kit winy mopogore opogore biro gero utegi kuome, kendo gibiro yudo kar dak gi kar yweyo e bedene.

24 És megismeri a mező minden fája, hogy én, az Úr tettem a magas fát alacsonynyá, az alacsony fát magassá; megszáraztottam a zöldelő fát, és zölddé tettem az asszú fát. Én, az Úr szólottam és megcselekedtem.

Yiende duto mag puodho biro ngʼeyo ni an Jehova Nyasaye ema amiyo yien marabora doko machiek, to yien machiek amiyo dongo mi dok marabora. Amiyo yien momiyo maralum two to amiyo yien motwo loth. “‘An Jehova Nyasaye ema asewuoyo kendo abiro time.’”