Ezékiel 17
1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Angraeng ih lok kai khaeah angzoh,
2 Embernek fia, adj találós mesét, és mondj példabeszédet Izráel házának.
kami capa, hmuen patahhaih maeto sah ah loe, Israel imthung takoh khaeah patahhaih lok to thui ah,
3 És mondjad: Így szól az Úr Isten: A nagyszárnyú nagy saskeselyű, melynek hosszú csapótollai valának, s mely rakva vala különféle színű tollakkal, jöve a Libanonra, és elfoglalá a czédrusfa tetejét.
nihcae khaeah, Angraeng Sithaw mah, Pakhraeh tha kaom parai, pakhraeh kasawk, amui kapop, rong congca kaom tahmu maeto loe Lebanon ah angzoh moe, Sidar thing tanghang to a koeng;
4 Gyönge ágainak hegyét letépte, és vivé azt a kalmárok földére, az árusok városában tevé le.
anih loe kasang koek tadok to takoih moe, hmuenmae zawhhaih prae ah azawk haih, hmuenmae zawhhaih vangpui ah a thling.
5 És vőn annak a földnek magvából, és elveté azt termékeny mezőbe; sok vizek mellé vivé; mint fűzfát ülteté el.
Prae thung ih amuu to a lak moe, kahoih long ah et pacoengah, kapop tui taeng ih akung baktiah a ohsak.
6 És felsarjadt, és lőn elterülő, alacsony szőlőtővé, hogy vesszőit amahhoz fordítsa s gyökerei amaz alatt legyenek, és szőlőtővé lőn, és vesszőket terme, s ágacskákat bocsáta ki.
Amprawk moe, a qoeng tahang pacoengah, kahnaem ah amzam misurkung ah angcoeng, tanghangnawk loe tahmu angmah ohhaih bangah angqoi o, toe a ohhaih tlim ah tangzun to sak pongah, misurkung ah angcoeng, tanghangnawk to cawnh moe, tadok tacawt o.
7 És vala más nagy szárnyú, soktollú nagy saskeselyű, és ímé, ez a szőlőtő feléje terjeszté gyökereit s vesszeit hozzá nyújtá ültetésének ágyaiból, hogy öntözze őt;
Toe to ahmuen ah amui kapop, pakhraeh thacak, kalen parai kalah tahmu maeto oh toeng; khenah, misurkung loe angmah ahmuen ah tahmu khae hoi tui hak thai hanah, anih ohhaih bangah tangzun to caeh moe, tanghangnawk doeh anih ohhaih bangah amzam.
8 Pedig jó földbe, sok víz mellé ültették vala el, hogy ágakat hajtson és gyümölcsöt teremjen, hogy legyen jeles szőlőtő.
Tanghangnawk to tacawt moe, athaih pacoengah, kahoih parai misurkung ah angcoeng thai hanah, kahoih long hoi tui pophaih ahmuen ah a thling, tiah thui paeh, tiah ang naa.
9 Mondjad: Így szól az Úr Isten: Vajjon jó szerencsés lesz-é? Vajjon gyökereit nem szaggatja-é ki, és gyümölcsét nem vágja-é le, hogy elszáradjon, hajtásának minden ága elszáradjon, és pedig nem erős karral és sok néppel támad reá, hogy kitépje azt gyökerestől.
Nihcae khaeah, Angraeng Sithaw mah, To baktih misurkung loe hoih tangtang tih maw? Anih mah tangzun to aphong ueloe, athai pakhrik boih pacoengah, misurkung loe azaem ving mak ai maw? Aqamnawk zai boih moe, tangzunnawk aphong pacoengah loe, vah hanah thacak kami hoi kami pop angai mak ai boeh.
10 És ímé elplántáltatott, jó szerencsés lesz-é? Avagy ha a napkeleti szél illeti őt, nem szárad-é el teljesen, ültetésének ágyában nem szárad-é el?
Ue, khenah, misurkung to thling let cadoeh hoih tang tih maw? Ni angzae bang ih takhi mah hmuh naah azaem ving mak ai maw? Anih loe amprawkhaih ahmuen ah azaem ving tih, tiah thui paeh, tiah ang naa.
11 És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
To pacoengah Angraeng ih lok kai khaeah angzoh,
12 No, mondjad a pártos háznak: Avagy nem értettétek-é mi ez? Mondjad: Ímé, eljött a babiloni király Jeruzsálembe, és fogá királyát és fejedelmeit és elvivé őket magához Babilonba.
laisaep karah imthung takoh khaeah, Hae hmuennawk thuikoehhaih hae na panoek ai maw? tiah thui paeh. Nihcae khaeah, Khenah, Babylon siangpahrang loe Jerusalem ah caeh moe, Judah siangpahrang hoi angraengnawk to naeh pacoengah, Babylon ah caeh haih ving;
13 És vőn a királyi magból, s frigyet szerze vele, s megesketé őt, de a földnek erőseit elvivé,
anih loe siangpahrang ih caanawk to kawk moe, angmah hoi lokmaihaih a sak pacoengah, anih khaeah lokkamhaih a saksak; prae thung ih thacak zaehoikungnawk doeh anih mah naeh moe, caeh haih:
14 Hogy alacsony királyság legyen, hogy fel ne emelkedjék, hanem frigyét megőrizze, hogy ez megálljon.
to pongah to prae loe azaem tathuk, angthawk let thai ai boeh; toe a lokmaihaih pazui naah ni angdoe thai tih.
15 De pártot üte ellene, bocsátván követeit Égyiptomba, hogy adjon néki lovakat és sok népet. Vajjon jó szerencsés lesz-é? Vajjon megszabadítja-é magát, a ki ezeket cselekszi? a ki megszegte a szövetséget, megszabadul-é?
Toe siangpahrang mah anih ih lok to aek moe, hrangnawk, kaminawk to paek let hanah angmah ih laicaehnawk to Izip prae ah patoeh. To hmuen loe angcoeng thai tang tih maw? To baktih hmuen sah kami loe loih tih maw? To tih ai boeh loe lokmaikhaih phrae kami to loih tih maw?
16 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy annak a királynak lakóhelyén, a ki őt királylyá tette, a kinek tett esküjét megvetette, s a kivel tett frigyét megszegte, ott nála, Babilonban hal meg.
Angraeng Sithaw mah, Kai ka hing baktiah, anih han siangpahrang ah sahkung, siangpahrang lokkamhaih to aek moe, lokmaihaih to phraek pongah, anih loe siangpahrang ohhaih ahmuen Babylon vangpui thungah dueh tih.
17 És a Faraó nagy haddal és nagy sokasággal vele semmit nem tesz a háborúban, mikor sánczot töltenek és tornyot építenek sok lélek kiirtására.
Faro siangpahrang loe kaminawk hum hanah thacak misatuh kaminawk, paroeai kaminawk hoi vangpui sipae to sak moe, misa abuephaih imnawk to sah cadoeh misatuk pazawk mak ai:
18 S ha megvetette az esküt, hogy megszegje a frigyet, pedig ímé, kezet adott rá, s mégis megcselekedte mindezeket; nem fog megszabadulni!
Jerusalem siangpahrang loe lokmaihaih to patoek moe, lokkamhaihaih a phraek, khenah, lokmaihaih ah a ban to paek boeh, toe hae baktih hmuennawk boih a sak pongah, loih mak ai, tiah thuih.
19 Azért így szól az Úr Isten: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és frigyemet, melyet megszegett, fejéhez verem.
To pongah Angraeng Sithaw mah, Kai ka hing baktiah, anih mah ka lokkamhaih to patoek moe, ka lokkamhaih a phraek baktih toengah, anih lu nuiah ka kraksak tangtang han.
20 És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem őt Babilonba s ott törvénykezem vele gonoszságáért, melylyel ellenem járt.
Anih han palok ka payang pae moe, thaang pongah ka mansak han, kai khaeah oep kaom ah khosah ai, zaehaih a sak pongah, anih to Babylon ah ka hoih moe, to ah lok ka caek han, tiah thuih.
21 És minden menekültje minden seregéből fegyver miatt hull el, és a megmaradottak szélnek szélednek mindenfelé, és megtudjátok, hogy én, az Úr beszéltem.
Anih khae hoi kacawn kaminawk hoi misatuh kaminawk loe sumsen hoi dueh o tih, anghmat kaminawk loe takhi songhaih ahmuen kruekah amhet o phang tih; to naah Kai, Angraeng mah thuih boeh, tiah na panoek o tih, tiah thuih.
22 Így szól az Úr Isten: És veszek én ama magas czédrus tetejéből, és elültetem; felső ágaiból egy gyönge ágat szegek le, s elplántálom én magas és fölemelt hegyen.
Angraeng Sithaw mah, Kaimah roe sidar thing tadong nui ih tadok to ka lak moe, ka thling han; tadong ih tadok kanawknawk to ka khaeh moe, ahmuen kamtueng maesang nuiah ka thling han.
23 Izráel magasságos hegyén plántálom őt, és ágat nevel és gyümölcsöt terem s nagyságos czédrussá nevekedik, hogy lakjanak alatta, mindenféle szárnyas madarak ágainak árnyékában fognak lakozni.
Israel maesang nuiah ka thling han; to naah tanghangnawk to tacawt o tih, athaih athai o ueloe, kahoih parai sidarkung ah angcoeng o tih: van ih tavaa congcanawk loe, to thingkung tlim hoi tanghangnawk tahlip ah abuep o tih, tiah thuih.
24 És megismeri a mező minden fája, hogy én, az Úr tettem a magas fát alacsonynyá, az alacsony fát magassá; megszáraztottam a zöldelő fát, és zölddé tettem az asszú fát. Én, az Úr szólottam és megcselekedtem.
Taw ih thingkungnawk boih mah, Kai, Angraeng mah kasang parai thing to ahnaemsak moe, kahnaem thing to sangsak boeh, kahing thing to angqosak moe, angqo thing to hingsak boeh, tito panoek o tih; Kai, Angraeng loe thuih ih lok baktiah ka sak han, tiah thuih.
