Ezékiel 15

1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

And the word of Jehovah came to me, saying:

2 Embernek fia! mire való a szőlőtőke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdő fái között van?

Son of man, what is the wood of the vine more than any wood, —a branch, that is among the trees of the forest?

3 Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belőle? avagy vesznek-é belőle szeget, hogy mindenféle edényt akaszszanak reá?

Shall wood be taken from it to be wrought into any work? Or will men take a pin of it to hang a vessel upon?

4 Ímé a tűznek adatott, hogy megemészsze; két végét megemésztette már a tűz, és közepe megpörkölődött, vajjon való-é valami eszközre?

Behold, it is cast into the fire for fuel; the fire devoureth both the ends of it, and the middle of it is burned. Is it then fit for any work?

5 Ímé, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó; menynyivel kevésbbé csinálhatnak belőle valamit most, mikor a tűz megemésztette és megpörkölődött!

Behold, when it was whole, nothing could be made of it; how much less can anything be made of it when the fire hath devoured it and it is burned!

6 Azért így szól az Úr Isten: A mint a szőlőtőke fáját az erdő fái közül a tűznek adtam megemésztésre, úgy adtam oda Jeruzsálem lakóit;

Therefore thus saith the Lord Jehovah: As the wood of the vine among the trees of the forest, which I have given to the fire for fuel, so will I give to it the inhabitants of Jerusalem.

7 És ellenök fordítom arczomat. A tűzből jöttek ki és a tűz emészsze meg őket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor arczomat ellenök fordítom.

And I will set my face against them; they shall go out from one fire, and another fire shall devour them; and ye shall know that I am Jehovah, when I set my face against them.

8 És teszem a földet pusztasággá, mivelhogy elpártoltak tőlem, ezt mondja az Úr Isten.

And I will make the land desolate, because they have grievously trespassed, saith the Lord Jehovah.