2 Mózes 9
1 És monda az Úr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem:
Then Adonai said to Moses [Drawn out], “Go in to Pharaoh, and tell him, ‘This is what Adonai, the God of the Hebrews [Immigrants], says: “Let my people go, that they may abad ·serve· me.
2 Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod őket:
For if you refuse to let them go, and hold them still,
3 Ímé az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál.
behold, Adonai’s hand is on your livestock which are in the field, on the horses, on the donkeys, on the camels, on the herds, and on the flocks with a very grievous pestilence.
4 De különbséget tesz az Úr az Izráel barmai között és Égyiptom barmai között, és mindabból, a mi Izráel fiaié, egy sem vész el.
Adonai will make a distinction between the livestock of Israel [God prevails] and the livestock of Egypt [Abode of slavery]; and nothing shall die of all that belongs to the children of Israel [God prevails].”’”
5 Időt is hagya az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön.
Adonai appointed a set time, saying, “Tomorrow Adonai shall do this thing in the land.”
6 Meg is cselekedé az Úr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Égyiptomnak minden barma, de az Izráel fiainak barma közül egy sem hullott el.
Adonai did that thing on the next day; and all the livestock of Egypt [Abode of slavery] died, but of the livestock of the children of Israel [God prevails], not one died.
7 El is külde a Faraó, és ímé egy sem hullt vala el az Izráeliták barma közül: de a Faraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet.
Pharaoh sent, and, behold, there was not so much as one of the livestock of the Israelites dead. But the heart of Pharaoh was stubborn, and he didn’t let the people go.
8 Az Úr pedig monda Mózesnek és Áronnak: Vegyétek tele markaitokat kemenczehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a Faraó szeme láttára.
Adonai said to Moses [Drawn out] and to Aaron [Light-bringer], “Take to you handfuls of ashes of the furnace, and let Moses [Drawn out] sprinkle it toward the sky in the sight of Pharaoh.
9 Hogy porrá legyen Égyiptomnak egész földén, s emberen és barmon hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Égyiptomnak egész földén.
It shall become small dust over all the land of Egypt [Abode of slavery], and shall be a boil breaking out with boils on man and on animal, throughout all the land of Egypt [Abode of slavery].”
10 Vevének azért kemenczehamut és a Faraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt; és lőn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély.
They took ashes of the furnace, and stood before Pharaoh; and Moses [Drawn out] sprinkled it up toward the sky; and it became a boil breaking out with boils on man and on animal.
11 És az írástudók nem állhatnak vala Mózes előtt a fekély miatt; mert fekély vala az írástudókon s mind az Égyiptombelieken.
The magicians couldn’t stand before Moses [Drawn out] because of the boils; for the boils were on the magicians, and on all the Egyptians [people from Abode of slavery].
12 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr Mózesnek.
Adonai hardened the heart of Pharaoh, and he didn’t sh'ma ·hear obey· them, as Adonai had spoken to Moses [Drawn out].
13 És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe és mondd néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
Adonai said to Moses [Drawn out], “Rise up early in the morning, and stand before Pharaoh, and tell him, ‘This is what Adonai, the God of the Hebrews [Immigrants], says: “Let my people go, that they may abad ·serve· me.
14 Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám hasonló az egész földön.
For this time I will send all my plagues against your heart, against your officials, and against your people; that you may know that there is no one like me in all the earth.
15 Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földről.
For now I would have stretched out my hand, and struck you and your people with pestilence, and you would have been cut off from the earth;
16 Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
but indeed for this cause I have made you stand: to show you my power, and that my name may be declared throughout all the earth;
17 Ha tovább is feltartóztatod az én népemet és nem bocsátod el őket:
as you still exalt yourself against my people, that you won’t let them go.
18 Ímé holnap ilyenkor igen nagy jégesőt bocsátok, a melyhez hasonló nem volt Égyiptomban az napságtól fogva hogy fundáltatott, mind ez ideig.
Behold, tomorrow about this time I will cause it to rain a very grievous hail, such as has not been in Egypt [Abode of slavery] since the day it was founded even until now.
19 Most annakokáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a mezőn van; minden ember és barom, a mely a mezőn találtatik és házba nem hajtatik, – jégeső szakad arra, és meghal.
Now therefore order that all of your livestock and all that you have in the field be brought into shelter. Every man and animal that is found in the field, and is not brought home, the hail shall come down on them, and they shall die.”’”
20 A ki a Faraó szolgái közűl az Úr beszédétől megfélemedék, szolgáit és barmait házakba futtatá.
Those who feared Adonai’s word among the servants of Pharaoh made their servants and their livestock flee into the houses.
21 A ki pedig nem törődék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezőn hagyá.
Whoever didn’t respect Adonai’s word left his servants and his livestock in the field.
22 Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégeső Égyiptom egész földén az emberre, baromra és a mező minden fűvére, Égyiptom földén.
Adonai said to Moses [Drawn out], “Stretch out your hand toward the sky, that there may be hail in all the land of Egypt [Abode of slavery], on man, and on animal, and on every herb of the field, throughout the land of Egypt [Abode of slavery].”
23 Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesőt, és tűz szálla le a földre, és jégesőt bocsáta az Úr Égyiptom földére.
Moses [Drawn out] stretched out his rod toward the heavens, and Adonai sent thunder, hail, and lightning flashed down to the earth. Adonai rained hail on the land of Egypt [Abode of slavery].
24 És lőn jégeső, és a tűz egymást éré az igen nagy jégeső közt, a melyhez hasonló nem volt az egész Égyiptom földén, mióta nép lakja.
So there was very severe hail, and lightning mixed with the hail, such as had not been in all the land of Egypt [Abode of slavery] since it became a nation.
25 És elveré a jégeső egész Égyiptom földén mindazt, a mi a mezőn vala, embertől baromig; a mező minden fűvét is elveré a jégeső és a mező minden fáját is egybe rontá.
The hail struck throughout all the land of Egypt [Abode of slavery] all that was in the field, both man and animal; and the hail struck every herb of the field, and broke every tree of the field.
26 Csak a Gósen földén, hol Izráel fiai valának, nem volt jégeső.
Only in the land of Goshen [Drawing near], where the children of Israel [God prevails] were, there was no hail.
27 A Faraó pedig elkülde és hívatá Mózest és Áront, és monda nékik: Vétkeztem ezúttal; az Úr az igaz; én pedig és az én népem gonoszok vagyunk.
Pharaoh sent, and called for Moses [Drawn out] and Aaron [Light-bringer], and said to them, “I have sinned ·deviated (from the standard goal)· this time. Adonai is upright, and I and my people are wicked.
28 Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégeső, és akkor elbocsátlak titeket és nem maradtok tovább.
Pray to Adonai; for there has been enough of mighty thunder and hail. I will let you go, and you shall stay no longer.”
29 Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet az Úrhoz; megszűnnek a mennydörgések és nem lesz többé jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld.
Moses [Drawn out] said to him, “As soon as I have gone out of the city, I will spread abroad my hands to Adonai. The thunders shall cease, and there will not be any more hail; that you may know that the earth is Adonai’s.
30 De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az Úr Istentől.
But as for you and your servants, I know that you don’t yet fear Adonai God.”
31 A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós vala.
The flax and the barley were struck, for the barley was in the ear, and the flax was in bloom.
32 De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek.
But the wheat and the spelt was not struck, for they had not grown up.
33 És kiméne Mózes a Faraótól a városból és felemelé kezeit az Úrhoz, és megszűnének a mennydörgések s a jégeső és eső sem ömlik vala a földre.
Moses [Drawn out] went out of the city from Pharaoh, and spread abroad his hands to Adonai; and the thunders and hail ceased, and the rain was not poured on the earth.
34 Amint látá a Faraó, hogy megszűnék az eső, meg a jégeső és a mennydörgés, ismét vétkezék és megkeményíté szívét ő és az ő szolgái.
When Pharaoh saw that the rain and the hail and the thunders were ceased, he sinned ·deviated (from the standard goal)· yet more, and hardened his heart, he and his servants.
35 És kemény maradt a Faraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fiait, a mint megmondotta vala az Úr Mózes által.
The heart of Pharaoh was hardened, and he didn’t let the children of Israel [God prevails] go, just as Adonai had spoken through Moses [Drawn out].
