2 Mózes 4
1 Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
Pea naʻe leaange ʻa Mōsese ʻo pehē, “Kae vakai, ʻe ʻikai te nau tui kiate au, pe tokanga ki hoku leʻo: he te nau pehē, naʻe ʻikai hā mai ʻa Sihova kiate koe.”
2 Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző.
Pea pehēange ʻe Sihova kiate ia, “Ko e hā ʻena ʻi ho nima? Pea naʻa ne pehē, Ko e tokotoko.”
3 Vesd azt – úgymond – a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.
Pea pehē ʻe ia, “Si ia ki he kelekele. Pea ne si ia ki he kelekele, pea hoko leva ia ko e ngata; pea hola ʻa Mōsese mei hono ʻao.”
4 Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében.
Pea pehē ʻe Sihova kia Mōsese, “Mafao atu ho nima ʻo puke ia ʻi hono iku.” Pea mafao atu ʻe ia hono nima, ʻo ne puke ia, pea liliu ia ko e tokotoko ʻi hono nima.
5 Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
“Koeʻuhi ke nau tui ko Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻenau ngaahi tamai, ko e ʻOtua ʻo ʻEpalahame, ko e ʻOtua ʻo ʻAisake, mo e ʻOtua ʻo Sēkope, kuo hā mai kiate koe.”
6 És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó.
Pea toe pehēange ʻe Sihova kiate ia, “Ko eni, ai ho nima ki ho fatafata.” Pea naʻa ne ai hono nima ki hono fatafata: pea ʻi heʻene toʻo ia mei ai, vakai, kuo kilia hono nima pea hangē ko e ʻuha hinehina.
7 És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste.
Pea pehē ʻe ia, “Toe ai ho nima ki ho fatafata.” Pea ne toe ai hono nima ki hono fatafata; pea toe toʻo ia mei hono fatafata, pea vakai, kuo toe liliu ia ke hangē ko e anga ʻo hono sino.
8 És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
Pea ʻe pehē, “Kapau ʻe ʻikai te nau tui kiate koe, pe tokanga ki he leʻo ʻoe ʻuluaki fakaʻilonga, te nau tui ki he leʻo ʻoe fakaʻilonga fakamui.
9 És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.
Pea ʻe pehē, kapau ʻe ʻikai te nau tui foki ki he fakaʻilonga ni ʻe ua, pe tokanga ki ho leʻo, pea te ke ohu ʻae vai mei he vaitafe, ʻo lilingi ia ki he kelekele: pea ko e vai ʻoku ke ohu mei he vaitafe, ʻe liliu ia ko e toto ki he kelekele mōmoa.”
10 És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
Pea pehēange ʻe Mōsese kia Sihova, “ʻE hoku ʻEiki, ʻOku ʻikai ko e leʻo afea au talu mei muʻa, pe talu hoʻo folofola ki hoʻo tamaioʻeiki: ka ko e lea tōʻohi au, mo e ʻelelo tōʻohi.”
11 Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
Pea pehēange ʻe Sihova kiate ia, “Ko hai naʻe ngaohi ʻae ngutu ʻoe tangata? Pea ko hai ʻoku ne ngaohi ʻae noa, pe ko e tuli, pe ko e mata ʻaa, pe ko e kui? ʻIkai ko au Sihova?
12 Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
Pea ko eni, ke ke ʻalu, pea ko au, teu ʻi ho ngutu, ke ako kiate ko e ʻaia te ke lea ʻaki.”
13 Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
Pea ne pehē ʻe ia, “ʻE hoku ʻEiki, ʻOku ou kole kiate koe, ke ke fekau ʻi he nima ʻo ia ʻoku ke lelei ke fekau ki ai.”
14 És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
Pea naʻe tupu ai ʻae houhau ʻo Sihova kia Mōsese, pea ne pehē, “ʻIkai ko ho taʻokete ʻa ʻElone ʻoe faʻahinga ʻo Livai? ʻOku ou ʻilo ʻoku lea lelei ia. Pea vakai foki, ʻoku haʻu ia ke fakafetaulaki kiate koe: pea ka mamata ia kiate koe, pea ʻe fiefia ia ʻi hono loto.
15 Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
Pea te ke lea ko e kiate ia, ʻo ʻai ʻae ngaahi lea ki hono ngutu: pea te uʻi ho ngutu mo hono ngutu, ke akoʻi ʻakimoua ʻaia te mo fai.
16 És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.
Pea ʻe hoko ia ko hoʻo tangata lea ki he kakai: pea ʻe hoko ia, ʻio ʻe ʻiate koe ia, ko e ngutu, pea te ke ʻiate ia ko e fetongi ʻoe ʻOtua.
17 Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
Pea te ke ʻave ʻae tokotoko ni ʻi ho nima, ʻaia te ke fai ʻaki ʻae ngaahi fakaʻilonga.”
18 És méne Mózes és visszatére az ő ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.
Pea naʻe ʻalu ʻa Mōsese ʻo hoko atu kia Setelo ko ʻene tamai ʻi he fono, ʻo ne pehē kiate ia, “ʻOku ou kole kiate koe ke ke tuku au ke u ʻalu, ʻo foki atu ki hoku ngaahi kāinga ʻoku ʻi ʻIsipite, ʻo vakai pe ʻoku nau kei moʻui.” Pea talaange ʻe Setelo kia Mōsese, “ʻAlu ʻi he fiemālie.”
19 Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.
Pea pehē ʻe Sihova kia Mōsese ʻi Mitiane, “ʻAlu, ʻo toe foki ki ʻIsipite: he kuo mate ʻae kau tangata kotoa pē naʻa nau fie tāmateʻi koe.”
20 És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
Pea naʻe ʻave ʻe Mōsese hono uaifi mo hono ongo foha ʻo fakaheka ʻakinautolu ki he ʻasi, pea toe ʻalu ia ki he fonua ko ʻIsipite: pea naʻe toʻo ʻe Mōsese ʻae tokotoko ʻoe ʻOtua ʻi hono nima.
21 És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet.
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “ʻOka ke ka ʻalu ke toe hoko ki ʻIsipite, vakai, ke ke fai ʻae ngaahi mana ni kotoa pē ʻi he ʻao ʻo Felo, ʻaia kuo u ʻai ki ho nima: ka te u fakafefeka hono loto, pea ʻe ʻikai te ne tuku ʻae kakai ke ʻalu:”
22 Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
Pea te ke lea kia Felo, “ʻOku pehē mai ʻe Sihova, ‘Ko hoku foha ʻa ʻIsileli, ʻio, ko hoku ʻuluaki.
23 Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
Pea ʻoku ou tala atu kiate koe, Tukuange hoku foha ke ʻalu, koeʻuhi ke ne tauhi au: pea kapau te ke taʻofi ʻo ʻikai tukuange ia, vakai, Te u tāmateʻi ho foha, ʻio, ʻa ho ʻuluaki.’”
24 És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni.
Pea naʻe hoko ʻo pehē ʻi he hala ʻi he fale talifononga, naʻe fakafetaulaki ʻa Sihova kiate ia, ko e kumi ke tāmateʻi ia.
25 De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
Pea naʻe toʻo ai ʻe Sipola ʻae maka māsila, ʻo ne kamuʻi ʻene tama, ʻo ne si ia ki hono vaʻe, ʻo ne pehē, “Ko e moʻoni ko e mali pani toto koe kiate au.”
26 És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.
Ko ia ne ne tukuange ia ke ʻalu: pea pehē ʻe ia, Ko e mali pani toto koe, ko e meʻa ʻi he kamu.
27 Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá őt.
Pea naʻe pehēange ʻe Sihova kia ʻElone, “ʻAlu atu ki he toafa ke fakafetaulaki kia Mōsese.” Pea naʻe ʻalu atu ia, ʻo fakafetaulaki kiate ia ʻi he moʻunga ʻoe ʻOtua, pea ne ʻuma kiate ia.
28 Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel őt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.
Pea naʻe tala ʻe Mōsese kia ʻElone ʻae ngaahi lea kotoa pē ʻa Sihova ʻaia naʻe fekauʻi ia, mo e ngaahi mana kotoa pē naʻa ne fekau kiate ia.
29 És méne Mózes és Áron és egybegyűjték Izráel fiainak minden véneit.
Pea naʻe ʻalu ʻa Mōsese mo ʻElone ʻo fakakātoa ʻae kau mātuʻa kotoa pē ʻoe fānau ʻa ʻIsileli.
30 És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei előtt.
Pea naʻe lea ʻaki ʻe ʻElone ʻae ngaahi lea kotoa pē ʻaia naʻe folofolaʻaki ʻe Sihova kia Mōsese, pea ne fai ʻae ngaahi mana ʻi he ʻao ʻoe kakai.
31 És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.
Pea naʻe tui ʻae kakai: pea ʻi heʻenau fanongo kuo ʻaʻahi ʻa Sihova ki he fānau ʻa ʻIsileli, pea kuo ʻafio ia ki heʻenau mamahi, naʻa nau punou hifo honau mata ʻo hū.
