2 Mózes 4
1 Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
And Moses answered and said, But behold, they will not believe me, nor hearken to my voice, for they will say, Jehovah has not appeared to thee.
2 Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző.
And Jehovah said to him, What is that in thy hand? And he said, A rod.
3 Vesd azt – úgymond – a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.
And he said, Cast in on the ground. And he cast it on the ground. And it became a serpent, and Moses fled from before it.
4 Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében.
And Jehovah said to Moses, Put forth thy hand, and take it by the tail (and he put forth his hand, and laid hold of it, and it became a rod in his hand),
5 Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
that they may believe that Jehovah, the God of their fathers, the God of Abraham, the God of Isaac, and the God of Jacob, has appeared to thee.
6 És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó.
And Jehovah said furthermore to him, Put now thy hand into thy bosom. And he put his hand into his bosom. And when he took it out, behold, his hand was leprous, as snow.
7 És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste.
And he said, Put thy hand into thy bosom again. (And he put his hand into his bosom again, and when he took it out of his bosom, behold, it was turned again as his other flesh.)
8 És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
And it shall come to pass, if they will not believe thee, nor hearken to the voice of the first sign, that they will believe the voice of the latter sign.
9 És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.
And it shall come to pass, if they will not believe even these two signs, nor hearken to thy voice, that thou shall take of the water of the river, and pour it upon the dry land. And the water which thou take out of the river shall become blood upon the dry land.
10 És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
And Moses said to Jehovah, Oh, Lord, I am not eloquent, neither heretofore, nor since thou have spoken to thy servant, for I am slow of speech, and of a slow tongue.
11 Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
And Jehovah said to him, Who has made man's mouth? Or who makes a man dumb, or deaf, or seeing, or blind? Is it not I, Jehovah?
12 Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
Now therefore go, and I will be with thy mouth, and teach thee what thou shall speak.
13 Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
And he said, Oh, Lord, send, I pray thee, by the hand of him whom thou will send.
14 És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
And the anger of Jehovah was kindled against Moses, and he said, Is there not Aaron thy brother the Levite? I know that he can speak well. And also, behold, he comes forth to meet thee, and when he sees thee, he will be glad in his heart.
15 Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
And thou shall speak to him, and put the words in his mouth. And I will be with thy mouth, and with his mouth, and will teach you what ye shall do,
16 És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.
and he shall be thy spokesman to the people. And it shall come to pass, that he shall be to thee a mouth, and thou shall be to him as God.
17 Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
And thou shall take this rod in thy hand, with which thou shall do the signs.
18 És méne Mózes és visszatére az ő ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.
And Moses went and returned to Jethro his father-in-law, and said to him, Let me go, I pray thee, and return to my brothers who are in Egypt, and see whether they be yet alive. And Jethro said to Moses, Go in peace.
19 Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.
And Jehovah said to Moses in Midian, Go, return into Egypt, for all the men are dead who sought thy life.
20 És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
And Moses took his wife and his sons, and set them upon a donkey, and he returned to the land of Egypt. And Moses took the rod of God in his hand.
21 És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet.
And Jehovah said to Moses, When thou go back into Egypt, see that thou do before Pharaoh all the wonders which I have put in thy hand, but I will harden his heart and he will not let the people go.
22 Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
And thou shall say to Pharaoh, Thus says Jehovah, Israel is my son, my firstborn,
23 Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
and I have said to thee, Let my son go, that he may serve me, and thou have refused to let him go. Behold, I will slay thy son, thy firstborn.
24 És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni.
And it came to pass on the way at the lodging-place, that Jehovah met him, and sought to kill him.
25 De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
Then Zipporah took a flint, and cut off the foreskin of her son, and cast it at his feet. And she said, Surely a bridegroom of blood thou are to me.
26 És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.
So he let him alone. Then she said, A bridegroom of blood thou are, because of the circumcision.
27 Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá őt.
And Jehovah said to Aaron, Go into the wilderness to meet Moses. And he went, and met him on the mountain of God, and kissed him.
28 Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel őt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.
And Moses told Aaron all the words of Jehovah with which he had sent him, and all the signs with which he had ordered him.
29 És méne Mózes és Áron és egybegyűjték Izráel fiainak minden véneit.
And Moses and Aaron went and gathered together all the elders of the sons of Israel.
30 És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei előtt.
And Aaron spoke all the words which Jehovah had spoken to Moses, and did the signs in the sight of the people.
31 És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.
And the people believed. And when they heard that Jehovah had visited the sons of Israel, and that he had seen their affliction, then they bowed their heads and worshiped.
