2 Mózes 34
1 És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kőtáblát, hasonlókat az előbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az előbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél.
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “Ke ke tā maʻau ʻae maka lafalafa ʻe ua ʻo hangē ko e ʻuluaki maka: pea te u tohi ki he ongo maka ni, ʻae ngaahi lea naʻe ʻi he ʻuluaki maka, ʻaia naʻa ke maumauʻi.
2 És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott előmbe a hegy tetején.
Pea ke teu ki he ʻapongipongi, pea ke ʻalu hake ʻapongipongi ki he moʻunga ko Sainai, pea ke fakahā koe kiate au ʻi he tumutumu ʻoe moʻunga.
3 De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén.
Pea ʻe ʻikai ʻalu hake mo koe ha tangata ʻe tokotaha, pea ʻoua naʻa hā mai ha tangata ʻi he moʻunga kotoa pē, pea ʻoua naʻa kai ʻae fanga sipi, pe ko e fanga manu lalahi ʻi he ʻao ʻoe moʻunga ko ia.”
4 Vágott azért két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kőtáblát.
Pea naʻa ne tā ʻae ongo maka lafalafa ʻo hangē ko e ʻuluaki; pea naʻe tuʻu hengihengi hake ʻa Mōsese, ʻo ne ʻalu hake ki he moʻunga ko Sainai, ʻo hangē ko e fekau ʻa Sihova kiate ia, ʻo ne ʻave ʻi hono nima ʻae ongo maka lafalafa.
5 Az Úr pedig leszálla felhőben, és ott álla ő vele, és nevén kiáltá az Urat:
Pea naʻe hāʻele hifo ʻa Sihova ʻi he ʻao, pea tutuʻu ʻi ai mo ia, ʻo ne fakahā ʻae huafa ʻo Sihova.
6 És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.
Pea naʻe hāʻele ange ʻa Sihova ʻi hono ʻao, ʻo ne folofola, “Ko Sihova, Ko Sihova ko e ʻOtua, ʻoku ʻaloʻofa, mo ʻofa mataʻatā, ʻoku kātaki fuoloa, pea mohu ʻi he angalelei mo e moʻoni.
7 A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.
ʻOku ne fakahā ʻae ʻaloʻofa ki he ngaahi toko afe, ʻi he fakamolemole ʻae hia, mo e talangataʻa, mo e angahala, pea ʻe ʻikai ʻaupito fakatonuhiaʻi ʻae halaia; ʻoku ʻaʻahi ʻaki ki he fānau ʻae hia ʻae mātuʻa, pea ki he hako ʻo ʻenau fānau, ʻo aʻu ki hono tolu mo hono fā ʻoe toʻutangata.”
8 És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá fejét.
Pea naʻe fakatoʻotoʻo ʻe Mōsese, ke punou hifo hono ʻulu ki he kelekele, pea hū.
9 És monda: Uram, ha előtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé.
Pea naʻa ne pehē, “ʻE Sihova, kapau kuo u maʻu ni ʻae ʻofa ʻi ho ʻao, ʻoku ou kole kiate koe, ke ʻalu ʻa hoku ʻEiki, mo kimautolu: he ko e kakai kia kekeva; pea fakamolemole ʻe mau hia mo e mau angahala, mo ke fili ʻakimautolu ko e tofiʻa ʻoʻou.”
10 Ő pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped előtt csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, a mit én cselekszem veled.
Pea naʻe pehē ʻe ia, “Vakai, ʻoku ou fai ʻae fuakava: te u fai ʻae ngaahi meʻa mana ʻi he ʻao ʻo ho kakai kotoa pē, ʻae meʻa naʻe ʻikai ʻaupito hano tatau, ʻi ha potu ʻe taha ʻo māmani, pe ʻi ha puleʻanga: pea ko e kakai kotoa pē ʻaia ʻoku ke nofo ki ai te nau mamata ki he ngāue ʻa Sihova: he ko e meʻa fakamanavahē ia ʻaia te u fai kiate koe.
11 Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiűzöm előled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust.
Ke ke tokanga koe ki he meʻa ʻoku ou fekau kiate koe he ʻaho ni: vakai, ʻoku ou kapusi mei ho ʻao ʻae kau ʻAmoli, mo e kau Kēnani, mo e kau Heti, mo e kau Pelesi, mo e kau Hevi, mo e kau Sepusi.
12 Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted.
Ke ke vakai kiate koe, telia naʻa mou fai ha fuakava mo e kakai ʻoe fonua ʻaia ʻoku ke ʻalu ki ai, telia naʻa hoko ia ko e tauhele ʻi loto ʻiate koe.
13 Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket.
Ka te mou maumauʻi honau ngaahi feilaulauʻanga, pea laiki ʻenau ngaahi meʻa fakatātā, pea tā ke hinga ʻenau ngaahi ʻakau tapu:
14 Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő.
ʻE ʻikai te ke lotu koe ki ha ʻotua kehe: he ko Sihova, ʻaia ko hono huafa ko Fuaʻa, ko e ʻOtua fuaʻa ia.
15 Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az ő áldozatukból.
Telia naʻa mou fai ʻae fuakava mo e kakai ʻoe fonua, pea nau ʻalu ʻo tango ki honau ngaahi ʻotua, pea fai ʻae feilaulau ki honau ngaahi ʻotua, pea ui [koe ʻe ha tokotaha], pea ke kai ʻi heʻene feilaulau;
16 És feleséget ne végy az ő leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén.
pe ke fili ʻe koe ʻa honau ngaahi ʻofefine ki ho ngaahi foha; pea ʻalu ʻa honau ngaahi ʻofefine ʻo tango ki honau ngaahi ʻotua, ʻonau fakakau ho ngaahi foha ke nau ʻalu ʻo tango ki honau ngaahi ʻotua.
17 Ne csinálj magadnak öntött isteneket.
ʻOua naʻa ke ngaohi moʻou ha ʻotua ukamea kuo haka.
18 A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból.
“Pea te ke tauhi ʻae kātoanga ʻoe mā taʻefakalēvani. Ke ke kai ʻae mā taʻefakalēvani ʻi he ʻaho ʻe fitu, ʻo hangē ko ʻeku fekau kiate koe, ʻi he ngaahi ʻaho ʻoe māhina ko ʻApipi: he naʻa ke haʻu mei ʻIsipite ʻi he māhina ko ʻApipi.
19 Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak első fajzása.
Ko ia kotoa pē ʻoku fakaava ʻae manāva ʻoku ʻaʻaku ia; mo e ʻuluaki manu tangata ʻi hoʻo fanga manu, pe ko ha pulu ia, pe ko ha sipi.
20 De a szamárnak első vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen előmbe senki.
Ka ko e ʻuluaki ʻuhiki ʻoe ʻasi ke ke huhuʻi ʻaki ia ʻae lami; pea kapau ʻe ʻikai te ke huhuʻi ia, pea ke fesiʻi hono kia. Ko e ʻuluaki fānau kotoa pē ʻi ho ngaahi foha te ke huhuʻi. Pea ʻoua naʻa fakahā mola pe ha tokotaha ʻi hoku ʻao.
21 Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj.
“Te ke ngāue ʻi he ʻaho ʻe ono, ka ʻi hono fitu ʻoe ʻaho te ke mālōlō: ʻi he ngaahi ʻaho ʻoe tō taʻu, mo e ututaʻu ke ke mālōlō.
22 A hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a betakarás innepét is az esztendő végén.
“Pea te ke tokanga ki he kātoanga ʻoe ngaahi uike, mo e ʻuluaki fua ʻoe tuʻusi ʻoe uite, mo e kātoanga ʻoe ututaʻu ʻi he fakaʻosi taʻu.
23 Háromszor esztendőnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének színe előtt.
“ʻE liunga tolu ʻi he taʻu ʻae fakahā ʻa hoʻomou fānau tangata kotoa pē ʻi he ʻao ʻoe ʻEiki ko Sihova, ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli.
24 Mert kiűzöm a népeket előled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened előtt megjelenjél, esztendőnként háromszor.
He te u kapusi ʻae ngaahi puleʻanga mei ho ʻao, pea te u fakalahi atu ʻae ngataʻanga ʻo ho fonua: pea ʻe ʻikai ha tangata te ne holi ki ho fonua, ʻoka ke ka ʻalu hake, ʻo liunga tolu ʻi he taʻu ke fakahā koe ʻi he ʻao ʻo Sihova ko ho ʻOtua.
25 Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.
“ʻOua naʻa ke ʻatu ʻae toto ʻo ʻeku feilaulau mo e lēvani: pea ʻoua naʻa ke tuku ki he ʻapongipongi ʻae feilaulau ʻoe kātoanga ʻoe Lakaatu.
26 Földed zsengéiből az elsőt vidd fel az Úrnak a te Istenednek házába. Ne főzz gödölyét az anyja tejében.
“Ko e polopolo ʻoe ngaahi ʻuluaki fua ʻo ho fonua ke ke ʻomi ki he fale ʻo Sihova ko ho ʻOtua. “ʻOua naʻa ke haka ʻae ʻuhiki sipi pe kosi ʻi he huʻahuhu ʻo ʻene faʻē.”
27 És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel.
Pea pehē ʻe Sihova kia Mōsese, “Ke ke tohi ʻae ngaahi lea ni: he kuo u fai ʻae fuakava kiate koe mo ʻIsileli, ʻo fakatatau ki hono ʻuhinga ʻoe ngaahi lea ni.
28 És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot.
Pea naʻe ʻi ai ia mo Sihova ʻi he ʻaho ʻe fāngofulu mo e pō ʻe fāngofulu; pea naʻe ʻikai te ne kai mā, pe inu ha vai. Pea naʻa ne tohi ki he ongo maka lafalafa ʻae ngaahi lea ʻoe fuakava, ko e fekau ʻe hongofulu.
29 És lőn, a mikor Mózes a Sinai hegyről leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyről leszálla) Mózes nem tudta, hogy az ő orczájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott.
Pea naʻe pehē, ʻi he ʻalu hifo ʻa Mōsese mei he moʻunga ko Sainai, mo e maka lafalafa ʻe ua ʻoe fuakava ʻi he nima ʻo Mōsese, ʻi heʻene ʻalu hifo mei he moʻunga, naʻe ʻikai ʻilo ʻe Mōsese ʻoku ulo ʻae kili ʻo hono mata lolotonga ʻene talanoa mo ia.
30 És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az ő orczájának bőre sugárzik: féltek közelíteni hozzá.
Pea ʻi he mamata ʻa ʻElone, pea mo e fānau kotoa pē ʻa ʻIsileli kia Mōsese, vakai, naʻe ulo ʻae kili ʻo hono mata: pea naʻa nau manavahē ke haʻu ʻo ofi kiate ia.
31 Mózes pedig megszólítá őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind hozzá menének, és szóla velök Mózes.
Pea naʻe ui ʻe Mōsese kiate kinautolu; pea ko ʻElone mo e kau pule kotoa pē ʻoe kakai naʻa nau foki mai kiate ia: pea naʻe talanoa ʻa Mōsese mo kinautolu.
32 Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen.
Pea hili ia, naʻe ʻunuʻunu mai ʻo ofi ʻae fānau kotoa pē ʻa ʻIsileli: pea naʻa ne tala ʻo fekau kiate kinautolu ʻaia kotoa pē naʻe folofolaʻaki ʻe Sihova kiate ia ʻi he moʻunga ko Sainai.
33 Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tőn orczájára.
Pea naʻe ʻai ʻe Mōsese ʻae pūlou ki hono mata, kaeʻoua ke hili ʻene talanoa mo kinautolu.
34 És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijőne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, a mi parancsot kapott.
Ka ʻi he ʻalu ʻa Mōsese ki he ʻao ʻo Sihova ke lea kiate ia, naʻa ne toʻo ʻae pūlou, kaeʻoua ke hū kituʻa. Pea naʻe haʻu kituʻa ia, ʻo ne tala ki he fānau ʻa ʻIsileli, ʻaia naʻe fekau kiate ia ke fai.
35 És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a Mózes orczájának bőre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá, mígnem beméne, hogy Ővele szóljon.
Pea naʻe mamata ʻe he fānau ʻa ʻIsileli ki he mata ʻo Mōsese, ʻoku ulo ʻae kili ʻoe mata ʻo Mōsese: pea naʻe toe ʻai ʻe Mōsese ʻae pūlou ki hono mata kaeʻoua ke toe hū ia ke alea mo ia.
