2 Mózes 24

1 És monda Mózesnek: Jőjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen, és hajtsátok meg magatokat előtte távolról.

And unto Moses he said, Come up unto the Lord, thou, and Aaron, Nadab, and Abihu, and seventy of the elders of Israel; and ye shall bow yourselves down afar off.

2 És csak Mózes közeledjék az Úrhoz, amazok pedig ne közeledjenek, és a nép se jőjjön fel vele.

And Moses alone shall come near unto the Lord, but they shall not come nigh; and the people shall not go up with him.

3 Elméne azért Mózes, és elbeszélé a népnek az Úr minden beszédét és minden rendelését; az egész nép pedig egyező szóval felele, mondván: Mindazokat a dolgokat, a melyeket az Úr parancsolt, megcselekeszszük.

And Moses came and told the people all the words of the Lord, and all the laws of justice; and all the people answered with one voice, and said, all the words which the Lord hath spoken will we do.

4 Mózes pedig felírá az Úrnak minden beszédét, és felkele reggel és oltárt építe a hegy alatt, és tizenkét oszlopot, az Izráel tizenkét nemzetsége szerint.

And Moses wrote down all the words of the Lord, and he rose up early in the morning, and built an altar at the foot of the mount, and twelve pillars, according to the twelve tribes of Israel.

5 Azután elküldé az Izráel fiainak ifjait, és áldozának égő áldozatokat, és hálaáldozatul tulkokat ölének az Úrnak.

And he then sent the young men of the children of Israel, and they offered burnt-offerings, and sacrificed peace-offerings unto the Lord, of oxen.

6 Mózes pedig vevé a vérnek felét, és tölté a medenczékbe: a vérnek másik felét pedig az oltárra hinté.

And Moses took the half of the blood, and put it in basins; and the [other] half of the blood he sprinkled on the altar.

7 Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.

And he took the book of the covenant, and read in the hearing of the people; and they said, all that the Lord hath spoken will we do and obey.

8 Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: Ímé a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mindama beszédek szerint.

And Moses took the blood and sprinkled it on the people, and said, Behold the blood of the covenant, which the Lord hath made with you concerning all these words.

9 Azután felméne Mózes és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen;

Then went up Moses, with Aaron, Nadab, and Abihu, and seventy of the elders of Israel.

10 És láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafir fényű tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég.

And they saw the God of Israel; and the place under his feet was like a paved work of brilliant sapphire, and like the color of heaven in clearness.

11 És Izráel fiainak e választottjaira nem bocsátá kezét: jóllehet látták az Istent, mindazáltal ettek és ittak is.

And against the nobles of the children of Israel he stretched not forth his hand; and they saw [the glory of] God, and did eat and drink.

12 És szóla az Úr Mózesnek: Jőjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom néked a kőtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, a melyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak.

And the Lord said unto Moses, come up to me to the mount, and remain there: and I will give thee the tables of stone, with the law, and the commandment which I have written, to teach them.

13 Felkele azért Mózes és az ő szolgája Józsué, és felméne Mózes az Isten hegyére.

And Moses rose up, and his servant Joshua; and Moses went up to the mount of God.

14 A véneknek pedig monda: Várjatok itt reánk, míg visszatérünk hozzátok: Ímé Áron és Húr veletek vannak; a kinek valami ügye van, ő hozzájok menjen.

And unto the elders he said, Tarry ye for us here, until the time we come again unto you; and, behold, Aaron and Chur are with you, whoever may have any cause to be decided, let him come unto them.

15 Akkor felméne Mózes a hegyre; és felhő borítá el a hegyet.

And Moses went up to the mount, and the cloud covered the mount.

16 És az Úr dicsősége szálla alá a Sinai hegyre, és felhő borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhő közepéből.

And the glory of the Lord abode upon mount Sinai, and the cloud covered it six days; and he called unto Moses on the seventh day out of the midst of the cloud.

17 Az Úr dicsőségének jelensége pedig olyan vala az Izráel fiainak szeme előtt, mint emésztő tűz, a hegy tetején.

And the appearance of the glory of the Lord was like a devouring fire on the top of the mount, before the eyes of the children of Israel.

18 És beméne Mózes a felhő közepébe, és felméne a hegyre, és negyven nap és negyven éjjel vala Mózes a hegyen.

And Moses went into the midst of the cloud, and ascended the mount; and Moses was on the mount forty days and forty nights.