2 Mózes 2
1 És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú és Lévi-leányt vőn feleségűl.
Pea naʻe ʻalu ha tangata ʻoe faʻahinga ʻo Livai, ʻo na mali mo ha ʻofefine ʻo Livai.
2 És fogada méhében az asszony és fiat szűle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig.
Pea naʻe feitama ʻae fefine, ʻo ne fāʻeleʻi ʻae tama: pea ʻi heʻene mamata ki hono fakaʻofoʻofa, naʻa ne fufū ia ʻi he māhina ʻe tolu.
3 De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.
Pea ʻi he ʻikai te ne kei faʻa fufū ia, naʻa ne ngaohi ha vaka louʻakau, ʻo ne pani ia ʻaki ʻae kelepulu, mo e pulu, ʻo ne ʻai ʻae tamasiʻi ki loto; pea ne tuku ia ʻi he potu ʻakau ʻi he veʻe vaitafe.
4 Az ő nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?
Pea naʻe tuʻu mamaʻo atu hono tuofefine, ke vakai pe ko e hā ʻe fai kiate ia.
5 És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az ő szolgálóleányát és kihozatá azt.
Mo ʻene ʻalu hifo ʻae ʻofefine ʻo Felo ki he vaitafe ke pālutu; pea naʻe ʻeveʻeva hono kau fefine ʻi he veʻe vaitafe; pea ʻi heʻene mamata ki he vaka ʻi he potu ʻakau, naʻa ne fekau ʻene fefine fekau ke ʻalu ʻo ʻomi ia.
6 És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörűle rajta és monda: A héberek gyermekei közűl való ez.
Pea ʻi heʻene toʻo hono tāpuni, pea mamata ia ki he tamasiʻi, pea vakai, naʻe tangi ʻae tamasiʻi. Pea ʻofa leva ia kiate ia, ʻo ne pehē, “Ko e tamasiʻi eni ʻae kau Hepelū.”
7 Az ő nénje pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közűl, hogy szoptassa néked a gyermeket?
Pea pehē leva ʻe hono tuofefine ki he ʻofefine ʻo Felo, “ʻE lelei kiate koe ʻeku ʻalu ʻo ui ha fefine toutama mei he kau Hepelū, koeʻuhi ke ne tauhi ʻae tamasiʻi maʻau?
8 És a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját.
Pea talaange ʻe he ʻofefine ʻo Felo kiate ia, “ʻAlu.” Pea naʻe ʻalu ʻae taʻahine ʻo ne ui ʻae faʻē ʻae tamasiʻi.
9 És monda néki a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és szoptatá azt.
Pea pehēange ʻe he ʻofefine ʻo Felo kiate ia, “Toʻo ʻae tamasiʻi ni ʻo ʻave, mo ke tauhi ia maʻaku, pea te u totongi koe. Pea naʻe ʻave ʻe he fefine ʻae tamasiʻi, ʻo ne tauhi ki ai.
10 És felnevekedék a gyermek, és vivé őt a Faraó leányához, és fia gyanánt lőn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízből húztam ki őt.
Pea naʻe tupu ʻae tamasiʻi, pea naʻe ʻomi ia ki he ʻofefine ʻo Felo, pea hoko ia ko ʻene tama. Pea naʻa ne ui hono hingoa ko Mōsese: He naʻa ne pehē, “Ko e meʻa ʻi heʻeku ʻohake ia mei he vai.”
11 Lőn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő atyjafiaihoz és látá az ő nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az ő atyjafiai közűl.
Pea ʻi he ngaahi ʻaho ko ia kuo tupu ʻo lahi ai ʻa Mōsese, naʻe ʻeveʻeva ia kituaʻā ki hono ngaahi kāinga, ʻo ne mamata ki heʻenau ngaahi kavenga: pea naʻa ne sio ki he tangata ʻIsipite ʻoku ne taaʻi ʻae Hepelū, ko e tokotaha ʻi hono kāinga.
12 Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az Égyiptombelit és elrejté azt a homokba.
Pea fekilokilofaki ia, pea ʻi heʻene sio ʻoku ʻikai ha tangata, naʻa ne tāmateʻi ʻae tangata ʻIsipite, ʻo ne fufū ia ʻi he ʻoneʻone.
13 Másnap is kiméne és ímé két héber férfi veszekedik vala. És monda annak a ki bűnös vala: Miért vered a te atyádfiát?
Pea ʻi heʻene ʻalu kituaʻā ʻi hono ua ʻoe ʻaho, vakai, naʻe fekeeʻi ʻae ongo tangata Hepelū: pea lea ia kiate ia naʻe fai kovi, “Ko e hā ʻoku ke taaʻi ai ho kāinga?”
14 Az pedig monda: Kicsoda tett téged fő emberré és bíróvá mi rajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az égyiptomit? Mózes pedig megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog.
Pea pehē mai ʻe ia, “Ko hai naʻa ne ngaohi koe ko e ʻeiki mo e fakamaau kiate kimautolu? ʻOku ke fie tāmateʻi au, ʻo hangē ko hoʻo tāmateʻi ʻae tangata ʻIsipite?” Pea naʻe manavahē ʻa Mōsese, ʻo ne pehē, “Ta kuo ʻilo ʻae meʻa ni.”
15 A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala: de elfuta Mózes a Faraó elől és lakozék Midián földén; leűle pedig egy kútnál.
Pea ʻi he fanongo ʻa Felo ki he meʻa ni, naʻe holi ia ke tāmateʻi ʻa Mōsese. Ka naʻe hola ʻa Mōsese mei he ʻao ʻo Felo, pea naʻe ʻalu ia ʻo nofo ʻi he fonua ko Mitiane, pea nofo ia ki lalo ʻi he veʻe vaikeli.
16 Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és vizet húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait.
Pea ko e taulaʻeiki ʻo Mitiane naʻe toko fitu hono ʻofefine: pea naʻa nau haʻu ke utu ʻae vai, ʻo fakapito ʻae ngaahi ʻaiʻanga vai ke fakainu ʻae fanga manu ʻa ʻenau tamai.
17 A pásztorok is oda menének és elűzék őket. Mózes pedig felkele és segítséggel lőn nékik és megitatá juhaikat.
Pea naʻe haʻu ʻae kau tangata tauhi sipi ʻo tekeʻi atu ʻakinautolu: ka naʻe tuʻu hake ʻa Mōsese ʻo ne tokoni ʻakinautolu, ʻo ne fakainu ʻenau fanga manu.
18 Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek?
Pea ʻi heʻenau aʻu atu kia Liueli ko e nau tamai, naʻe pehē ʻe ia, “Ko e hā kuo mou haʻu vave ai he ʻaho ni?”
19 Ők pedig mondának: Egy égyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette vizet is húzott nékünk, és megitatta a juhokat.
Pea naʻa nau pehē, “Ko e tangata ʻIsipite naʻa ne fakahaofi ʻakimautolu mei he nima ʻoe kau tauhi sipi, ʻo ne utu foki [ʻae vai ]lahi kiate kimautolu, ʻo ne fakainu ʻae fanga manu.”
20 S monda leányainak: És hol van ő? miért hagytátok ott azt a férfit? hívjátok el, hogy egyék kenyeret.
Pea pehē ʻe ia ki hono ngaahi ʻofefine, “Pea kuo ʻi fē ia? Ko e hā kuo mou tuku ai pe ʻae tangata? Ui ia, ke haʻu ʻo kai mā.”
21 És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az ő leányát, Czipporát.
Pea naʻe loto lelei ʻa Mōsese ke nofo mo e tangata: pea naʻa ne foaki hono ʻofefine ko Sipola kia Mōsese.
22 És fiat szűle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.
Pea ne fanauʻi kiate ia ʻae tama, pea naʻa ne ui hono hingoa ko Kesomi; he naʻa ne pehē, “Ko e muli au ʻi he fonua foʻou.”
23 És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
Pea kuo fuoloa ange naʻe hoko ʻae pekia ʻae tuʻi ʻo ʻIsipite: pea naʻe toʻe ʻae fānau ʻa ʻIsileli, ko e meʻa ʻi honau fakapōpulaʻi, pea naʻa nau tangi, pea naʻe aʻu hake ʻenau tangi ki he ʻOtua ko e meʻa ʻi he fakapōpulaʻi.
24 És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
Pea naʻe ongoʻi ʻe he ʻOtua ʻenau ngaahi toʻe, pea manatuʻi ʻe he ʻOtua ʻene fuakava kia ʻEpalahame, mo ʻAisake, pea mo Sēkope.
25 És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Pea naʻe ʻafio ʻae ʻOtua ki he fānau ʻa ʻIsileli, pea naʻe tokanga ʻofa ʻae ʻOtua kiate kinautolu.
