2 Mózes 19
1 A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
ʻI hono tolu ʻoe māhina, hili ʻae ʻalu atu ʻae fānau ʻa ʻIsileli mei he fonua ko ʻIsipite, ko e ʻaho ko ia naʻa nau hoko ki he toafa ko Sainai.
2 Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
He kuo nau hiki mei Lefitimi, pea hoko ki he toafa ʻo Sainai, pea nau ʻapitanga ʻi he toafa; pea naʻe ʻapitanga ʻa ʻIsileli ʻi he ʻao ʻoe moʻunga.
3 Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
Pea naʻe ʻalu hake ʻa Mōsese ki he ʻOtua, pea folofola ʻa Sihova kiate ia mei he moʻunga, ʻo pehē, “Te ke lea pehē ki he fale ʻo Sēkope, ʻo tala ki he fānau ʻa ʻIsileli;
4 Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
Kuo mou mamata ki he meʻa naʻaku fai ki he kakai ʻIsipite, mo ʻeku fua ʻakimoutolu ʻi he kapakau ʻoe ʻikale, ʻo ʻomi ʻakimoutolu kiate au.
5 Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
Pea ko ʻeni, kapau te mou tuitala moʻoni ki hoku leʻo, ʻo tauhi ʻeku fuakava, te mou ʻiate au ko e koloa lelei lahi ʻi he kakai kotoa pē: he ʻoku ʻoʻoku ʻa māmani kotoa pē.
6 És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Pea te mou ʻiate au ko e puleʻanga ʻoe kau taulaʻeiki, mo e kakai māʻoniʻoni. Ko eni ʻae ngaahi lea ke ke lea ʻaki ki he fānau ʻa ʻIsileli.”
7 Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
Pea naʻe haʻu ʻa Mōsese ʻo fekau ke haʻu ʻae kau mātuʻa ʻoe kakai, ʻo ne tuku ki honau ʻao ʻae ngaahi lea ni kotoa pē, ʻaia naʻe fekau ʻe Sihova kiate ia.
8 És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
Pea naʻe lea fakataha ʻae kakai kotoa pē, ʻo pehē, “Te mau fai ʻaia kotoa pē kuo folofola ki ai ʻa Sihova.” Pea tala atu ʻe Mōsese ʻae ngaahi lea ʻae kakai kia Sihova.
9 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “Vakai, te u ʻalu atu kiate koe ʻi he ʻao matolu, koeʻuhi ke ongoʻi ʻe he kakai ʻo kau ka lea kiate koe, pea nau tui kiate koe ʻo taʻengata.” Pea naʻe tala atu ʻe Mōsese ʻae ngaahi lea ʻae kakai kia Sihova.
10 Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “ʻAlu ki he kakai, ʻo fakamāʻoniʻoni ʻakinautolu he ʻaho ni mo e ʻapongipongi, pea ke nau fō honau ngaahi kofu.
11 És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
Pea teu ki hono tolu ʻoe ʻaho: koeʻuhi ʻi hono tolu ʻoe ʻaho ʻe hāʻele hifo ʻa Sihova ki he moʻunga ko Sainai ʻi he ʻao ʻoe kakai kotoa pē.
12 És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
Pea ke ai hano ngataʻanga takatakai ki he kakai, mo ke pehē, Vakai kiate kimoutolu, ʻoua naʻa mou ʻalu hake ki he moʻunga, pe ʻalu ki hono tafaʻaki: ko ia ʻe ʻalu ki he moʻunga ʻe tāmateʻi moʻoni ia:
13 Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
ʻE ʻikai ha nima ʻe ala ki ai ʻe taʻetolongaki moʻoni ia ʻaki ʻae maka pe fanaʻi ke ʻasi: pe ko ha manu ia pe ha tangata, ʻe ʻikai moʻui ia: ʻoka ongo mai ʻae meʻa lea ʻo fuoloa, te nau ʻalu atu ki he moʻunga.”
14 Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
Pea naʻe ʻalu hifo ʻa Mōsese mei he moʻunga ki he kakai, ʻo ne fakamāʻoniʻoniʻi ʻae kakai; pea naʻa nau fō honau ngaahi kofu.
15 És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
Pea pehē ʻe ia ki he kakai, “Mou tali teu pe ki hono tolu ʻoe ʻaho: ʻoua naʻa ala ki homou uaifi.”
16 És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
Pea pongipongi hake ʻi hono tolu ʻoe ʻaho, naʻe hoko ʻo pehē, naʻe ai ʻae ngaahi mana mo e ʻuhila, mo e ʻao matolu ki he moʻunga, mo e ongo mai ʻae meʻa lea naʻe mālohi fakamanavahē; ko ia naʻe tetetete ai ʻae kakai kotoa pē naʻe ʻi he ʻapitanga.
17 És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
Pea naʻe ʻomi ʻe Mōsese ʻae kakai kituʻa mei he ʻapitanga ke nau fakafetaulaki atu ki he ʻOtua; pea naʻa nau tutuʻu ʻi he potu ʻi lalo ʻi he moʻunga.
18 Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
Pea naʻe kohuʻia ʻae moʻunga ko Sainai kotoa pē, koeʻuhi naʻe hāʻele hifo ki ai ʻa Sihova ʻi he afi: pea naʻe ʻalu hake ʻa hono kohu ʻo hangē ko e kohu ʻo ha fuʻu afi, pea naʻe ngalulu lahi ʻae moʻunga kotoa.
19 És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
Pea ʻi he ongo mai ʻae leʻo ʻoe meʻa lea ʻo fuoloa, pea fakaʻaʻau ʻo leʻo lahi ʻaupito, pea lea ʻa Mōsese, pea talia ia ʻe he ʻOtua ʻaki ʻae leʻo.
20 Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
Pea naʻe hāʻele hifo ʻa Sihova ki he moʻunga ko Sainai, ki he tumutumu ʻoe moʻunga: pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese ke ʻalu hake ia ki he tumutumu ʻoe moʻunga; pea naʻe ʻalu hake ʻa Mōsese.
21 És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “Ke ke ʻalu hifo, ʻo naʻinaʻi atu ki he kakai, telia naʻa nau ʻasi ki loto ʻo fakasio kia Sihova, pea mate ai honau tokolahi.
22 És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
Pea ko e kau taulaʻeiki foki, ʻaia ʻoku haʻu ʻo ofi kia Sihova, tuku ke nau fakamāʻoniʻoniʻi ʻakinautolu, telia naʻa ʻoho atu ʻa Sihova kiate kinautolu.”
23 Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
Pea pehēange ʻe Mōsese kia Sihova, “ʻOku ʻikai faʻa haʻu ʻae kakai ki he moʻunga ko Sainai: he naʻa ke fekauʻi ʻakimautolu ʻo pehē, ʻAi hono fakangatangata, ki he moʻunga, mo fakatapui ia.”
24 De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kiate ia, “Ke ke ʻalu hifo, pea ke toe ʻalu hake, ʻa koe, mo ʻElone: kaeʻoua naʻa ʻoho ki loto ʻae kau taulaʻeiki mo e kakai ke ʻalu hake kia Sihova, telia naʻa ʻoho atu ia kiate kinautolu.”
25 Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.
Pea naʻe ʻalu hifo ai ʻa Mōsese ki he kakai, ʻo ne lea atu kiate kinautolu.
