2 Mózes 19
1 A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
In the third month, by the coming forth of the sons of Israel out of the land of Egypt, on this day, came they into the desert of Sinai:
2 Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
then was it that they brake up out of Rephidim and came into the desert of Sinai, and encamped in the desert, —yea Israel encamped there before the mountain.
3 Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
And when Moses, had gone up unto God, then called Yahweh unto him out of the mountain saying, Thus, shalt thou say to the house of Jacob, And tell the sons of Israel:
4 Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
Ye, have seen what I did unto the Egyptians, —And how I bare you upon wings of eagles, And brought you in unto myself: —
5 Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
Now, therefore, if ye will, indeed hearken, to my voice, And keep my covenant, Then shall ye be mine as a treasure beyond all the peoples, For, mine, is all the earth;
6 És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
But, ye, shall be mine, As a kingdom of priests, And a holy nation. These, are the words, which thou shalt speak unto the sons of Israel.
7 Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
Then came Moses, and called for the elders of the people, —and put before them all these words which Yahweh had commanded him.
8 És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
And all the people responded together and said, All that Yahweh hath spoken, will we do. And Moses took back the words of the people, unto Yahweh.
9 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
Then said Yahweh unto Moses: Lo! I, am coming unto thee in the veiling of cloud, in order that the people may hear when I speak with thee, moreover also, that, in thee, they may trust to times age-abiding. Then told Moses the words of the people unto Yahweh.
10 Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
And Yahweh said unto Moses—Go unto the people, and thou shalt hallow them to-day, and to-morrow, —and they shall wash their clothes;
11 És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
and shall be ready, by the third day, —for on the third day, will Yahweh come down in the sight of all the people upon Mount Sinai.
12 És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
So then thou shalt set bounds for the people round about saying, Take heed to yourselves—that ye go not up into the mountain, nor touch the boundary thereof, whosoever toucheth the mountain, shall, surely die.
13 Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
No hand shall touch it but he shall be, surely stoned, or be, surely shot, whether beast or man, he shall not live, —When the ram’s horn soundeth, they themselves, shall come up within the mount,
14 Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
Then Moses went down out of the mount, unto the people, —and hallowed the people, and they washed their clothes.
15 És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
And he said unto the people, Be ready, by the third day, —do not approach a woman.
16 És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
And it came to pass on the third day, when the morning had come, that there were thunderings and lightnings, and a heavy cloud upon the mount, and the sound of a horn, loud exceedingly, —and all the people who were in the camp trembled.
17 És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
And Moses brought forth the people, to meet God out of the camp, —and they stationed themselves in the lower part of the mount,
18 Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
And Mount Sinai, smoked, all over, because Yahweh had come down thereon in fire, —and the smoke thereof went up as the smoke of a furnace, and all the mountain trembled exceedingly.
19 És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
And as oft as the sound of the horn went on and became exceeding loud, Moses, spake and, God, responded to him with a voice.
20 Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
Thus came Yahweh down upon Mount Sinai unto the top of the mount, —and Yahweh called Moses unto the top of the mount, and Moses went up.
21 És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
Then said Yahweh unto Moses, Go down, adjure the people, —lest they press through unto Yahweh to see, and so there fall from among them a multitude.
22 És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
Yea, even the priests who do approach unto Yahweh, must hallow themselves, —lest Yahweh break in upon them.
23 Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
And Moses said unto Yahweh, The people cannot come up into Mount Sinai, —for, thou thyself, hast adjured us saying: Set bounds to the mountain and hallow it.
24 De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
And Yahweh said unto him—Away, down, then shalt thou come up, thou and Aaron with thee, —but as for the priests and the people, let it not be that they press through to come up unto Yahweh lest he break in upon them.
25 Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.
So Moses went down unto the people, —and said [these things] unto them.
