2 Mózes 17
1 És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az ő útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
And all the assembly of the sons of Israel set forward out of the desert of Sin, by their removings, at the bidding of Yahweh, —and encamped in Rephidim, and there was no water for the people to drink.
2 Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?
And the people found fault with Moses, and said—Give us water, that we may drink. And Moses said to them, Why should ye find fault with me? Why should ye put Yahweh to the proof?
3 És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?
So the people thirsted, there for water, and the people murmured against Moses, —and said—Wherefore is it that thou hast brought us up out of Egypt, to kill me and my sons and my cattle, with thirst?
4 Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.
And Moses made outcry unto Yahweh saying, What am I to do, with this people? Yet a little, and they will stone me.
5 És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el.
Then said Yahweh unto Moses—Pass over before the people, and take with thee some of the elders of Israel, —thy staff also wherewith thou didst smite the river, take thou in thy hand, so shalt thou go thy way.
6 Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.
Behold me! standing before thee, there upon the rock in Horeb, then shalt thou smite the rock and there shall come forth therefrom water, and the people shall drink. And Moses did so, in the sight of the elders of Israel.
7 És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?
So he called the name of the place, Massah, and Meribah, —because of the fault-finding of the sons of Israel, and because of their putting Yahweh to the proof, saying, Is Yahweh in our midst or is he not?
8 Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.
Then came in Amalek, —and fought with Israel, in Rephidim.
9 És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz.
And Moses said unto Joshua—Choose for us men, and go forth, fight with Amalek, —to-morrow, am, I, stationing myself upon the top of the hill, with the staff of God in my hand.
10 És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.
So Joshua did as Moses had said to him, to fight with Amalek, —and Moses, Aaron and Hur, went up to the top of the hill.
11 És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel győz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz vala.
And it shall be when Moses shall lift on high his hands, then shall Israel prevail, but when he shall let down his hands, then shall Amalek prevail.
12 Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra űljön; Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egy felől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig.
But, the hands of Moses, were weary, so they took a stone, and put under him, and he sat thereupon, —and, Aaron and Hur, upheld his hands—on this side, one and on that side, one, and so his hands became steady, until the going in of the sun.
13 Józsué pedig leveré Amáleket és az ő népét fegyver élivel.
So Joshua overthrew Amalek and his people, with the edge of the sword.
14 És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól.
Then said Yahweh unto Moses—Write this as a remembrancer in a book, and rehearse it in the ears of Joshua—that I will, wipe out, the remembrance of Amalek, from under the heavens.
15 És építe Mózes oltárt és nevezé nevét Jehova-Niszszi-nek.
And Moses built an altar, —and called the name thereof, Yahweh-nissi.
16 És monda: Megesküdött az Úr, hogy harcza lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségről nemzetségre.
And he said—Because of a hand against the throne of Yah, Yahweh hath war with Amalek, —from generation to generation!
