2 Mózes 16

1 És elindulának Élimből és érkezék Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második hónapnak tizenötödik napján, Égyiptom földéről való kijövetelök után.

Elim akon'in Israel mipi akitol uvin Sin kiti gammang lam hichu Elim le Sinai molsang kahlah ahiye. Hiche mun chu Egypt gamsung'a konna ahungpotdoh kal'u lhani alhing tan, hiche lhasung nisom le ninga lhinin ahunglhung taovin ahi.

2 És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában.

Hiche mun jeng ajong chun Isreal mite Mose le Aaron heng'a aphunchil taovin ahi.

3 S mondának nékik Izráel fiai: Bár megholtunk volna az Úr keze által Égyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ülünk vala, a mikor jól lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg.

Ama hon aseiyun, “Kada tangei uve! Egypt gamsunga kana um laiyun saneh ding hihen changlhah hijong le adimlha jeng jin, tun nangman hiche gamthip noiya hi kelthohsah'a thi gam sah ding nei got u hitam,” atiuve.

4 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esőképen bocsátok néktek kenyeret az égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem?

Chuin Pakaiyin Mose heng'a aseijin, “Vetan! Vanna konna keiman nangma ann kahinpeh ding nahiye. Nisih niseh'a aneh diu adeichannu agakilo ding'u ahi. Keiman amaho kapatep ding ahiuve, ajeh chu kathu angai nah uvem.”

5 A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik a mit bevisznek, az kétannyi lesz, mint a mennyit naponként szedegettek.

“Nigup lhinni teng keiman aneh khopset diuva an'neh kahin pehding ahiuve, hichu anehkhopset diu ajatnia tam hiding ahi.”

6 És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak: Estve megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Égyiptom földéről;

Chuin Mose le Aaron'injong Israel mite heng'a aseipeh lhon tan, “Nilhah lam teng na hetdoh ding'u ahiye, ajeh chu koiham Egypt gamsung'a konna nahin puidoh paochu,” atipeh lhon tai.

7 Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét; mert meghallotta a ti zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk zúgolódtok?

“Chule jingkah lamteng Pakai loupina namudiu ahi, ajeh chu nangho nakiphin nau awgin Aman ajasoh tai, hichu Amadia doumah um ahin, hichu keini chung'a doumah naneijin phun hihhel un, ati lhon'e.”

8 És monda Mózes: Estve húst ád az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat, melylyel ellene zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Úr ellen.

Mose'n asei aseikit in, “Pakaiyin nilhah lamma naneh diu sa nahin peh diu, jingkah lama naneh diu changlhah nahin peh diu ahi, ajeh chu Pakaiyin nangho na phunchel uva ama douna thu na seinau aja soh tai. Keini a kon ipijeh'a na kiphin'nu ham? Henge, na phunchel nau chu keini douna hilouvin, Pathen douna ahijoi,” ati lhonne.

9 Áronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izráel fiai egész gyülekezetének: Járuljatok az Úr elé; mert meghallotta a ti zúgolódástokat.

Chuin Mose'n jong Aaron heng'a aseijin, “Israel mite jouse heng'a seipeh tem in: Nangma cheh Pakai angsung'a kipe lut uvin, ajeh chu Aman nang ho phunchel na ajahsoh ahi tai, tin seiyin,” ati.

10 És lőn, mikor beszéle Áron az Izráel fiai egész gyülekezetének, a puszta felé fordulának, és ímé az Úr dicsősége megjelenék a felhőben.

Aaron'injong Isreal mite jouse heng'a aseiyin ahile, amahon gammang lah chu avel le jeng tauvin ahi. Amahon Pathen loupina thil chu vanlam'a amu tauvin ahi.

11 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

Chu in Pakaiyin Mose heng'a asei jin,

12 Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását, szólj nékik mondván: Estennen húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr a ti Istentek.

“Keiman Israel mite phunchelna ka jahsoh tan ahi. Tun nangman aheng uvah seijin, nilhah lamteng naneh diuva sa ka hin peh ding na hiuvin chule jingkah lamteng naneh diuva changlhah kahin peh ding na hiuve. Chuteng nanghon keima hi na-Pakai u-leh Na-Pathen'u kahi na hetdoh ding'u ahi,” ati.

13 És lőn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig harmatszállás lőn a tábor körűl.

Hiche nilhah lam chun vamimte ahung kitol tauvin ahile ngahmun chu alo dimlha jeng tauve. Jingkah khovah machun ngahmun kim vel lah jouse chu daitwi jin ana chup in ahi.

14 Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.

Chuin daitwi hochu ahung kihoh dohtan ahile, gammang lah akon chun thilpha tah khat alomlom chan ahung umtan, hichu abeh beh'a kigol'in anaum in ahi.

15 A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül.

Israel miten jong hichu ahinmudoh taovin ahile, amaho akidong tochheh un, “hiche khu ipi ahidem?” amahon ipi ahichu ahedoh jou pouvin ahile. Chu in Mose'n ahil chen un, “Hiche hi nehding'a Pakaiyin napeh uvah ahi,” ati.

16 Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az ő sátorában vannak.

“Hicheng hi Pakaiyin aseije: Nangma insung cheh'in naneh khopset diu kilah unlang, chule mikhat'in vamim jatnia tamjo napon buh sung uvah kichoi lut un,” ati.

17 És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet.

Pakaiyin athupeh bang'in Israel mite'n jong abol tauvin ahi, kimkhat in tampi a kichoi jun, akim khatma chun achoi khambep cheh aki choi uve.

18 Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala.

Ahinlah Omer dimkhat cheh atetoh uvin ahileh, tamtah hinkilah ho ahin chule ama ding khambep hin kilah ho jong hiti chun, kitam lah chom leh kilhom lah chom um louvin; abonchauvin kitoh chat chat'in akihom uvin aki choiyuve.

19 Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.

Chuin Mose'n aheng uvah aseiyin, “Jingkah khovah lhah channa ahelsi cha jeng jong na koi loudiu ahi,” ati.

20 De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok.

Kimkhat chun a ngaisah pouvin changlhah aneh moh uchu jingkah lam chan in akoi jun ahile, chang lhah akoi den hou chu thaan achu tan a uilha gam tai, Mose jong ama ho chung'a chun a lungpha mo tan ahi.

21 Szedék pedig azt reggelenként, kiki a mennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala.

Jingkah sih'in Mipiho chun aneh khop cheh diu changlhah chu aga kilo jiuvin, nisa ahungsat doh teng levang changlhah hochu ajunmang jitan ahi.

22 A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek.

Nigup lhinni teng le changlhah chu achan jatbep cheh diuvin akilo jiuvin, hitia abol'u toh kilhon chun khompi lamkai ho ahung uvin Mose heng'a asei jiuvin ahi.

23 Ő pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit főzni akartok, főzzétek meg; a mi pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.

Aman aheng uvah aseiyin, “Pakaiyin hiti hin aseije: Jing nikho teng nangho nakicholdo diu ahi, ajeh chu Pakaiya dia Sabbath nikho theng ahi. Changlhah na kisem theijat channu tunin kisem unlang, hiche hochu jinglam'a ding jong kikoi doh taovin,” ati.

24 És eltevék azt reggelre, a szerint a mint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne.

Mose'n athupeh bang'un, changlhah phabep chu achom in jingkah khovah chan in akoi jun ahi. Jingkah'in changlhah hochu ima ati tapon than jong chu louvin hoitah'in ana um'e.

25 És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezőn.

Mose'n aseijin, “Hiche changlhah hi tunin neuvin, ajeh chu tunikho hi Pakaiya dia Sabbath ahi. Ajeh chu tol lhamma chang lhah umlou ding ahiye,” ati.

26 Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz.

Nigup sung'a changlhah na kilo cheh diu, ni sagi niteng nalo thei lou ding'u ahiye,” ati.

27 És lőn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának.

Kim khat chu Sabbath nikhon changlhah kilo din acheuvin, hinlah changlhah khat jeng cha jong amu tapouve.

28 És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet?

Pakaiyin Mose heng'a aseijin, “hiche mite hin itih chan kathu peh apalkeh diu hitam?

29 Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon.

“Amahon ageldoh diu chu Sabbath nikho hi Pakaiya akon ahin Aman eipeh'u ahiye. Hijeh achu Pakajin nigup sung'in changlhah neh ding na peuvin, nigup lhinni man nini sung'a neh ding changlhah na peuve. Nalah uva koi hijong leu chun naum na cheh uva umthim beh jeng uvin lang,’ nisagi lhinni teng koima cha achenna munna konin pamlama potda jeng tahen,” ati.

30 És nyugoszik vala a nép a hetedik napon.

Nisagi lhin ni leh na boncha uvin ima ne louvin a kicholdo tauvin ahi.

31 Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt; olyan vala az mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé.

Israel miten chang lhah chu Manna asah tauvin ahi. Hichu muchi mu tabang bang ahin, atwi dan jong khoiju ta bang ahiye.

32 És monda Mózes: Ezt parancsolja az Úr: Egy teljes ómernyit tartsatok meg abból maradékaitok számára, hogy lássák a kenyeret, a mellyel éltettelek titeket a pusztában, mikor kihoztalak titeket Égyiptom földéről.

Mose'n asei in, “Pakai thupeh chu hiche hi ahiye: “Nakhang lhumkei uva umjing ding in Manna ki hamdoh cheh uvin, hichu nakhang lhumkei uva mite hon Egypt gamsung'a konna ka hinpui uva gammang thip lah'a Manna'a kahin vah nao ahidan ahetdoh thei ding'u ahi,” ati.

33 Áronnak pedig monda Mózes: Végy egy edényt és tégy bele egy teljes ómer Mánt és tedd azt az Úr eleibe, hogy megtartassék maradékaitok számára.

Mose'n jong Aaron heng'a aseijin, “Belneo khat latem'in asung'a chun Manna phabep khat khum'in. Hichu akhang akhang'a umjing dia Pakai ansung'a nagakoi ding ahi,” ati.

34 A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megtartassék.

Pakaiyin Mose athupeh bang'in Aaron in jong aboltan ahi. Pakai angsunga akhang akhang'a het tohsah'a pang ding'in kitepna thingkong maiya chun akoi tan ahi.

35 Az Izráel fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mind addig, míg a Kanaán földének határához jutának.

Israel mite'n jong achenna diu mun ahin phah kahseo vin, kum somli sung sen Manna jeng ahin neuvin, Canaan gam ahung lhun kahse uva ding'in Manna jeng chu ahin ne tauvin ahi.

36 Az ómer pedig az éfának tizedrésze.

Manna Omer dimkhat chu Ephah khatseh hopsomma hop khat toh aki bang in ahi.