2 Mózes 15
1 Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.
Pea naʻe toki hiva ʻe Mōsese mo e fānau ʻa ʻIsileli ʻae hiva ni kia Sihova, ʻonau pehē, “Te u hiva kia Sihova, he kuo ne ikuna fakamanavahē: ko e hoosi mo ia ʻoku heka ai kuo ne lī ki loto tahi.
2 Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.
Ko hoku mālohi mo ʻeku hiva ʻa Sihova, pea kuo hoko ia ko hoku fakamoʻui: ho hoku ʻOtua ia, pea teu teuteu moʻona ʻae fale nofoʻanga; ko e ʻOtua ia ʻo ʻeku tamai, pea te u fakahikihiki ia.
3 Vitéz harczos az Úr; az ő neve Jehova.
ʻOku toʻa ʻa Sihova ʻi he tau: ko Sihova hono huafa.
4 A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.
“Ko e ngaahi saliote ʻa Felo mo ʻene kautau kuo ne lī ki tahi: ko ʻene ngaahi ʻeikitau ongoongo kuo ne lōmakiʻi foki ʻi he tahi Kulokula.
5 Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.
Kuo ʻufiʻufi ʻakinautolu ʻe he loloto naʻa nau ngalo hifo ki he kilisi tahi ʻo hangē ko e foʻi maka.
6 Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.
“Ko ho nima toʻomataʻu ʻe Sihova kuo ongoongolelei lahi ʻi he mālohi; ko ho nima toʻomataʻu ʻe Sihova kuo ne laiki ke iikiiki ʻae fili.
7 Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az őket mint tarlót.
Pea ʻi hono lahi ʻo hoʻo māfimafi kuo ke fulihi ʻakinautolu naʻe tuʻu hake kiate koe: naʻa ke fekau atu ho houhau, ʻaia naʻa ne fakaʻauha ʻakinautolu ʻo hangē ko e veve.
8 Orrod lehelletétől feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében.
Pea ʻi he mānava mālohi ʻo hoʻo fofonga, naʻe tānaki fakataha ai ʻae ngaahi vai, naʻe tuʻu totonu ʻae ngaahi vai ʻo hangē ha ʻesi, pea naʻe mohe ʻae loloto ʻi loto tahi.
9 Az ellenség monda: Űzöm, utólérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom.
Naʻe pehē ʻe he fili, ‘Te u tuli, te u lavaʻi, te u vahevahe ʻae koloa ʻoe vete; ʻe mākona ʻeku holi kiate kinautolu; teu unuhi hake ʻeku heletā, ʻe fakaʻauha ʻe hoku nima ʻakinautolu.’
10 Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be őket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.
Naʻa ke ifi ʻaki hoʻo matangi, pea naʻe ʻufiʻufi ʻakinautolu ʻe he tahi: naʻa nau ngalo hifo ʻo hangē ko e ukamea ʻi he loto moana.
11 Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő és csudatévő?
ʻE Sihova ko hai ʻi he ngaahi ʻotua, ʻoku tatau mo e ʻafiona? Ko hai ʻoku hangē ko e ʻafiona, ʻoku ke nāunauʻia ʻi he māʻoniʻoni, ʻoku ke fakamanavahē ʻi he fakamālō, ʻoku ke fai ʻae ngaahi meʻa fakaofo?
12 Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé őket a föld.
Naʻa ke mafao atu ho nima toʻomataʻu, naʻe folo hifo ʻakinautolu ʻe he kelekele.
13 Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.
“Naʻe tataki atu ʻe he ʻafiona ʻi hoʻo ʻaloʻofa ʻae kakai ʻaia naʻa ke huhuʻi: kuo ke fakahinohino ʻakinautolu ʻi hoʻo māfimafi ki ho ʻafioʻanga māʻoniʻoni.
14 Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.
ʻE fanongo ʻae kakai, pea manavahē: ʻe pukea ʻi he mamahi ʻae kakai ʻo Filisitia.
15 Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.
ʻE ofo ai ʻae ngaahi ʻeiki ʻo ʻItomi; ʻe pukea ʻi he tetetete ʻae kau tangata mālohi ʻo Moape; ʻe fakaʻaʻau ke ʻosi ai ʻae kakai kotoa pē ʻo Kēnani.
16 Félelem és aggodalom lepi meg őket; karod hatalmától elnémulnak mint a kő, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
ʻE tō ʻae manavahē mo e ilifia kiate kinautolu: ʻi hono lahi ʻo ho nima te nau longo mate pe ʻo hangē ha maka: kaeʻoua ke hoko atu ho kakai, ʻE Sihova, ke ʻoua ke hoko atu ʻae kakai, ʻaia kuo ke fakatau:
17 Beviszed s megtelepíted őket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyűl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.
Pea te ke ʻomi ʻakinautolu ki ai, ʻo tō ʻakinautolu ʻi he moʻunga ʻo ho tofiʻa, ʻi he potu, ʻe Sihova, ʻaia kuo ke teuʻi ke ke ʻafio ki ai, ʻi he Potu toputapu, ʻE ʻEiki, ʻaia kuo fokotuʻumaʻu ʻe ho nima.
18 Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.
ʻE pule ʻa Sihova ʻo lauikuonga pea taʻengata.”
19 Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén.
He naʻe ʻalu ʻae hoosi ʻa Felo mo ʻene ngaahi saliote, mo ʻene kau tangata heka hoosi ki tahi, pea naʻe toe ʻomi ʻe Sihova ʻae tahi kiate kinautolu; ka naʻe ʻalu ʻae fānau ʻa ʻIsileli ʻi he mōmoa ʻi loto tahi.
20 Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot vőn kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva.
Pea naʻe toʻo ʻe Miliame ko e palōfita fefine ko e tuofefine ʻo ʻElone, ʻae kihiʻi lali kiliʻi manu ʻi hono nima; pea naʻe muimui ʻiate ia ʻae kau fefine kotoa pē mo ʻenau ngaahi lali mo e meʻe.
21 És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.
Pea naʻe talia ʻakinautolu ʻe Miliame, ʻo pehē, “Mou hiva kia Sihova, he kuo ne ikuna fakamanavahē: ko e hoosi mo ia ʻoku heka ai kuo ne lī ki tahi.”
22 Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertől, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet.
Pea naʻe ʻomi ʻe Mōsese ʻa ʻIsileli mei he tahi Kulokula, pea naʻa nau ʻalu atu ki he toafa ʻo Sua; pea naʻa nau fononga ʻi he ʻaho ʻe tolu ʻi he toafa, pea ʻikai ʻilo ha vai.
23 És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserű vala. Azért is nevezék nevét Márának.
Pea ʻi heʻenau hoko ki Mala, naʻe ʻikai te nau faʻa inu ʻae vai ʻo Mala, he naʻe kona: ko ia naʻe ui ai hono hingoa ko Mala.
24 És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?
Pea naʻe lāunga ʻae kakai kia Mōsese, ʻo pehē, “Ko e hā te mau inu?”
25 Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt és ott megkísérté.
Pea naʻe tangi ia kia Sihova, pea fakahā kiate ia ʻe Sihova ʻae ʻakau, ʻaia naʻa ne lī ki he vai, pea naʻe melie ai ʻae vai: pea naʻe fokotuʻu ʻe ia ʻi ai ʻae fekau mo e tuʻutuʻuni, mo ne ʻahiʻahiʻi ʻakinautolu ʻi ai.
26 És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.
ʻO ne pehē, “Kapau te ke faʻa tokanga ki he leʻo ʻo Sihova ko ho ʻOtua, mo ke fai ʻaia ʻoku totonu ʻi hono ʻao, mo ke fanongo ki heʻene ngaahi fekau, ʻo tauhi ʻene ngaahi tuʻutuʻuni, ʻe ʻikai te u ʻai kiate koe hā mahaki ʻe taha, ʻi he ngaahi mahaki, ʻaia naʻaku ʻomi ki he kakai ʻIsipite: he ko au Sihova, ʻoku ou fakamoʻui koe.”
27 És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.
Pea naʻa nau hoko ki ʻElimi, ʻaia naʻe ʻi ai ʻae luo vai ʻe hongofulu ma ua, mo e ʻakau ko e paame ʻe fitungofulu: pea naʻa nau ʻapitanga ʻi ai, ʻo ofi ki he vai.
