< 2 Mózes 14 >
1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Pakaiyin Mose heng'a thupeh hicheng hi anei jin:
2 Szólj az Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahiróth előtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Czefón előtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.
“Israel mite heng'a seiyin nung lam'a a kihei uva Pi-hahiroth le Migdol kikah san-dung chule Baalzephon gal lamma ngahmun asem naiduvin aheng uvah seipeh'un,” ati.
3 Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felől: Eltévelyedtek ezek e földön; körülfogta őket a puszta.
Chutileh Pharaoh in hitia hi angaito ding, “Israel mite alungdong tauvin, suhna ding helouvin gamthip noija akitol le tauve, ati ding ahi.”
4 Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és űzőbe veszi őket, hogy megdicsőíttessem a Faraó által és minden ő serege által és megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.
“Hitia chu keima avel'a Pharaoh lungthim ka suhtah ding, aman nangho nung ahin delding ahi. Ajeh chu keiman ka gontupsa ahitai, Pharaoh le agalsat mite chung'a ka loupina kakilah sah ding ahi. Chuteng Egypt mite'n keima Pakai kahi ahin hetdoh diu ahitai! Aheng uva kisei peh bang'in Israel mite'n hiche munna chun ngahmun akisem tauvin ahi.
5 És hírül vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az ő szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból!
“Pharaoh lengpa le asohte ho heng'a Israel mite ajam tauve tithu alhun phat in, Pharaoh leh asohte lungthim akikhel kit tan, “Ipi khat ibol uva Israel mite asoh chan nauva kon'na jam gam'u hitam?” tin asei uve.
6 Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az ő népét.
Pharaoh in jong agalsat miho le sakol kangtalai hochu agon tupsah loijin ahi.
7 És vőn hatszáz válogatott szekeret és Égyiptom minden egyéb szekerét és hárman-hárman valának mindeniken.
“Pharaoh vin sakol-kangtalai hatcheh jagup le Egypt gamsung'a sakol kangtalai dangho jouse abonchan vaihom mitam pichu atou tauvin ahi.”
8 És megkeményíté az Úr a Faraónak, az égyiptomi királynak szivét, hogy űzőbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal.
“Pakaiyin Pharaoh kiti Egypt lengpa lungthim asutah nalai jin ahile, aman jong Egypt gamsung dalha'a jam Israel mite nungchu adel tan ahi.”
9 És az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék őket a tenger mellett, a hol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón előtt.
“Egypt mite'n jong Israelte chu Pharaoh'in galsat miho thaneina lhingset apen anung adel tauvin a sakol jouseo leh sakol-kangtalai jouse, sakol touthem jouse le agalsat mijouse abonchauvin adimlha tauvin ahi.”
10 A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.
Pharaoh jong Israel mite umnalam anailut jep phat'in amahon Pharaoh lam chu avetou uvin, hichun amahon anung lam uva Egypt mite ahung kitol chu amu tauve. Abonchauvin Pakai heng'a atao uvin,
11 És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Égyiptomból?
Mose heng'a asei un, “Ipi ding'a gamthip noija hi thigam ding'a neihin puidoh'u hitam? Hitia ka thi gam sang uva Egypt mite khut noija soh'a ka um'mu phajo lou ham? Ka chung uva ipi nabol jing hitam? Ipi dinga Egypt gamsung'a kona nei puidoh'u ham?
12 Nem ez volt-é a szó, a mit szóltunk vala hozzád Égyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg.
Egypt gamsung kaum lai uva chu, hi tabanghi soh tei ding ahi tia ka seiju hilou ham? Tunjong na henga ka seiju ahi, “Nei dalha jeng tauvin! Egypt mite khut noija soh in umkit tau vinge. Hiche laimunna ka thigam sang uvin Egypt mite khut noija soh'a ka um'u apha joi!” tin asei tauve.
13 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.
Ahinlah Mose'n mipi heng'a asei jin, “Kicha hihhel un, dingdet jing un veuvin, tunia hi Pakaiyin na huhdoh diu ahiye. Chule tunia kipat avella Egypt mite namukit tah lou diu ahi,” ati.
14 Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.
“Pakai amatah'in nangho galsat'a pang ding ahi.”
15 És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.
Chuin Pakaiyin Mose heng'a asei jin, “Ipi ding'a keima heng'a tao na hiuvem? Mipiho ma lamma akitol na diuvin seijin!
16 Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.
“Na-tenggol jan doh tem in twikhanglen-dung vum chu jep tan. Twipi chu sukhen'in chutileh Israel mite twikhanglen lai lung tolgo lah achu ki jot ding'u ahi.”
17 Én pedig ímé megkeményítem az Égyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánok, és megdicsőíttetem a Faraó által és az ő egész serege által, szekerei és lovasai által.
“Chule keiman Egypt mite lungthim kasuh tah ding, amahon Israel mite thagam na ding angai todiu ahi, chuteng asakol kangtalai jouseo, asakol tounau nangho that gam ding'a hungkon ahiuvin, abonchauva keiman kathaneina aheng uva ka kilah sah ding ahi.”
18 És megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd megdicsőíttetem a Faraó által, az ő szekerei és lovasai által.
“Egypt mite ma-sang'a kaloupina kakimusah ding ahijoi, chuteng keima Pakai kahi ahin hetdoh diu ahi!” ati.
19 Elindula azért az Istennek Angyala, a ki jár vala az Izráel tábora előtt, és méne mögéjök; a felhőoszlop is elindula előlök s mögéjök álla.
Chuin Pakai vantil'in Israel mite ahin lhonpi'n. Mipi masang lam'a meilom chu nunglam joh'a ahung tan ahi.
20 És oda méne az Égyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lőn a felhő és a setétség: az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.
Chuin meilom chu Israel mite le Egypt mite kah'a ahung umtai. Mu-athim lha jeng tan, meilom jong meikong a kisoh'in kho ahung thim tan ahile, jan khovah keijin Israel mite chu Egypt miten ahin del pha tapo uvin ahi.
21 És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.
Chuin Mose'n a tenggol chu twikhanglen san-dung vumma ajah doh jing'a ahile, chuin Pakaiyin twikhanglen dung chu solamma kon hui ahung nung in ahinsem hoh tan ahi. Jan khovah keijin huijin twikhanglen chu asem in, twikhanglen jong aki khen'in tol lham golai ahung umdohtan ahi.
22 És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felől.
Chuphat'in Israel mite abonchauvin tolgo laiya chun akitol'un alang alang'abang-bang'in twi chu kiting tan ahi!
23 Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomulának és bemenének a Faraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.
Chuin Egypt mite Pharaoh galsat sakol jouse, sakol kangtalai jouse chule sakol touthem jouse jaona'n Twikhanglen lailung'a kitol Israel mite chu adel tauvin ahi.
24 És lőn hajnalkor, rátekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tűz- és felhő-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát.
“Jingpi ahi phat in Pakaiyin Egypt mite chu meikong leh meilom mangchan ahin vesuh tauvin ahile, chuin Egypt galsat miho chu abonchauvin suh na ding beijin a nohgam tauvin ahi.
25 És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elől, mert az Úr hadakozik érettök Égyiptom ellen.
Pakaiyin a kangtalai jouse'u abonchan a tuhtang gam tan ahile, kangtalai hochu abonchan a kitang den gam tai. Egypt miten jong aseita'u vin! “Israel mite angsung'a kon'in jamdoh loiju hite,” ajeh chu “Pakaiyin Israel mite apan pin Egypt mite chung'a gal asat tai,” atiuve.
26 És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az ő szekereikre s lovasaikra.
Israel mite agalkai phat uvin, Pakaiyin Mose heng'a aseijin, “Egypt mite twijin ale lonkhum na ding'in na tenggol jahdoh inlang twipilen chungvum hi jep tem in, ati.”
27 És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az ő elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe.
Nisa ahung sodoh toh ki lhon'in, Pakaiyin a thupeh bang in Mose'n Twipilen chung vumma akhut ajah tan ahile, Twipilen jong angai ja bang bang in ahung um doh kit tai.
28 Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közülök.
Chuin Twi akitol mat kit tan, Israel mite nung hindel a Egypt galsat miho le sakol touthem jouse, kangtalai jouse abonchauvin Twi jin achup gam hel taovin khat jeng cha jong asohcha tapouvin ahi.
29 De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobb- és balkezök felől.
Ahinlah Israel mite chu Twipilen lailung'a tolgo achun akitol jing uvin, twipi jing jong ajet aveija akisong den jeng in ahi.
30 És megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt az Égyiptombeliek kezéből; és látá Izráel a megholt Égyiptombelieket a tenger partján.
Hiche nikho'a hi Pakaiyin Israel mite chu Egypt mite khut akon'in ahu doh'in Israel mite'n amit tah uvin twi-khanglen galla Egypt mite thilong kijam hochu amutaovin ahi.
31 És látá Izráel azt a nagy dolgot, a melyet cselekedék az Úr Égyiptomban: félé azért a nép az Urat és hívének az Úrnak és Mózesnek, az ő szolgájának.
Egypt miten Isreal mite douna anei uva Pakai thahat le natoh ki dang amuchen ta uvin ahile, Israel mite'n Pakai chu aging tauve. Pakai le alhachapa Mose jong aging uvin, tahsan ki phudetna anei tauvin ahi.