2 Mózes 13

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

And Jehovah spoke to Moses, saying,

2 Nékem szentelj minden elsőszülöttet, valami megnyitja az ő anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyim legyen az.

Sanctify to me all the firstborn, whatever opens the womb among the sons of Israel. Both of man and of beast, it is mine.

3 És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Égyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost.

And Moses said to the people, Remember this day, in which ye came out from Egypt, out of the house of bondage, for by strength of hand Jehovah brought you out from this place. There shall no leavened bread be eaten.

4 Ma mentek ki, az Abib hónapban.

This day ye go forth in the month Abib.

5 És ha majd bevisz téged az Úr a Kananeusok, meg Khittheusok, meg Emoreusok, meg Khivveusok és Jebuzeusok földére, melyről megesküdött a ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a téjjel és mézzel folyó földet: akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.

And it shall be, when Jehovah shall bring thee into the land of the Canaanite, and the Hittite, and the Amorite, and the Hivite, and the Jebusite, which he swore to thy fathers to give thee, a land flowing with milk and honey, that thou shall keep this service in this month.

6 Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig innepet ülj az Úrnak.

Seven days thou shall eat unleavened bread, and in the seventh day shall be a feast to Jehovah.

7 Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban.

Unleavened bread shall be eaten throughout the seven days, and there shall no leavened bread be seen with thee, neither shall there be leaven seen with thee in all thy borders.

8 És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez a miatt van, a mit az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból.

And thou shall tell thy son in that day, saying, It is because of that which Jehovah did for me when I came forth out of Egypt.

9 És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid előtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Égyiptomból.

And it shall be for a sign to thee upon thy hand, and for a memorial between thine eyes, that the law of Jehovah may be in thy mouth, for with a strong hand has Jehovah brought thee out of Egypt.

10 Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendőről esztendőre.

Thou shall therefore keep this ordinance in its season from year to year.

11 Ha pedig beviénd téged az Úr a Kananeusok földére, a miképen megesküdött néked és a te atyáidnak, és azt néked adándja:

And it shall be, when Jehovah shall bring thee into the land of the Canaanite, as he swore to thee and to thy fathers, and shall give it to thee,

12 Az Úrnak ajánld fel akkor mindazt, a mi az ő anyjának méhét megnyitja, a baromnak is, a mi néked lesz, minden méhnyitó fajzását; a hímek az Úré.

that thou shall set apart to Jehovah all that opens the womb. And every firstling which thou have that comes of a beast, the males shall be Jehovah's.

13 De a szamárnak minden első fajzását báránynyal váltsd meg; ha pedig meg nem váltod, szegd meg a nyakát. Az embernek is minden elsőszülöttét megváltsd a te fiaid közül.

And every firstling of a donkey thou shall redeem with a lamb, and if thou will not redeem it, then thou shall break its neck. And all the firstborn of man among thy sons thou shall redeem.

14 És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak házából.

And it shall be, when thy son asks thee in time to come, saying, What is this? that thou shall say to him, By strength of hand Jehovah brought us out from Egypt, from the house of bondage.

15 És lőn, mikor a Faraó megátalkodottan vonakodék minket elbocsátani: megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az ember elsőszülöttétől a barom első fajzásáig; azért áldozok én az Úrnak minden hímet, mely anyja méhét megnyitja, és megváltom az én fiaimnak minden elsőszülöttét.

And it came to pass, when Pharaoh would hardly let us go, that Jehovah slew all the firstborn in the land of Egypt, both the firstborn of man, and the firstborn of beast. Therefore I sacrifice to Jehovah all that opens the womb, being males, but all the firstborn of my sons I redeem.

16 Legyen azért jel gyanánt a te kezeden és homlok-kötő gyanánt a te szemeid előtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból.

And it shall be for a sign upon thy hand, and for frontlets between thine eyes, for by strength of hand Jehovah brought us forth out of Egypt.

17 És lőn, a mikor elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé őket Isten a Filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha harczot lát, és visszatér Égyiptomba.

And it came to pass, when Pharaoh had let the people go, that God led them not by the way of the land of the Philistines, although that was near. For God said, Lest perhaps the people regret when they see war, and they return to Egypt.

18 Kerülő úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földéről.

But God led the people about, by the way of the wilderness by the Red Sea. And the sons of Israel went up armed out of the land of Egypt.

19 És Mózes elvivé magával a József tetemeit is, mert megesketvén megeskette vala Izráel fiait, mondván: Meglátogatván meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal.

And Moses took the bones of Joseph with him, for he had strictly sworn the sons of Israel, saying, God will surely visit you, and ye shall carry up my bones away from here with you.

20 És elindulának Szukhótból és táborba szállának Ethámban, a puszta szélén.

And they took their journey from Succoth, and encamped in Etham, in the edge of the wilderness.

21 Az Úr pedig megy vala előttök nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.

And Jehovah went before them by day in a pillar of cloud, to lead them the way, and by night in a pillar of fire, to give them light, that they might go by day and by night.

22 Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.

The pillar of cloud by day, and the pillar of fire by night departed not from before the people.