2 Mózes 10
1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg az ő szívét és az ő szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök.
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “ʻAlu kia Felo: he kuo u fakafefeka hono loto, mo e loto ʻo ʻene kau tamaioʻeiki, koeʻuhi ke u fakahā ʻa ʻeku ngaahi fakaʻilonga ni ʻi hono ʻao:
2 És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, a mit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Pea koeʻuhi ke ke tala ʻi he telinga ʻo ho foha, mo e fānau ʻa ho foha, ʻae ngaahi meʻa kuo u fai ʻi ʻIsipite, mo ʻeku ngaahi fakaʻilonga, ʻaia kuo u fai ʻi honau ʻao koeʻuhi ke mou ʻilo ko au ko Sihova.”
3 És beméne Mózes és Áron a Faraóhoz és mondának néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni én előttem? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
Pea naʻe ʻalu ʻa Mōsese mo ʻElone kia Felo, ʻo na pehē kiate ia, “ʻOku pehē mai ʻa Sihova ko e ʻOtua ʻoe kakai Hepelū, ‘ʻE tuku afe hoʻo taʻefakavaivai koe ʻi hoku ʻao? Tuku hoku kakai ke ʻalu, koeʻuhi ke nau tauhi au.’
4 Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, ímé én holnap sáskát hozok a te határodra.
Pea kapau te ke taʻofi ʻae tukuange ʻo hoku kakai, vakai, te u ʻomi ʻae fanga heʻe ki ho fonua ʻapongipongi:
5 És elborítja a földnek színét, úgy hogy nem lesz látható a föld, és megemészti a megmenekedett maradékot, a mi megmaradt néktek a jégeső után, és megemészt minden fát, mely néktek sarjadzik a mezőn.
Pea te nau ʻufiʻufi ʻae funga ʻoe fonua, pea ʻe ʻikai faʻa mamata ʻe ha tokotaha ki he kelekele: pea te nau kai ʻo ʻosi hono toe ʻo ia naʻe hao, ʻaia naʻe toe ʻiate kimoutolu mei he ʻuha maka, pea te nau kai ʻae ʻakau kotoa pē ʻoku tupu ʻi he ngoue kiate kimoutolu:
6 És betöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házát és minden Égyiptombelinek házát, a mit nem láttak a te atyáid, sem a te atyáid atyjai, a mióta e földön vannak mind e mai napig. És megfordula s kiméne a Faraó elől.
Pea te nau fakapito ho ngaahi fale, mo e ngaahi fale ʻo hoʻo kau tamaioʻeiki, mo e ngaahi fale ʻoe kakai ʻIsipite kotoa pē; ʻaia naʻe ʻikai mamata ai ʻa hoʻo ngaahi tamai, pe ko e nau ngaahi kui, talu ʻae ʻaho naʻa nau ʻi he fonua ʻo aʻu ki he ʻaho ni. Pea naʻe tafoki ia ʻo ʻalu mei he ʻao ʻo Felo.”
7 A Faraó szolgái pedig mondának őnéki: Meddig lesz még ez mi nékünk romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak az ő Istenöknek. Még sem veszed-é eszedbe, hogy elvész Égyiptom?
Pea pehē ʻe he kau tamaioʻeiki ʻa Felo kiate ia, “ʻE fēfeeʻi hono fuoloa mo e kei ʻiate kitautolu ʻae tangata ni ko e tauhele? Tuku ʻae kau tangata ke ʻalu, koeʻuhi ke nau tauhi ʻa Sihova ko honau ʻOtua: ʻoku teʻeki ai te ke ʻilo kuo ʻauha ʻa ʻIsipite?”
8 És visszahozák Mózest és Áront a Faraóhoz s monda ez nékik: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak a ti Istenteknek. Kik s kik azok, a kik elmennek?
Pea naʻe toe omi ʻa Mōsese mo ʻElone kia Felo: pea pehē ʻe ia kiate kinaua, “ʻAlu ʻo tauhi ʻa Sihova ko homou ʻOtua: ka ko hai ʻakinautolu ʻe ʻalu?
9 Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az Úrnak innepet kell szentelnünk.
Pea pehē ʻe Mōsese, Te mau ʻalu mo e mau fānau siʻi mo e mau mātuʻa, mo homau ngaahi foha, mo homau ngaahi ʻofefine, ʻa ʻemau fanga sipi mo ʻemau fanga manu lalahi: he ʻoku tonu ke mau fai ha kātoanga kia Sihova.”
10 Monda azért nékik: Úgy legyen veletek az Úr, a mint elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.
Pea pehē ʻe ia kiate kinaua, “Ke ʻiate kimoutolu pehē pe ʻa Sihova, ʻo kapau te u tuku ʻakimoutolu ke ʻalu mo hoʻomou fānau iiki: vakai ki ai; he ʻoku ʻi homou ʻao ʻae kovi.”
11 Nem úgy! menjetek el ti férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok. És elűzék őket a Faraó színe elől.
“ʻE ʻikai pehē: ka e ʻalu pe ʻakimoutolu ʻoku tangata, pea tauhi ʻa Sihova; he ko ia ne mou kole ki ai.” Pea naʻe kapusi ai ʻakinaua mei he ʻao ʻo Felo.
12 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Égyiptom földére a sáskáért, hogy jőjjön fel Égyiptom földére és emészsze meg a földnek minden fűvét; mindazt a mit a jégeső meghagyott.
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “Mafao atu ho nima ki he fonua ko ʻIsipite ki he fanga heʻe, koeʻuhi ke nau ʻalu hake ki he fonua ko ʻIsipite, ʻo kai ʻae ʻakau kotoa pē ʻoe fonua, ʻio, ʻaia kotoa pē naʻe hao ʻi he ʻuha maka.”
13 Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét Égyiptom földére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lőn, a keleti szél felhozá a sáskát.
Pea naʻe mafao atu ʻae tokotoko ʻo Mōsese, ki he fonua ko ʻIsipite, pea naʻe ʻomi ʻe Sihova ʻae matangi hahake ki he fonua ʻi he ʻaho ko ia, pea mo e pō kotoa ko ia; pea kuo pongipongi ai, naʻe ʻomi ʻe he matangi hahake ʻae fanga heʻe.
14 És feljöve a sáska egész Égyiptom földére s nagy sokasággal szálla le Égyiptom egész határára. Annak előtte sem volt olyan sáska s ezután sem lesz olyan.
Pea naʻe ʻalu hake ʻae fanga heʻe ki he potu fonua kotoa pē ʻo ʻIsipite, ʻo tuʻu ʻi he ngaahi potu kotoa pē ʻo ʻIsipite; ko e meʻa fakamamahi ʻaupito: naʻe ʻikai ha fanga heʻe pehē ʻi muʻa, pea ʻe ʻikai ha toe heʻe pehē ʻamui.
15 És elborítá az egész föld színét, és a föld elsötétedék, és megemészté a földnek minden fűvét és a fának minden gyümölcsét, a mit a jégeső meghagyott vala, és semmi zöld sem marada a fán, sem a mezőnek fűvén egész Égyiptom földén.
He naʻa nau ʻufiʻufi ʻae funga fonua kotoa pē, ko ia naʻe fakapoʻuli ai ʻae fonua: pea naʻe kai ʻae ʻakau kotoa pē ʻoe fonua, mo e fua kotoa pē ʻoe ngaahi ʻakau naʻe toe ʻi he ʻuha maka: pea naʻe ʻikai ha meʻa mata ʻe toe ʻi he ngaahi ʻakau pe ʻi he ngaahi louʻakau ʻoe ngoue, ʻi he fonua kotoa pē ʻo ʻIsipite.
16 Akkor a Faraó siete hívatni Mózest és Áront és monda: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.
Pea naʻe fekau fakatoʻotoʻo ʻe Felo ke haʻu ʻa Mōsese mo ʻElone; ʻo ne pehē, “Kuo u fai angahala kia Sihova, ko homou ʻOtua, pea mo kimoua.
17 Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és imádkozzatok az Úrhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el én tőlem.
Pea ko ʻeni, ʻoku ou kole kiate koe, fakamolemole ʻeku angahala ʻi he meʻa ni pe taha, pea fakakolekole kia Sihova ko homou ʻOtua, koeʻuhi ke ne ʻave pe ʻiate au ʻae mate ni.”
18 És kiméne a Faraó elől és imádkozék az Úrhoz.
Pea naʻe ʻalu ia mei he ʻao ʻo Felo, ʻo hū kia Sihova.
19 És fordíta az Úr igen erős nyugoti szelet, és felkapá a sáskát és veté azokat a veres tengerbe; egy sáska sem marada egész Égyiptom határán.
Pea liliu ʻe Sihova ʻae fuʻu matangi mālohi mei lulunga, ʻaia naʻa ne ʻave ʻae fanga heʻe, ʻo lī ia ki he tahi Kulokula; naʻe ʻikai ke toe ha heʻe ʻe taha ʻi he potu fonua kotoa pē ʻo ʻIsipite.
20 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.
Ka naʻe fakafefeka ʻe Sihova ʻae loto ʻo Felo, pea naʻe ʻikai te ne tuku ʻae fānau ʻa ʻIsileli ke ʻalu.
21 És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség.
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “Mafao hake ho nima ki langi, koeʻuhi he hoko ai ʻae fakapoʻuli ki he fonua kotoa pē ʻo ʻIsipite, ʻio, ʻae poʻuli matolu.”
22 És kinyujtá Mózes az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű setétség egész Égyiptom földén három napig.
Pea naʻe mafao hake hono nima ʻe Mōsese ki langi; pea hoko ʻae poʻuli matolu ʻi he fonua kotoa pē ʻo ʻIsipite ʻi he ʻaho ʻe tolu:
23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az ő lakhelyében.
Naʻe ʻikai te nau femātaaki ʻakinautolu, pea naʻe ʻikai tuʻu hake ha tokotaha mei hono potu ʻi he ʻaho ʻe tolu: ka naʻe māmangia ʻae fānau ʻa ʻIsileli ʻi honau ngaahi nofoʻanga.
24 Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.
Pea naʻe ui ʻe Felo kia Mōsese, ʻo ne pehē, “Mou ʻalu, ʻo tauhi ʻa Sihova: kae tuku hoʻomou fanga sipi, mo e fanga manu lalahi; kae ʻalu hoʻomou ngaahi fānau siʻi mo kimoutolu.”
25 Mózes pedig monda: Sőt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égő-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.
Pea naʻe pehē ʻe Mōsese, “Ka te ke tuku mai ʻae ngaahi feilaulau foki mo e ngaahi feilaulau tutu, koeʻuhi ke mau feilaulau ʻaki kia Sihova ko homau ʻOtua.
26 És velünk jőnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk.
ʻE ʻalu ʻemau fanga manu mo kimautolu ʻe ʻikai tuku ki mui ha pesipesi pe taha koeʻuhi te mau toʻo mei ai ʻaia te mau tauhi ʻaki ʻa Sihova ko homau ʻOtua: pea ʻoku ʻikai te mau ʻilo pau, ʻaia te mau tauhi ʻaki ʻa Sihova, kaeʻoua ke mau hoko ki ai.”
27 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará őket elbocsátani.
Ka naʻe fakafefeka ʻe Sihova ʻae loto ʻo Felo, pea naʻe ʻikai te ne tukuange ʻakinautolu ke ʻalu.
28 És monda néki a Faraó: Menj el előlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orczámat ne lásd; mert a mely napon az én orczámat látod, meghalsz.
Pea talaange ʻe Felo kiate ia, “ʻAlu koe ʻiate au, vakai kiate koe, ʻoua naʻa ke toe sio ki hoku mata; he ko e ʻaho ko ia te ke mamata ai ki hoku mata te ke mate.”
29 Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orczádat.
Pea pehē ʻe Mōsese, “Kuo ke lea lelei, ʻe ʻikai te u toe mamata ki ho mata.”
