2 Mózes 10
1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg az ő szívét és az ő szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök.
Ra Anumzamo'a Mosesena asmino, Menina Feronte vuo, amama zamagri amu'nompima erifore nehua avame zantmi kesazegu agri antahintahizane eri'za vahe'amokizmi antahintahizana zamazeri hankveti'noe.
2 És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, a mit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
E'ina hu'nesnugeta kamohe'mofone kagehe'mofonena zamasmige'za nentahi'za, Nagrama Izipi mopafi vahe'ma zamazeri zmazanava nehu'na avame zantamima amu'nozmifima erifore hu'noazana nezamasmita, Nagrikura Ra Anumza mani'ne huta keta antahita hugahaze.
3 És beméne Mózes és Áron a Faraóhoz és mondának néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni én előttem? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
Mosese'ene Aronikea Feronte vuke amanage huke ome asmi'na'e, Ra Anumzana Hibru vahe'mokizmi Anumzamo'a amanage huno hie, nama'a zupa Nagri navufina kagra kavufga anteraminka nomanine? Zmatrege'za vahe'ni'amo'za vu'za, monora ome hunanteho.
4 Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, ímé én holnap sáskát hozok a te határodra.
Hagi kagrama ke'nia ontahinka Nagri vahe'ma zmatresnanke'zama ovanazana, antahio, okina ana maka mopa ka'afina kenutmi huzmanta'nena efregahaze.
5 És elborítja a földnek színét, úgy hogy nem lesz látható a föld, és megemészti a megmenekedett maradékot, a mi megmaradt néktek a jégeső után, és megemészt minden fát, mely néktek sarjadzik a mezőn.
E'ina hanuge'za mopamofona ana kenutamo'za maka refite vagaresage'za, vahe'mo'za mopa kegara nosnageno, ana kenutmimo'za ko'mopa ko'mo'ma aru haviza osu'nea zafaramimofo asi'nane, kasefa'ma hagesia zafa ramina zamagra nevagaregahaze.
6 És betöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házát és minden Égyiptombelinek házát, a mit nem láttak a te atyáid, sem a te atyáid atyjai, a mióta e földön vannak mind e mai napig. És megfordula s kiméne a Faraó elől.
Ana kenutmimo'za nonka'armimpine, ana maka eri'za vahe ka'amokizmi nontmimpine, ana maka Isipi vahe'mokizmi nontmimpinena mani avitegahaze. E'inahu zana kagehe'mofonteti eno kafahemofonte eno'ma menima kagrite'ma e'neana, ama mopafina fore hige'za onke'nazaza fore hugahie. Anage nehuno Mosese'a rukrahe huno Ferona atreno fegu'a vu'ne.
7 A Faraó szolgái pedig mondának őnéki: Meddig lesz még ez mi nékünk romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak az ő Istenöknek. Még sem veszed-é eszedbe, hogy elvész Égyiptom?
Anante Fero eri'za vahe'amo'za amanage hu'za Ferona asmi'naze, Nama'a zupa Mosesena atrankeno mago karifugna huno mani'ne. Zmatrege'za vu'za Ra Anumzana zamagra'a Anumzamofona monora ome hunteho. Hagi kagra nonkano Isipi mopamo'ma havizama nehiana?
8 És visszahozák Mózest és Áront a Faraóhoz s monda ez nékik: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak a ti Istenteknek. Kik s kik azok, a kik elmennek?
Fero'a ke hige'za Mosesene Aroni'giznia ete znavre'za agrite azageno amanage huno znasmi'ne, vuta Ra Anumzana tamagra'a Anumzamofo monora ome hunteho! Hianagi iza'za vugahaze?
9 Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az Úrnak innepet kell szentelnünk.
Mosese'a kenona'a huno, Kasefa vahe'ene tavava ozafane, ne' mofavrermine, mofa'neramine sipisipine meme afutamina zamavare vagareta vugahune. Na'ankure Ra Anumzamofontega ne'za ome kreta neneta monora huntegahune.
10 Monda azért nékik: Úgy legyen veletek az Úr, a mint elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.
Anante Fero'a amanage huno znasmi'ne, Tamatre'snugetama a'mofavretamine vanazana, Ra Anumzamoma kegavama huramantesigu kesue. Hanki tamagra kefo antahintahi retro nehaze.
11 Nem úgy! menjetek el ti férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok. És elűzék őket a Faraó színe elől.
E'inara osugahazanki, tamagri'ma tamavesia kante anteta vene'nemotage vutma Ra Anumzamofona monora ome huntegahaze. Hutege'za Fero avuretira eri'za vahe'amo'za znatufe'za fegu'a eme znatre'naze.
12 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Égyiptom földére a sáskáért, hogy jőjjön fel Égyiptom földére és emészsze meg a földnek minden fűvét; mindazt a mit a jégeső meghagyott.
Anante Ra Anumzamo'a Mosesena asmi'ne, Isipi mopafina kazana rusutegeno kenutmimo'za e'za ko' mopa ko'mo'ma ru havizama nehuno atre'nea trazana eme nevagareho.
13 Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét Égyiptom földére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lőn, a keleti szél felhozá a sáskát.
Mosese'a azompa'a erino Isipi mopafina rusutegeno, e'i ana zagefine hanimpina, Ra Anumzamo'a zage hanatitegati zaho retufegeno maka Isipi mopa'afina efregeno nanterama ko'ma tigeno'a, kenutmi zamavreno efre'ne.
14 És feljöve a sáska egész Égyiptom földére s nagy sokasággal szálla le Égyiptom egész határára. Annak előtte sem volt olyan sáska s ezután sem lesz olyan.
Ana kenutmimo'za ana maka Isipi mopa'afina emani avite'naze. Ana kenutmina, hamprigara osu'naze. E'inahu kenutmina kora fore osu'nazanki'za henka'anena fore osugahaze.
15 És elborítá az egész föld színét, és a föld elsötétedék, és megemészté a földnek minden fűvét és a fának minden gyümölcsét, a mit a jégeső meghagyott vala, és semmi zöld sem marada a fán, sem a mezőnek fűvén egész Égyiptom földén.
Na'ankure ana kenumo'za Isipi mopafina mani vitazageno mopamo'a avugosa osuno haninke hu'ne. Hagi ko'mopa ko'mo'ma ahe havizama nehuno atre'nea zafa rgarmine trazantmina ne'za erivagara'zageno magore huno Isipi mopa'afina tra'za aninane zafani'nanena omnetfa hu'ne.
16 Akkor a Faraó siete hívatni Mózest és Áront és monda: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.
Anante Fero'a ame huno Mosesene Aronigizni ke higeke akeno amanage hu'ne, Hago tamagrite'ene Ra Anumzana tamagri Anumzamofontera kumi hu'noe.
17 Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és imádkozzatok az Úrhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el én tőlem.
E'ina hunogu keke huanki kumi'ni'a meni mago'ene atrenanteta, Ra Anumzana tamagri Anumzamofontega nunamu hikeno, nahe fri knazampintira naza hino.
18 És kiméne a Faraó elől és imádkozék az Úrhoz.
Higeno Mosese'a Fero nompinti atirmino Anumzamofona ome antahigegeno,
19 És fordíta az Úr igen erős nyugoti szelet, és felkapá a sáskát és veté azokat a veres tengerbe; egy sáska sem marada egész Égyiptom határán.
Ra Anumzamo'a zage fretegati hankavenentake zaho huntegeno eno, ana maka kenutmina Isipi mopa'afintira eme zmavrehna huno koranke hagerimpi ome zamatrege'za, magore hu'za maka Isipi mopafina omanitfa hu'naze.
20 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.
Hianagi Ra Anumzamo'a Fero antahintahi'a azeri hankvetigeno, Israeli vahera zmatrege'za ovu'naze.
21 És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség.
Anante Ra Anumzamo'a Mosesena asmino, Kazana rusute anagamu atregeno, Isipi mopafina kumazu hani huno vahe'mo avako huga hanintiri hino.
22 És kinyujtá Mózes az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű setétség egész Égyiptom földén három napig.
Higeno Mosese'a azana rusute anagamu atregeno, 3'a zageknafi ana maka Isipi kokampi haninkino, tusi'a hanintiri hu'ne.
23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az ő lakhelyében.
Isipi vahe'mo'za 3'a zageknafina magore hu'za no zmia atre'za fegu'a vano hu'za zamagra'a zamavufina oge'agea osu'naze. Hianagi Israeli vahe'mo'zama nemanizafina masa me'ne.
24 Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.
Anante Fero'a Mosesena ke higeno egeno amanage huno asami'ne, A'mofavretamine avreneta vuta Ra Anumzamofo monora ome huntegahazanagi, sipisipine meme afutamine ruga'a afutamina zmatrenke'za maniho.
25 Mózes pedig monda: Sőt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égő-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.
Hianagi Mosese'a amanage hu'ne, Ra Anumzana tagri Anumzante'ma Kresramanavunte afutamine, tevefima krefnane hu ofa hanuna afutamina tatregeta avreneta vamneno.
26 És velünk jőnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk.
E'ina hu'negu, maka afu kevuti'a magore huta ozmatreta zmavreha'na huta vugahune. Na'ankure tagra mago'a ana afutamimpintira zmavreta Ra Anumzamofonte monora ome huntegahune. Ina afutami aheta monora huntegahune ontahi'nonankita anante nevuta kegahune.
27 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará őket elbocsátani.
Hianagi Ra Anumzamo'a Ferona antahintahi'a azeri hankvetigeno zmatrege'za ovu'naze.
28 És monda néki a Faraó: Menj el előlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orczámat ne lásd; mert a mely napon az én orczámat látod, meghalsz.
Anante Fero'a Mosesena asamino, Natrenka maniganenka vuo! Mago'ane omo. Hagi henkama kagrama eme nagesanana kahe frigahue!
29 Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orczádat.
Mosese'a amanage hu'ne, Ha tamage hane, mago'anena kavufina eme onkegahue!
