Eszter 2
1 Ezek után, a mint megszünt Ahasvérus király haragja, megemlékezék Vástiról, és arról a mit cselekedett, és arról a mit végeztek felőle.
Pea hili ʻae ngaahi meʻa ni, pea kuo ʻosi ʻae houhau ʻae tuʻi ko ʻAhasivelo, naʻa ne manatuʻi ʻa Vasiti, mo ia naʻa ne fai, mo ia naʻe tuʻutuʻuni ke fai kiate ia.
2 És mondának a király apródai, a kik néki szolgálának: Keressenek a királynak szép ábrázatú szűz leányokat.
Pea pehē ai ʻe he kau tamaioʻeiki ʻae tuʻi ʻaia naʻe tauhi ia, “Tuku ke kumi he kau tāupoʻou hoihoifua maʻae tuʻi:
3 És rendeljen a király tiszteket országának minden tartományába, a kik gyűjtsenek össze minden szép ábrázatú szűz leányt Susán várába, az asszonyok házába, Hégainak, a király kamarásának, az asszonyok őrzőjének keze alá, és adjanak nékik szépítő szereket.
Pea ke fakanofo ʻe he tuʻi ʻae kau matāpule ʻi he ngaahi potu kotoa pē ʻo hono puleʻanga, koeʻuhi ke nau tānaki ke fakataha kotoa pē ʻae kau tāupoʻou hoihoifua ki Susani ko e kolo fakaʻeiki, ki he fale ʻoe kau fefine, ki he tauhi ʻo Hekai, ko e tauhi fale ʻoe tuʻi, ʻaia ʻoku tauhi ʻae kau fefine: pea ke ʻatu kiate kinautolu ʻenau ngaahi meʻa fakamaʻa:
4 És az a leány, a ki tetszik a király szemeinek, uralkodjék Vásti helyett. És tetszett a dolog a királynak, és úgy cselekedék.
Pea ʻilonga ʻae tāupoʻou ʻaia ʻe fiemālie ki ai ʻae tuʻi, tuku ia ke tuʻi fefine ko e fetongi ʻo Vasiti.” Pea naʻe fiemālie ʻae tuʻi ʻi he meʻa ko ia; pea naʻa ne fai ia.
5 Vala egy zsidó férfiú Susán várában, a kinek neve Márdokeus, Jáirnak fia, a ki Simei fia, a ki Kis fia, Benjámin nemzetségéből,
Pea naʻe ʻi Susani ko e kolo fakaʻeiki, ʻae Siu ʻe taha, ko Motekiai hono hingoa, ko e foha ʻo Saili, ko e foha ʻo Simi, ko e foha ʻo Kisi, ko e tangata Penisimani:
6 A ki Jeruzsálemből fogva vitetett el a száműzött néppel, a mely elvitetett Jekóniással, Júda királyával együtt, a kit rabságba vitt el Nabukodonozor, babilóniai király.
ʻAia naʻe fetuku mei Selūsalema, ʻi he fakapōpula ʻaia naʻe fetuku ki he mamaʻo mo Sekonia ko e tuʻi ʻo Siuta, ʻaia naʻe fetuku ʻe Nepukanesa ko e tuʻi ʻo Papilone ʻo ʻave ki he mamaʻo.
7 És ez gondviselője volt Hadassának, azaz Eszternek az ő nagybátyja leányának; mert sem atyja, sem anyja nem volt, és a leány szép alakú és szép ábrázatú vala, s mikor meghalt az ő atyja és anyja, Márdokeus leánya gyanánt magához fogadá.
Pea naʻa ne ohi ʻa Hatasa, ʻaia ko Eseta, ko e ʻofefine ʻo hono tuʻasina: he naʻe ʻikai haʻane tamai pe faʻē, pea naʻe matamatalelei mo hoihoifua ʻae tāupoʻou, ʻaia naʻe ohi ʻe Motekiai ʻi he pekia ʻene tamai mo ʻene faʻē, ʻo ne ʻofefine ʻaki ia.
8 Lőn pedig, mikor a király parancsa és rendelete kihirdettetett és sok leány gyűjtetett Susán várába, Hégai keze alá, akkor felvétetett Eszter is a király házába, Hégainak, az asszonyok őrének keze alá.
Pea naʻe hoko ʻo pehē, ʻi he ongoʻi ʻae fekau ʻae tuʻi mo ʻene tuʻutuʻuni, pea kuo fakakātoa ʻae kau taʻahine tokolahi ki Susani ko e kolo fakaʻeiki, ki he tauhi ʻo Hekai, naʻe ʻomi foki ʻa Eseta ki he fale ʻoe tuʻi, ki he tauhi ʻo Hekai, ko e tauhi ʻoe kau fefine.
9 És tetszett a leány az ő szemeinek és kegyébe fogadá, és siete néki szépítő szereket adni, és kiadni az ő részét és hét leányzót, a kit néki a király házából kelle kiszemelni, és vivé őt és az ő szolgálóleányait az asszonyok legjobb házába.
Pea naʻe fiemālie ia ki he taʻahine, pea naʻa ne ʻofeina ia: pea naʻa ne ʻatu leva kiate ia ʻae ngaahi meʻa maʻa ʻene fakamaʻa ia, fakataha mo e ngaahi meʻa naʻe kau tonu kiate ia, mo e kau taʻahine ʻe toko fitu, ʻaia naʻe taau ke foaki kiate ia, mei he fale ʻoe tuʻi: pea naʻa ne tomuʻa fili ia mo ʻene kau taʻahine ki he potu lelei lahi ʻoe fale ʻoe kau fefine.
10 Meg nem mondá Eszter az ő nemzetségét és származását; mert Márdokeus meghagyta néki, hogy meg ne mondja.
Naʻe teʻeki ai fakahā ʻe Eseta hono kakai pe ko hono kāinga: he naʻe fekau ia ʻe Motekiai ke ʻoua naʻa fakahā ia.
11 Márdokeus pedig minden nap járt az asszonyok házának pitvara előtt, hogy tudakozódjék Eszter hogyléte felől, és hogy mi történik vele.
Pea naʻe ʻeveʻeva ʻa Motekiai ʻi he ʻaho kotoa pē ʻi he mata fale ʻoe lotoʻā ʻoe fale ʻoe kau fefine, ke ʻilo pe ʻoku fēfē ʻa Eseta, pea ko e hā ʻe fai kiate ia.
12 Mikor pedig eljött az ideje minden leánynak, hogy bemenne Ahasvérus királyhoz, miután asszonyok törvénye szerint tizenkét hónapig bántak vele (mert ennyi időbe telik az ő szépítésök, hat hónapig mirtusolajjal és hat hónapig illatos szerekkel és asszonyi szépítő szerekkel):
Pea ʻi he hoko ʻae lakanga ʻoe taʻahine kotoa pē ke hū ki loto ki he tuʻi ko ʻAhasivelo, hili ʻene nofo ʻi he māhina ʻe hongofulu ma ua, ʻo fakatatau ki he anga ʻae kau fefine, (he naʻe pehē pe hono fakaʻosi ʻae ngaahi ʻaho ʻo honau fakamaʻa, ʻio, ʻae māhina ʻe ono mo e lolo ko e mula, mo e māhina ʻe ono mo e ngaahi meʻa namu kakala, pea mo e ngaahi meʻa kehe ko e meʻa fakamaʻa ʻae kau fefine.)
13 Akkor így ment a leány a királyhoz: Mindent, a mit kivánt, megadtak néki, hogy menjen azzal az asszonyok házából a király házáig;
Pea naʻe haʻu pehē pe ʻae taʻahine kotoa pē ki he tuʻi: ʻilonga ʻaia kotoa pē naʻa ne fili ke taungaʻaki mei he fale ʻoe kau fefine, ke ʻalu ki he fale ʻoe tuʻi, naʻe foaki ia kiate ia.
14 Este bement és reggel visszatért az asszonyok második házába, Sahásgáznak, a király udvarmesterének, a hálótársak őrzőjének kezei alá; nem jött többé a királyhoz, csak ha kivánta őt a király, és nevén hívták.
Naʻe hū ki ai ia ʻi he efiafi, pea pongipongi ai naʻe liu mai ia ki hono ua ʻoe fale ʻoe kau fefine, ki he tauhi ʻa Seasikasi, ko e tauhi fale ʻae tuʻi, ʻaia naʻe tauhi ʻae kau sinifu: naʻe ʻikai te ne toe haʻu ki he tuʻi, ʻo kapau naʻe ʻikai fiemālie ʻae tuʻi ʻiate ia, pea ne ui ia ʻi hono hingoa.
15 Mikor azért eljött az ideje Eszternek, a Márdokeus nagybátyja, Abihail leányának, a kit leánya gyanánt fogadott, hogy bemenne a királyhoz, nem kivánt mást, mint a mit Hégai, a király udvarmestere, az asszonyok őrzője mondott néki, és kedves vala Eszter mindenki szemei előtt, a ki őt látá.
Pea ʻi he hoko ʻae lakanga ʻo Eseta, ko e ʻofefine ʻo ʻApieli ko e tuʻasina ʻo Motekiai, ʻaia naʻa ne ohi ko hono ʻofefine, ke hū ia ki loto ki he tuʻi, naʻe ʻikai te ne fili ha meʻa ʻe taha ka ko e meʻa pe naʻe ʻatu kiate ia ʻe Hekai, ko e tauhi fale ʻae tuʻi, mo e haʻa tukauʻi ʻoe kau fefine. Pea naʻe ʻofeina ʻa Eseta ʻe he kakai kotoa pē naʻe mamata kiate ia.
16 És felviteték Eszter Ahasvérus királyhoz, az ő királyi házába, a tizedik hónapban, ez a Tébet hónapja, országlásának hetedik évében.
Ko ia, naʻe ʻave ʻa Eseta ki he tuʻi ko ʻAhasivelo ki hono fale fakatuʻi ʻi hono hongofulu ʻoe māhina, ʻaia ko e māhina ko Tipeti, ʻi hono fitu taʻu ʻo ʻene pule.
17 És a király Esztert minden asszonynál inkább szereté, és minden leánynál nagyobb kedvet és kegyelmet nyert ő előtte, és tette a királyi koronát az ő fejére, és királynévá tette Vásti helyett.
Pea naʻe ʻofa lahi ʻae tuʻi kia Eseta ʻi he kau fefine kotoa pē, pea naʻe maʻu ʻe ia ʻae lelei mo e angaʻofa ʻi hono ʻao ʻo lahi hake ʻi he kau tāupoʻou kotoa pē; ko ia naʻa ne ʻai ai ʻae tatā fakatuʻi ki hono ʻulu, pea fakanofo ia ko e tuʻi fefine ko e fetongi ʻo Vasiti.
18 És nagy lakomát adott a király minden ő fejedelmének és szolgáinak, az Eszter lakomáját, és a tartományoknak nyugalmat adott, és ajándékokat osztogata király módjára.
Pea naʻe fai ai ʻe he tuʻi ʻae kātoanga lahi ki heʻene ngaahi houʻeiki kotoa pē mo ʻene kau tamaioʻeiki, ʻio, ko e kātoanga ʻo Eseta: pea naʻa ne fai ʻae vetepōpula ʻi hono ngaahi puleʻanga, ʻo ne fai ʻae ngaahi foaki, ʻo taau mo e monūʻia ʻoe tuʻi.
19 És mikor összegyűjték a szűzeket másodszor, Márdokeus üle a király kapujában.
Pea ʻi he fakakātoa ʻae kau taʻahine ko hono liunga ua, naʻe toki nofo ai ʻa Motekiai ʻi he matapā ʻoe tuʻi.
20 És Eszter nem mondá meg sem származását, sem nemzetségét, miképen megparancsolá néki Márdokeus; mert Márdokeus szavát Eszter úgy fogadá, mint mikor gyámja volt.
Pea naʻe teʻeki ai fakahā ʻe Eseta ʻa hono kāinga pe ko hono kakai: ʻo hangē ko e fekau pau ʻe Motekiai kiate ia: he naʻe fai ʻe Eseta ki he fekau ʻa Motekiai kiate ia, ʻo hangē ko ia naʻa ne fai ʻi heʻene kei tauhi ia.
21 Azokban a napokban pedig, mikor Márdokeus üle a király kapujában, megharagudott Bigtán és Téres, a király két udvarmestere, a kapu őrei, és azon voltak, hogy rávetik kezeiket Ahasvérus királyra.
ʻI he ngaahi ʻaho ko ia, lolotonga ʻene nofo ʻa Motekiai ʻi he matapā ʻoe tuʻi, naʻe ʻita ʻae tauhi ʻe toko ua ʻae tuʻi, ko Pikitani mo Telesi, ʻiate kinautolu naʻe tauhi ʻae matapā, ʻo na kumi ke ala ki he tuʻi ko ʻAhasivelo.
22 Tudtára esett e dolog Márdokeusnak, és megmondá Eszter királynénak, és Eszter elmondá a királynak Márdokeus nevében.
Pea naʻe ʻilo ʻae meʻa ni ʻe Motekiai, ʻaia naʻe tala ia kia Eseta ko e tuʻi fefine, pea fakahā ia ʻe Eseta ki he tuʻi ʻi he hingoa ʻo Motekiai.
23 És megvizsgálták a dolgot és úgy találták, és mind a kettőt fára akasztották. És megírattaték a krónikák könyvébe a király előtt.
Pea ʻi he fai ʻae ʻeke ki he meʻa ni, naʻe ʻilo hono moʻoni: ko ia naʻe tautau ai ʻakinaua fakatouʻosi ki ha ʻakau: pea naʻe tohi ia ʻi he tohi fakamatala meʻa ʻi he ʻao ʻoe tuʻi.
