Prédikátor 1
1 A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
Ko e ngaahi lea eni ʻae Tangata Malanga, ko e foha ʻo Tevita, naʻe tuʻi ʻi Selūsalema.
2 Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
“Vaʻinga ʻoe vaʻinga,” ʻoku pehē ʻe he Malanga, “Vaʻinga ʻoe vaʻinga, ʻoku vaʻinga ʻae meʻa kotoa pē.”
3 Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
Ko e hā hono ʻaonga ki he tangata ʻo ʻene ngāue kotoa pē ʻoku ne fai ʻi he lalo laʻā?
4 Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
ʻOku mole atu ʻae toʻutangata ʻe taha, kae haʻu ʻae toʻutangata kehe: ka ʻoku tuʻumaʻu aipē ʻa māmani.
5 És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
ʻOku hopo hake foki ʻae laʻā, pea ʻalu hifo, ʻoku ʻalu fakavave ia ki he potu naʻe hopo mei ai.
6 Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
ʻOku ʻalu ʻae matangi ki he feituʻu tonga, pea toe liliu ki he tokelau: ʻoku fakatakamilo maʻuaipē ia, pea toe ʻalu foki ʻi hono ngaahi ʻaluʻanga.
7 Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
ʻOku tō atu ki tahi ʻae ngaahi vaitafe kotoa pē; ka ʻoku ʻikai ke pito ai ʻae tahi; pea ko e potu ʻoku tupu mei ai ʻae vaitafe ʻoku toe foki atu ia ki ai.
8 Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
ʻOku fonu ʻae meʻa kotoa pē ʻi he ngāue; ʻoku ʻikai faʻa fakamatala ia ʻe he tangata: pea ʻoku ʻikai fiu ʻae mata ʻi he sio, pe ko e telinga ʻi he fanongo.
9 A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
Ko e meʻa ʻaia ʻoku talu mei muʻa, ko ia ia ʻe kei ʻi ai; pea ko e meʻa ʻoku fai ni ko ia pe ʻe fai; pea ʻoku ʻikai ha meʻa foʻou ʻi he lalo laʻā.
10 Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
He ʻoku ai ha meʻa ʻe totonu ke pehē ki ai, “Vakai, ko eni ʻae meʻa foʻou?” Naʻe ʻi ai pe ia ʻi he kuonga ʻi muʻa, ʻaia naʻe muʻa ʻiate kitautolu.
11 Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
ʻOku ʻikai ha fakamanatu ki he ngaahi meʻa ʻi muʻa, pea ʻe ʻikai ha manatu ki he ngaahi meʻa ʻoku hoko mai ni, pe ko ia ʻe hoko ʻamui.
12 Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
Ko au ko e Malanga, naʻaku tuʻi au ki ʻIsileli ʻi Selūsalema.
13 És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
Pea naʻaku fai ʻi hoku loto ke kumi pea hakule ke u poto ʻi he meʻa kotoa pē ʻoku fai ʻi he lalo langi: he kuo tuku ʻae feinga ni ʻe he ʻOtua ke fakamamahi ʻaki ʻae fānau ʻae tangata.
14 Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
Kuo u mamata ki he ngāue kotoa pē ʻoku fai ʻi he lalo laʻā; pea vakai, ko e vaʻinga ʻae meʻa kotoa pē mo e fakamamahi ki he laumālie.
15 Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
Ko e meʻa pikopiko ʻoku ʻikai faʻa fakatotonu, pea ko ia ʻoku ʻikai kātoa ʻe ʻikai faʻa lau ia.
16 Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
Naʻaku fakakaukau ʻi hoku loto ʻoʻoku, ʻo pehē, “Vakai, kuo u hoko ʻo maʻumeʻa lahi, pea ʻoku ou maʻu lahi hake ʻae poto ʻiate kinautolu kotoa pē naʻa nau ʻi muʻa ʻiate au ʻi Selūsalema; ʻio, naʻe fakapotoʻi lahi hoku loto ʻi he poto mo e ʻilo.”
17 Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.
Pea naʻaku tuku hoku loto ke ʻilo ʻae poto, pea ke ʻilo mo e hē mo e vale: pea u ʻiloʻi foki ia ko e fakamamahi ki he laumālie.
18 Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.
He ʻoku lahi ʻae mamahi ʻi he poto ʻoku lahi: pea ko ia ʻoku fakatupu ʻa ʻene ʻilo ʻoku ne fakatupu mo e mamahi.
