Prédikátor 1
1 A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
Here are the words of the Teacher, the king of Jerusalem, David's son.
2 Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
“Everything passes—it's so temporary! It's all so hard to understand!” says the Teacher.
3 Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
What benefit do you get for slaving away in this life?
4 Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
People come, and people go, but the earth lasts forever!
5 És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
The sun comes up, and the sun goes down, and then rushes to its place to rise again.
6 Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
The wind blows south, and then turns to the north. Round and round it spins, finally coming full circle.
7 Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
Streams all flow into the sea, but the sea never becomes full. The streams return to the place from where they came.
8 Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
Everything just keeps on going. You can't say all there is to say. You can't see all there is to see. You can't hear all there is to hear.
9 A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
Everything that was will continue to be; everything that has been done will be done again. Nothing new ever happens here.
10 Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
There's nothing anyone can point to and say, “Look! Here's something new.” In fact it's been around for ages, long before our time.
11 Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
The problem is we don't remember people from the past, and people in the future won't remember those who came before them.
12 Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
I am the Teacher, and I was king over Israel, reigning from Jerusalem.
13 És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
I decided to focus my mind to explore, using wisdom, everything that happens here on earth. This is a tough assignment that God has given people to keep them busy!
14 Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
I examined everything people do here on earth, and discovered that it's all so temporary—trying to understand it is like trying to pin down the wind!
15 Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
You can't straighten what is twisted, and you can't count what isn't there.
16 Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
I thought to myself, “I've become very wise, wiser than all the kings of Jerusalem before me. My mind has gained a great deal of wisdom and knowledge.”
17 Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.
So I decided to use my mind to learn everything about wisdom, and madness and foolishness as well. But I found out that this is as hard as trying to catch hold of the wind.
18 Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.
For with great wisdom comes great frustration. The greater the knowledge, the greater the pain.
