Prédikátor 1
1 A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
The words of the Preacher, the son of David, king in Jerusalem.
2 Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
Vanity of vanities, says the Preacher, vanity of vanities, all is vanity.
3 Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
What profit has man from all his labor in which he labors under the sun?
4 Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
One generation goes, and another generation comes, but the earth abides forever.
5 És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
The sun also arises, and the sun goes down and hastens to its place where it arises.
6 Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
The wind goes toward the south, and turns around to the north. It turns around continually in its course, and the wind returns again to its circuits.
7 Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
All the rivers run into the sea, yet the sea is not full. To the place from where the rivers come, there they go again.
8 Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
All things are full of weariness, man cannot utter it. The eye is not satisfied with seeing, nor the ear filled with hearing.
9 A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
That which has been is that which shall be, and that which has been done is that which shall be done. And there is no new thing under the sun.
10 Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
Is there a thing of which it may be said, See, this is new? It has been long ago, in the ages which were before us.
11 Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
There is no remembrance of the former things, nor shall there be any remembrance of the latter that are to come, among those who shall come after.
12 Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
I the Preacher was king over Israel in Jerusalem.
13 És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
And I applied my heart to seek and to search out by wisdom concerning all that is done under heaven. It is a great tribulation that God has given to the sons of men to be exercised therewith.
14 Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
I have seen all the works that are done under the sun, and, behold, all is vanity and a striving after wind.
15 Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
That which is crooked cannot be made straight, and that which is wanting cannot be numbered.
16 Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
I communed with my own heart, saying, Lo, I have gotten for me great wisdom above all who were before me in Jerusalem. Yea, my heart has had great experience of wisdom and knowledge.
17 Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.
And I applied my heart to know wisdom, and to know madness and folly. I perceived that this also was a striving after wind.
18 Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.
For in much wisdom is much grief, and he who increases knowledge increases sorrow.
