Prédikátor 1
1 A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
達味之子耶路撒冷的君王「訓道者」的語錄：
2 Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
虛而又虛，訓道者說：虛而又虛，萬事皆虛。
3 Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
人在太陽下辛勤勞作，為人究有何益﹖
4 Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
一代過去，一代又來，大地仍然常在。
5 És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
太陽升起，太陽落下，匆匆趕回原處，從新再升。
6 Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
風吹向南，又轉向北，旋轉不息，循環周行。
7 Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
江河流入大海，大海總不滿溢；江河仍向所往之處，川流不息。
8 Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
萬事皆辛勞，無人能盡言：眼看，看不夠；耳聽，聽不飽。
9 A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
往昔所有的，將來會再有；昔日所行的，將來會再行；太陽之下決無新事。
10 Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
若有人指著某事說：「看，這是新事。」豈不知在我們以前早就有過。
11 Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
只是對往者，沒有人去追憶；同樣，對來者，也不會為後輩所記念。
12 Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
我訓道者，曾在耶路撒冷作過以色列的君王。
13 És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
我曾專心用智慧考查研究過天下所發生的一切；－－這實在是天主賜與人類的一項艱辛的工作。
14 Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
我觀察了在太陽下所發生的一切：看，都是空虛，都是追風。
15 Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
彎曲的，不能使之正直，虧缺的，實在不可勝數。
16 Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
我心裏自語說：「看，我獲得了又大又多的智慧，勝過了所有在我以前住在耶路撒冷的人，我的心獲得了許多智慧和學問。」
17 Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.
我再專心研究智慧和學問，愚昧和狂妄，我纔發覺：連這項工作也是追風。
18 Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.
因為，智慧愈多，煩惱愈多；學問越廣，憂慮越深。
