Prédikátor 6
1 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy baj az az emberen;
Има зло које видех под сунцем и често је међу људима:
2 Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szűkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya!
Некоме Бог да богатство и благо и славу, те душа његова има све шта год жели, али му не да Бог да то ужива, него ужива други. То је таштина и љуто зло.
3 Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az ő esztendeinek napja sok, de az ő lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek,
Да би ко родио сто синова и живео много година и дани би се века његовог веома намножили, а душа се његова не би наситила доброг, те ни погреба не би имао, кажем да је боље недоношче од њега.
4 Mert hiábavalóságra jött, setétségben megy el, és setétséggel fedeztetik be neve,
Јер узалуд дође и у таму отиде и име му је тамом покривено;
5 A napot sem látta és nem ismerte; tűrhetőbb ennek állapotja, hogynem amannak.
Ни сунца не виде, нити шта позна, а почива боље него онај.
6 Hogyha kétezer esztendőt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-é minden?
И да би живео две хиљаде година, а добра не би уживао, не одлазе ли сви на једно место?
7 Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az ő kívánsága be nem telik.
Сав је труд човечји за уста његова, али се не може наситити душа његова.
8 Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, a ki az élők előtt járni tud?
Јер шта има мудри више него безумни? Шта ли сиромах, који се уме владати међу живима?
9 Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!
Боље је видети очима него ли желети; и то је таштина и мука духу.
10 Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál.
Шта је ко, давно је тим назван; и зна се да је човек и да се не може судити с јачим од себе.
11 Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek abban?
Кад, дакле, има много ствари које умножавају таштину, каква је корист човеку?
12 Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?
Јер ко зна шта је добро човеку у животу, за мало дана таштог живота његовог, који му пролазе као сен? Или ко ће казати човеку шта ће бити после њега под сунцем?
