Prédikátor 6

1 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy baj az az emberen;

Van egy baj, melyet láttam a nap alatt, és sokszor nehezedik az emberre:

2 Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szűkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya!

Valaki, kinek Isten ád gazdagságot és javakat és dicsőséget, és nincs híjával a maga számára semminek mind abból, a mit kiván, de Isten nem teszi úrává annak, hogy élvezzen belőle, hanem idegen ember fogja élvezni: ez is hiúság és gonosz betegség!

3 Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az ő esztendeinek napja sok, de az ő lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek,

Ha százat is nemzene valaki és sok esztendőt élne és legyenek bármily számosak életének évei, de lelke nem lakik jó1 a jóból és még temetése sem volt neki: azt mondom, jobb nálánál az idétlen!

4 Mert hiábavalóságra jött, setétségben megy el, és setétséggel fedeztetik be neve,

Mert hiúsággal jött és sötétségben megy, és sötétségbe boríttatik a neve;

5 A napot sem látta és nem ismerte; tűrhetőbb ennek állapotja, hogynem amannak.

a napot sem látta s nem ismerte: nyugalma ennek inkább van, mint amannak.

6 Hogyha kétezer esztendőt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-é minden?

S habár ezer esztendőt él kétszer, de jót nem lát: nemde egy helyre megy el minden?

7 Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az ő kívánsága be nem telik.

Az embernek minden fáradsága a szájáért van, de a lélek még sem telik meg.

8 Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, a ki az élők előtt járni tud?

Mert mi elsőbbsége van a bölcsnek a balga fölött, mi a szegénynek, ki tud járni az élők előtt?

9 Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!

Jobb a szemnek látása, mint a lélek barangolása. Ez is hiúság és szélnek hajhászása.

10 Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál.

Minden, a mi van, rég neveztetett annak neve, s tudva van, hogy az ember micsoda, és nem tud pörölni azzal, ki nálánál hatalmasabb.

11 Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek abban?

Noha van sok beszéd, mely hiúságot sokasít: mi nyeresége van az embernek?

12 Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?

Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben, hívságos élete napjainak tartamára, melyeket eltölt mint az árnyék? Ugyanis ki mondja meg az embernek, hogy mi lesz ő utána a nap alatt?