Prédikátor 6
1 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy baj az az emberen;
Adunay usa ka kadautan nga akong nakita ilalum sa adlaw, ug kini mabug-at sa ibabaw sa mga tawo:
2 Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szűkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya!
Ang tawo nga ginahatagan sa Dios sa mga katigayonan, kadato, ug kadungganan, sa pagkaagi nga siya dili makulangan alang sa iyang kalag sa tanan niyang gitinguha, apan ang Dios wala maghatag kaniya ug gahum sa pagkaon niini, kondili ang dumuloong maoy mokaon niini; kini maoy kakawangan ug usa ka sakit nga dautan.
3 Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az ő esztendeinek napja sok, de az ő lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek,
Kong ang tawo manganak ug usa ka gatus ka bata, ug mabuhi sa daghang mga tuig, sa pagkaagi nga ang mga adlaw sa iyang mga tuig modaghan, apan ang iyang kalag wala mabuhong sa kaayohan, ug labut pa siya walay lubnganan; ako moingon nga ang pagkatawo sa dili pa panahon labi pang maayo kay kaniya:
4 Mert hiábavalóságra jött, setétségben megy el, és setétséggel fedeztetik be neve,
Kay kini moabut diha sa kakawangan ug moadto sa kangitngitan, ug ang ngalan niini ginatabonan sa kangitngitan;
5 A napot sem látta és nem ismerte; tűrhetőbb ennek állapotja, hogynem amannak.
Labut pa kini wala makakita sa adlaw ni makaila niini; kini adunay pahulay kay sa usa:
6 Hogyha kétezer esztendőt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-é minden?
Oo, bisan pa siya mabuhi sa usa ka libo ka tuig sa makaduha, ug bisan pa niana dili magapahimulos sa kaayohan, dili ba ang tanan moadto sa usa lamang ka dapit?
7 Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az ő kívánsága be nem telik.
Ang tanan nga buhat sa tawo alang lamang sa iyang baba, ug bisan pa niana ang kahinam dili matagbaw.
8 Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, a ki az élők előtt járni tud?
Kay unsay bintaha nga hibatonan sa mabuot labaw kay sa buangbuang? kun unsay anaa sa tawong kabus, nga mahibalong molakaw sa atubangan sa mga buhi?
9 Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!
Labi pang maayo ang panan-aw sa mga mata kay sa paghisalaag sa tinguha: kini usab kakawangan man ug mao ang paghakop ug hangin.
10 Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál.
Bisan unsa nga diha kaniadto, ang ngalan niini nahatag na sa kanhing panahon; ug hingsayran na kong unsa ang tawo; dili makasukol siya niadtong labi pang kusgan kay kaniya.
11 Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek abban?
Sanglit adunay daghanang mga butang nga nagapadugang sa kakawangan, sa unsa man molabaw ang tawo?
12 Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?
Kay kinsa man ang nasayud kong unsay maayo alang sa tawo sa iyang kinabuhi, sa tanang mga adlaw sa iyang kawang nga kinabuhi nga iyang ginagawi ingon sa usa ka anino? kay kinsa ba ang makasugilon sa tawo kong unsa bay mopuli kaniya ilalum sa adlaw?
