Prédikátor 2
1 Mondék az én szívemben: no, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És ímé, az is hiábavalóság!
Naʻa ku pehē ki hoku loto, “Vakai eni, teu ʻahiʻahiʻi koe ki he fiengutuhua, ko ia ke ke fiefia koe ʻi he fakavā;” pea vakai, ko e vaʻinga foki eni.
2 A nevetésről azt mondom: bolondság! a vígasságról pedig: mit használ az?
Naʻaku pehē ki he kata, “Ko e faha ia”: pea ki he fiengutuhua, “ʻOku ʻaonga ia ki he hā?”
3 Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szívem a bölcseséget követé) és előveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, a mit cselekedjenek az ég alatt, az életök napjainak száma szerint.
Naʻaku fai ʻi hoku loto ke u faʻa inu uaine, kae kumi foki hoku loto ki he poto; pea ke puke atu ki he vale, koeʻuhi ke u ʻilo pe ko e hā ʻoku lelei ke fai ʻe he fānau ʻae tangata ʻi he ʻaho kotoa pē ʻo ʻenau moʻui ʻi he lalo langi.
4 Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szőlőket.
Naʻaku fai ʻae ngaahi ngāue lahi; naʻaku langa hoku ngaahi fale; pea naʻaku tō ʻeku ngaahi ngoue vaine:
5 Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermő fákat.
Naʻaku tō ʻeku ngaahi ngoue mo e ngaahi ʻakau ʻoku fua, pea naʻaku tō ʻi ai ʻae faʻahinga ʻakau fua kehekehe kotoa pē.
6 Csinálék magamnak víztartó tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét.
Naʻaku ngaohi ʻae ngaahi anovai, ke fakatafe ki he potu ʻoku tupu ʻi ai ʻae ngaahi ʻakau:
7 Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nékem; öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam mindazoknál, a kik voltak én előttem Jeruzsálemben.
Naʻaku maʻu ʻae kau tamaioʻeiki mo e kau kaunanga, pea naʻe fanauʻi ʻae kau tamaioʻeiki ʻi hoku fale; pea naʻaku maʻu foki ʻo lahi ʻae fanga manu iiki, mo ia ʻoku lalahi, pea naʻe lahi hake ʻa ʻeku maʻumeʻa ʻiate kinautolu kotoa pē naʻe ʻi muʻa ʻiate au ʻi Selūsalema.
8 Gyűjték magamnak ezüstöt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklő férfiakat és éneklő asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörűségit, asszonyt és asszonyokat.
Pea naʻaku tānaki foki kiate au ʻae siliva mo e koula, pea mo e koloa mahuʻinga lahi ʻoe ngaahi tuʻi mo e potu fonua kehekehe: pea u maʻu ʻae kau tangata faiva mo e kau fefine faiva, mo e meʻa fakafiefia kotoa pē ʻoe fānau ʻae tangata, mo e ngaahi meʻa faiva ʻi honau faʻahinga kehekehe.
9 És nagygyá levék és megnevekedém mindazok felett, a kik előttem voltak Jeruzsálemben; az én bölcseségem is helyén volt.
Ko ia naʻaku hoko ko e lahi au, pea u tupu ʻo lahi hake ʻiate kinautolu kotoa pē naʻe ʻi muʻa ʻiate au ʻi Selūsalema: pea naʻe maʻu pe foki ʻa ʻeku poto ʻiate au.
10 Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyűjtött jókban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból.
Pea ko e meʻa kotoa pē naʻe manako ki ai hoku mata naʻe ʻikai te u taʻofi ia mei ai, naʻe ʻikai te u taʻofi hoku loto mei ha fiefia; he naʻe fiefia hoku loto ʻi heʻeku ngāue kotoa pē: pea ko hoku ʻinasi ia ʻi heʻeku ngāue kotoa pē.
11 És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!
Pea naʻaku toki mamata ki he ngāue kotoa pē kuo fai ʻe hoku nima, mo e ngāue naʻaku ongosia ʻi hono fai: pea vakai, ko e vaʻinga ia kotoa pē mo e fakamamahi ki he laumālie, pea ʻoku ʻikai hano ʻaonga ʻi he lalo laʻā.
12 Azért fordulék én, hogy lássak bölcseséget és bolondságot és esztelenséget, az az hogy mit cselekesznek az emberek, a kik a király után következnek: azt, a mit régen cselekedtek.
Pea naʻaku tafoki au ke mamata ki he poto, mo e hē, mo e vale: he ko e hā ha meʻa ʻe faʻa fai ʻe he tangata ʻoku muimui ki he tuʻi? ʻAia pe kuo ʻosi hono fai.
13 És látám, hogy hasznosb a bölcseség a bolondságnál, miképen hasznosb a világosság a setétségnél.
“Pea naʻaku toki mamata ʻoku lelei lahi hake ʻae poto ʻi he vale, ʻo hangē ko e lelei hake ʻoe maama ki he poʻuli.
14 A bölcsnek szemei vannak a fejében; a bolond pedig setétben jár; de ugyan én megismerém, hogy ugyanazon egy végök lesz mindezeknek.
Ko e mata ʻoe poto ʻoku ʻi hono ʻulu ka ʻoku ʻeveʻeva ʻae vale ʻi he poʻuli:” pea naʻaku mamata ʻeau ko e meʻa pe taha ʻoku hoko kiate kinautolu kotoa pē.
15 Annakokáért mondám az én elmémben: bolondnak állapotja szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? és mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság!
Pea naʻaku toki pehē ai ʻi hoku loto, “Hangē ko ia ʻoku hoko ki he vale, ko ia foki ʻoku hoko kiate au; pea ko e hā ia kuo u poto lahi hake ai?” Pea naʻaku toki pehē ʻi hoku loto, “Tā ko e vaʻinga foki eni.”
16 Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek: és miképen meghal a bölcs, azonképen meghal a bolond is.
He ʻoku ʻikai lahi hake ʻae fakamanatu ki he poto ʻi he manatu ki he vale ʻo taʻengata: koeʻuhi ko e meʻa ʻoku ai ni ʻe ngalo ia ʻi he ʻaho kimui. Pea ʻoku fēfē ʻae mate ʻae poto? ʻOku hangē pe ia ko e vale.
17 Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
Ko ia naʻaku fehiʻa ki he moʻui; koeʻuhi ko e ngāue ʻoku fai ʻi he lalo laʻā ʻoku fakamamahi kiate au: he ko e vaʻinga ʻae meʻa kotoa pē mo e fakamamahi ki he laumālie.
18 Gyűlöltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt; mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, a ki én utánam lesz.
ʻIo, naʻaku fehiʻa ki heʻeku ngāue kotoa pē naʻaku ongosia ai ʻi he lalo laʻā: koeʻuhi te u tuku pe ia ki he tangata ʻoku muimui ʻiate au.
19 És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és mégis uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!
Pea ko hai ʻoku ne ʻilo pe ko ha poto ia pe ko ha vale? Ka ʻe pule ʻe ia ki he ngāue kotoa pē kuo u ngāue ai mo fakahā ʻaki ʻa ʻeku poto ʻi he lalo laʻā. Ko e vaʻinga foki eni.
20 Annakokáért elfordulék én, megfogván reménységtől az én szívemet minden munkám felől, melylyel munkálódtam a nap alatt.
Ko ia naʻaku ʻalu fano ai ke fakataʻeʻamanaki hoku loto ki heʻeku ngāue kotoa pē naʻaku fai ʻi he lalo laʻā.
21 Mert van oly ember, a kinek munkája elvégeztetett bölcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt örökségül, a ki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz!
He ʻoku ai ʻae tangata ʻoku fai ʻene ngāue ʻi he poto, mo e ʻilo, pea mo e totonu; ka te ne tuku pe ia ko e ʻinasi ʻo ha tangata ʻoku ʻikai ngāue ki ai. Ko e vaʻinga foki eni, pea ko e kovi lahi.
22 Mert micsoda marad meg az embernek minden ő munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, melylyel ő munkálódott a nap alatt?
He ʻoku maʻu ʻae hā ʻe he tangata mei heʻene ngāue, mo e mamahi ʻa hono loto, ʻaia kuo ne ongosia ai ʻi he lalo laʻā?
23 Holott minden napja bánat, és búsulás az ő foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az ő elméje. Ez is hiábavalóság!
He ko hono ngaahi ʻaho kotoa pē ko e mamahi ia, pea ko ʻene feinga ko e fakamāfasia; ʻio, naʻa mo e pō ʻoku ʻikai fakafiemālie hono loto. Ko e vaʻinga foki eni.
24 Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az ő szíve lakozzék gyönyörűséggel az ő munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van.
ʻOku ʻikai ha meʻa ʻoku lelei hake ki he tangata ka ko ʻene kai mo inu, pea ke fakafiefiaʻi hono loto ʻi he lelei ʻo ʻene ngāue. Naʻaku mamata foki ki he meʻa ni, kuo foaki mai ia mei he nima ʻoe ʻOtua.
25 Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörűségére rajtam kivül?
He ko hai ʻoku faʻa kai, pea ko hai ʻoku fakatoʻotoʻo lahi hake ki ai ʻiate au?
26 Mert az embernek, a ki jó az ő szemei előtt, adott Isten bölcseséget és tudományt és örömöt; a bűnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyűjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, a ki jó az Isten előtt. Ez is hiábavalóság és az elmének gyötrelme!
He ʻoku foaki ʻe he ʻOtua ki he tangata ʻaia ʻoku lelei ʻi hono ʻao, ko e poto, mo e ʻilo, mo e fiefia: ka ʻoku ne foaki ki he angahala ʻae feinga ke tānaki mo fokotuʻu, ka ne foaki ia kiate ia ʻoku lelei ʻi he ʻao ʻoe ʻOtua. Ko e vaʻinga foki eni mo e fakamamahi ki he laumālie.
