Prédikátor 1
1 A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
在耶路撒冷作王、大衛的兒子、傳道者的言語。
2 Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
傳道者說：虛空的虛空， 虛空的虛空，凡事都是虛空。
3 Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
人一切的勞碌， 就是他在日光之下的勞碌，有甚麼益處呢？
4 Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
一代過去，一代又來， 地卻永遠長存。
5 És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
日頭出來，日頭落下， 急歸所出之地。
6 Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
風往南颳，又向北轉， 不住地旋轉，而且返回轉行原道。
7 Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
江河都往海裏流，海卻不滿； 江河從何處流，仍歸還何處。
8 Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
萬事令人厭煩， 人不能說盡。 眼看，看不飽； 耳聽，聽不足。
9 A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
已有的事後必再有； 已行的事後必再行。 日光之下並無新事。
10 Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
豈有一件事人能指着說這是新的？ 哪知，在我們以前的世代早已有了。
11 Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
已過的世代，無人記念； 將來的世代，後來的人也不記念。
12 Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
我傳道者在耶路撒冷作過以色列的王。
13 És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
我專心用智慧尋求、查究天下所做的一切事，乃知上帝叫世人所經練的是極重的勞苦。
14 Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
我見日光之下所做的一切事，都是虛空，都是捕風。
15 Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
彎曲的，不能變直； 缺少的，不能足數。
16 Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
我心裏議論說：我得了大智慧，勝過我以前在耶路撒冷的眾人，而且我心中多經歷智慧和知識的事。
17 Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.
我又專心察明智慧、狂妄，和愚昧，乃知這也是捕風。
18 Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.
因為多有智慧，就多有愁煩； 加增知識的，就加增憂傷。
