5 Mózes 32
1 Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
Dumngegkayo langlangit, ket palubosandak nga agsao. Dumngeg koma ti daga kadagiti sasao ti ngiwatko.
2 Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
Agtedted koma a kas ti tudo ti panangisurok, bumaba koma ti balikasko a kas ti linnaaw, kas ti arimukamok iti naganus a ruot, ken kas arbis kadagiti mulmula.
3 Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
Ta iwaragawagko ti nagan ni Yahweh, ken ipaduyakyakko ti kinadakkel ti Diostayo.
4 Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
Ti Bato, awan ti pakapilawan ti aramidna; ta nalinteg dagiti amin a dalanna. Isuna ti napudno a Dios nga awan ti kinadakes kenkuana. Nalinteg isuna ken awan idumdumana.
5 Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék.
Nagtignayda a sidadakes a maibusor kenkuana. Saanna ida nga annak. Daytoy ti pakaibabainanda.
6 Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? Ő alkotott és erősített meg.
Nadangkes ken nakilloda a henerasion. Gunggonaanyo kadi ni Yahweh iti kastoy a wagas, dakayo a maag ken awan kaririknana a tattao? Saan kadi nga isuna ti amayo, ti nangparsua kadakayo? Inaramid ken insaadnakayo.
7 Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!
Lagipenyo dagiti nagkakauna nga al-aldaw, panunotenyo dagiti taw-tawen dagiti adun a naglabas a kaputotan. Saludsodenyo iti amayo, ket ipakitana kadakayo, kadagiti panglakayenyo ket ibagadanto kadakayo.
8 Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,
Idi inted ti Kangatoan Unay kadagiti nasion ti tawidda— idi biningayna dagiti amin a sangkataoan, ket intudingna dagiti beddeng dagiti tattao, a kas panangisaadna met ti bilang dagiti diosda.
9 Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
Ta ti paset ni Yahweh ket dagiti tattaona; ni Jacob ti pinilina nga agtawid.
10 Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;
Nasarakanna isuna idiay desierto a daga, ken idiay awan matataona ken agung-ungor a let-ang; sinalakniban ken inaywananna isuna, binantayanna isuna a kasla iti bukodna a mata.
11 Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket:
Kas agila a mangbanbantay iti umokna ken mangay-aywan kadagiti piyekna, inyukrad ni Yahweh dagiti payakna ket innalana ida, ket inawitna ida babaen kadagiti payakna.
12 Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele.
Ni Yahweh laeng ti nangidalan kenkuana; awan iti ganggannaet a dios a kaduana.
13 A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat;
Pinagdaliasatna isuna kadagiti nangato a daga, ket pinakanna isuna kadagiti bunga ti kataltalonan; pinasupsopna isuna iti diro manipud iti bato, ken lana manipud iti natangken a bato.
14 Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál.
Nangan isuna iti mantikilia manipud kadagiti baka ken imminom iti gatas manipud ti arban, addaan taba dagiti karnero, kalakian a karnero ti Bashan ken dagiti kalding, babaen iti kasasayaatan a trigo— ket imminomka iti aglablabutab nga arak a naaramid kadagiti tubbog ti ubas.
15 És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját.
Ngem limmukmeg ken kimmugtar ni Jesurum, napnoan ti taba, nalukmeg, ken nabaneg. Pinanawannan ti Dios a nangaramid kenkuana, ket linaksidna ti Bato iti pannakaisalakanna.
16 Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.
Pinagimonda ni Yahweh babaen kadagiti gangannaet a diosda, ken pinagpungtotda isuna babaen kadagiti makarimon a didiosenda.
17 Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.
Nagidatonda kadagiti demonio, a saan a Dios—dagiti dios a saanda nga am-ammo, dagiti dios a kaano laeng a nagparang, dagiti dios a saan a kinabuteng dagiti ammayo.
18 A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged.
Pinanawanyo ti Bato, a nagbalin nga amayo, ken linipatyo ti Dios a nangipasngay kadakayo.
19 Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és leányait.
Nakita ni Yahweh daytoy ket linaksidna ida, gapu ta pinagpungtot unay dagiti annakna a lalaki ken dagiti annakna a babai.
20 És monda: Elrejtem orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség!
“Ilemmengkonto ti rupak kadakuada,” kinunana, “ket kitaekto iti pagbanaganda; ta managdakdakesda a henerasion, annak a saan a napudno.
21 Azzal ingereltek ők, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.
Pinagimondak babaen kadagiti awan a dios ken pinagpungtotdak babaen kadagiti awan serserbina a didiosenda. Paapalak ida babaen kadagiti saan a tao, pagpungtotek ida babaen kadagiti nasion nga awan pannakaawatna.
22 Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait. (Sheol h7585)
Ta simged ti apuy babaen ti pungtotko, ket mapupuoran ti kababaan a sheol; al-alun-onenna daytoy ti daga ken dagiti apitna; mangikabkabil ti apuy kadagiti sakaanan dagiti banbantay. (Sheol h7585)
23 Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.
Igabsuonkonto dagiti didigra kadakuada; Ibiatkonto amin dagiti baik kadakuada;
24 Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől – a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
Madadaeldanto babaen iti panagbisin ken alun-onento ti makauram a pudot ken nasaem a pannakadadael; ibaonkonto kadakuada dagiti ngipen dagiti narurungsot nga ayup, nga addaan iti sabidong dagiti banbanag nga agkaradap iti tapok.
25 Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
Iti ruar, mangpaladingit ti kampilan, ken kadagiti siled, mangpaladingit ti panagbuteng. Dadaelento daytoy dagiti agtutubo a lalaki ken birhen, ti agsussuso a maladaga, ken ti tao nga agubanen.
26 Mondom: Elfuvom őket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.
Kinunak nga iwarasko ida iti adayo, nga aramidek nga awanto ti makalagip kadakuada kadagiti sangkataoan.
27 Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -
No saanak koma a nagbuteng iti pammutbuteng dagiti kabusor, ken sibibiddut a nangukom dagiti kabusorda, ket kunaenda, ‘Naitag-ay dagiti imami,’ inaramidko koma amin daytoy.
28 Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.
Ta maysa a nasion ti Israel nga awanan ti kinasirib, ken awan ti pannakaawat kadakuada.
29 Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!
O, a nasisiribda, a naawatanda daytoy, a mapanunotda iti umay a gasatda!
30 Miképen kergethetne egy ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!
Kasano a kamaten ti maysa ti sangaribu, ken patarayen ti dua ti sangapulo a ribu, malaksid no inlako ida ti Batoda, ken binaybay-an ida ni Yahweh?
31 Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!
Ta ti bato dagiti kabusortayo ket saan a kasla iti Batotayo, nga uray dagiti kabusortayo ket inawatda.
32 Mert az ő szőlőjök Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.
Ta ti lanutda ket naggapu iti lanut iti Sodoma ken manipud kadagiti kataltalonan ti Gomora; dagiti ubasda ket ubas ti sabidong; ken napait dagiti raayda.
33 Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
Ti arakda ket ti sabidong dagiti uleg ken ti napeggad a gita ti uleg.
34 Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?
Saan kadi a sililimed a sinalimetmetak daytoy a panggep, naidulin a kadua dagiti kinabaknangko?
35 Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!
Kukuak iti panagibales, ken panangdusa, iti tiempo a maikaglis dagiti sakada; ta asidegen ti aldaw ti didigra kadakuada, ken agap apura a mapasamak dagiti banbanag nga umay kadakuada.”
36 Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett és védtelen oda van.
Ta ni Yahweh ti mangngeddeng kadagiti tattaona, ket kaasiannanto dagiti adipenna. Makitananto nga awanen ti pannakabalinda, ket awan ti agbati nga uray maysa, tagabo man wenno nawaya a tao.
37 És ezt mondja: Hol az ő istenök? a Kőszikla, a melyben bizakodtak?
Ket kunananto, “Sadino ti ayan dagiti diosda, ti bato a pagkamanganda? —
38 A kik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
Dagiti dios a nangan kadagiti taba dagiti datonda ken imminon kadagiti arak nga indatonda? Bangonenyo koma ida ket tulongandakayo; isuda koma ti agbalin a salaknibyo.
39 Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.
Kitaenyo ita a Siak, uray Siak ti Dios, ket awanen ti dios malaksid kaniak; mangpapatayak, ken mangpabbiagak; mangsugatak, ken mangagasak, ket awan ti siasinoman a makaisalakan kadakayo manipud iti bilegko.
40 Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!
Ta ingatok ti imak iti langit ket ibagak, ‘Kas agbiagak iti agnanayon, agtignayak.
41 Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.
Inton asaek ti sumilsilap a kampilanko, inton rugian ti imak ti mangiyeg ti hustisia, ipaaykonto ti panangibales kadagiti kabusorko, ket pagbayadekto amin dagiti manggura kaniak.
42 Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!
Painumekto dagiti baik iti dara, ket alun-onen ti kampilanko ti lasag nga addaan iti dara dagiti napapatay ken dagiti natiliw, ken manipud kadagiti ulo dagiti mangidadaulo kadagiti kabusor.”'
43 Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!
Agrag-okayo, dakayo a nasion, a kaduayo dagiti tattao ti Dios, ta ibalesnanto ti dara dagiti adipenna, ipaaynanto ti panangibales kadagiti kabusorna, ket subbotennanto ti dagana, para kadagiti tattaona.
44 Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, ő és Józsué a Nún fia.
Immay ni Moses ket kinantana dagiti amin a sasao iti daytoy a kanta kadagiti lapayag dagiti tattao, isuna, ken ni Josue nga anak ni Nun.
45 És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,
Ket lineppas ni Moises a kinanta amin dagitoy a sasao iti entero nga Israel.
46 Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;
Kinunana kadakuada, “Panunotenyo dagiti amin a sasao a pinaneknekak kadakayo ita nga aldaw, tapno mabalinyo nga ibilin kadagiti annakyo a salimetmetanda dagitoy, dagiti amin a sasao iti daytoy a linteg.
47 Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
Ta napateg unay daytoy a banag kadakayo, gapu ta daytoy ti biagyo, ket babaen iti daytoy a banag, paatiddugenyo dagiti al-aldawyo iti daga a papananyo iti ballasiw ti Jordan a tagikuaenyo.”
48 És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Nagsao ni Yahweh kenni Moises iti dayta met laeng nga aldaw, ket kinunana,
49 Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül.
“Sumang-atka iti masakupan dagiti bantay Abarim, iti ngato ti Bantay Nebo, nga adda iti daga ti Moab, a ballasiw ti Jerico. Matan-awam ti daga ti Canaan, nga it-itedko kadagiti tattao ti Israel a kas sanikuada.
50 És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;
Mataykanto iti sumang-atam a bantay ket maitiponka kadagiti tattaom, kas iti pannakatay ni Aaron a padam nga Israelita idiay Bantay Hor ket nakitipon kadagiti tattaona.
51 Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
Mapasamakto daytoy gapu ta saanka a napudno kaniak kadagiti tattao ti Israel kadagiti danum ti Meriba iti Kadesh, iti let-ang ti Sin; gapu ta saannak a dinayaw ken rinaem kadagiti tattao ti Israel.
52 Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.
Ta makitam ti daga iti sangoanam, ngem saankanto a mapan idiay, iti daga nga it-itedko kadagiti tattao ti Israel.”
