5 Mózes 31
1 És méne Mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész Izráelnek;
Pea naʻe ʻalu ʻa Mōsese ʻo ne lea ʻaki ʻae ngaahi lea ni ki ʻIsileli kotoa pē.
2 Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon.
Pea naʻe pehē ʻe ia kiate kinautolu, “Ko e taʻu eni ʻe teau mo e taʻu ʻe uofulu ʻo hoku motuʻa he ʻaho ni; ʻoku ʻikai te u kei faʻa ʻalu kituaʻā mo haʻu ki lotoʻā: pea kuo pehē foki ʻe Sihova kiate au, ʻE ʻikai te ke ʻalu koe ki he kauvai ʻe taha ʻo Sioatani.
3 Az Úr, a te Istened maga megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy bírjad őket; Józsué az, a ki átmegy előtted, a mint megmondotta az Úr.
Ko Sihova ko ho ʻOtua, ʻe ʻalu ia ʻo muʻomuʻa ʻiate koe, pea ʻe fakaʻauha ʻe ia ʻae ngaahi puleʻanga ni mei ho ʻao, pea te ke maʻu ʻakinautolu: pea ko Siosiua, ʻe ʻalu ia ʻo muʻomuʻa ʻiate koe, ʻo hangē ko e folofola ʻa Sihova.
4 És akképen cselekeszik azokkal az Úr, a miképen cselekedett Szíhonnal és Óggal az Emoreusok királyaival, és azoknak földjökkel, a melyeket elpusztított vala.
Pea ʻe fai ʻe Sihova kiate kinautolu ʻo hangē ko ʻene fai kia Sihoni pea kia Oki, ko e ongo tuʻi ʻae kau ʻAmoli, pea ki hona fonua, ʻaia naʻa ne fakaʻauha.
5 Ha azért előtökbe adja őket az Úr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velök, a mint parancsoltam néktek.
Pea ʻe tukuange ʻakinautolu ʻe Sihova ʻi homou ʻao, koeʻuhi ke mou fai kiate kinautolu ʻo fakatatau ki he ngaahi fekau ʻaia kuo u fekau ni kiate kimoutolu.
6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged.
Ke ke mālohi koe pea ke lototoʻa, ʻoua naʻa ke lilika, pea ʻoua naʻa ke manavahē kiate kinautolu: he ko Sihova ko ho ʻOtua, ko ia ia ʻoku mo ō mo koe; ʻe ʻikai te ne fakatukutukuʻi koe, pe liʻaki koe.”
7 Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, a mely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül.
Pea naʻe ui ʻe Mōsese kia Siosiua, ʻo ne pehē kiate ia ʻi he ʻao ʻo ʻIsileli kotoa pē, “Ke ke mālohi koe pea ke lototoʻa: he ko koe te ke ʻalu mo e kakai ni ki he fonua ʻaia naʻe fuakava ai ʻe Sihova ki heʻenau ngaahi tamai ke foaki, kiate kinautolu; pea te ke fakahoko ʻakinautolu ki ai kenau maʻu ia.
8 Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!
Pea ko Sihova, ko ia ia ʻoku ʻalu muʻomuʻa ʻiate koe; ʻe ʻiate koe ia, ʻe ʻikai te ne fakatukutukuʻi koe, pe liʻaki koe; ʻoua naʻa ke manavahē, pea ʻoua naʻa ke puputuʻu.”
9 És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, a kik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének.
Pea naʻe tohi ʻe Mōsese ʻae fono ni, pea ne ʻatu ia ki he kau taulaʻeiki ko e ngaahi foha ʻo Livai, ʻaia naʻe haʻamo ʻae puha ʻoe fuakava ʻa Sihova, pea ki he kau mātuʻa kotoa pē ʻo ʻIsileli.
10 És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén;
Pea naʻe fekau ʻe Mōsese kiate kinautolu, ʻo pehē, “ʻI he ngataʻanga ʻo hono fitu taʻu kotoa pē, pea ʻi he kātoanga ʻoe taʻu ʻoe tukuange, ʻi he kātoanga ʻoe ngaahi fale fehikitaki,
11 Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülök hallására.
ʻI he hoko mai ʻa ʻIsileli kotoa pē ʻi he ʻao ʻo Sihova ko ho ʻOtua ki he potu ʻaia te ne fili, ke ke lau ʻae fono ni ʻi he ʻao ʻo ʻIsileli kotoa pē kenau ongoʻi.
12 Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, a ki a te kapuidon belől van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét.
Fakakātoa fakataha ʻae kakai, ʻae tangata, mo e fefine, mo e fānau, mo e muli ʻoku nofo ʻi ho ngaahi matapā, koeʻuhi kenau fanongo, pea kenau ʻilo, pea manavahē kia Sihova ko honau ʻOtua, pea tokanga ke fai ʻae ngaahi lea kotoa pē ʻoe fono ni:
13 És az ő fiaik is, a kik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, a míg éltek azon a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
Pea ko ʻenau fānau, ʻaia ʻoku teʻeki hoko ʻo ʻilo ha meʻa, kenau ongoʻi, pea ʻilo ke manavahē kia Sihova ko homou ʻOtua, ʻi he lolotonga ʻoku mou moʻui ʻi he fonua ʻaia ʻoku mou ʻalu ki ai ʻi he kauvai ʻe taha ʻo Sioatani ke maʻu ia.”
14 Monda azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elő Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában.
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “Vakai, ʻoku ʻunuʻunu mai ʻa ho ngaahi ʻaho te ke mate ai: ui kia Siosiua, pea fakahā ʻakimoua ʻi he fale fehikitaki ʻoe kakai, koeʻuhi ke u tuku ha fekau kiate ia.” Pea naʻe ʻalu ʻa Mōsese mo Siosiua, ʻo na fakahā ʻakinaua ʻi he fale fehikitaki ʻoe kakai.”
15 És megjelenék az Úr a sátorban, felhőoszlopban, és megálla a felhőoszlop a sátor nyílása felett,
Pea naʻe fakahā ʻa Sihova ʻi he fale fehikitaki ʻi he pou ʻoe ʻao: pea naʻe tuʻu ʻae pou ʻoe ʻao ʻi ʻolunga ʻi he matapā ʻoe fale fehikitaki.
16 És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után jár és paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én ő vele kötöttem.
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “Vakai, te ke mohe koe mo hoʻo ngaahi tamai: pea ʻe tuʻu hake ʻae kakai ni, ʻo ʻalu ʻo fai angahala ki he ngaahi ʻotua ʻoe kau muli ʻoe fonua, ʻaia ʻoku nau ʻalu ki ai ke nonofo mo kinautolu, pea tenau liʻaki au, ʻo liʻaki ʻae fuakava ʻaia kuo u fai mo kinautolu.
17 De felgerjed az én haragom ő ellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem az én orczámat ő előle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem?
Pea ʻe tupu ai ʻeku houhau kiate kinautolu ʻi he ʻaho ko ia, pea te u liʻaki ʻakinautolu, pea te u fufū hoku fofonga meiate kinautolu, pea ʻe fakaʻosiʻosi ʻakinautolu, pea ʻe hoko ʻae ngaahi kovi lahi mo e ngaahi mamahi lahi kiate kinautolu; ko ia tenau lea ai ʻi he ʻaho ko ia, ʻIkai kuo hoko ʻae ngaahi kovi ni kiate kitautolu, koeʻuhi ʻoku ʻikai ʻiate kitautolu ʻa hotau ʻOtua?
18 Én pedig valóban elrejtem az én orczámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult.
Pea ko e moʻoni teu fufū hoku fofonga ʻi he ʻaho ko ia mei he ngaahi kovi kotoa pē ʻaia kuo ʻosi ʻenau fai, ko e meʻa ʻi heʻenau tafoki ki he ngaahi ʻotua kehe.
19 Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen.
Pea ko eni, mo tohi ʻae hiva ni maʻamoutolu pea ako ʻaki ia ki he fānau ʻa ʻIsileli: ʻai ia ki honau ngutu, koeʻuhi ke hoko ʻae hiva ni ko e fakamoʻoni kiate au, ki he fānau ʻa ʻIsileli.
20 Mert beviszem őt arra a földre, a mely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet.
Koeʻuhi ʻi he hili ʻeku ʻomi ʻakinautolu ki he fonua ʻaia naʻaku fuakava ai ki heʻenau ngaahi tamai, ʻaia ʻoku mahutāfea ʻi he huʻahuhu mo e honi; pea hili ʻenau kai ʻo fakamākona ʻakinautolu, pea [nau ]hoko ʻo sino; tenau toki tafoki ki he ngaahi ʻotua kehe, ʻo tauhi ʻakinautolu, fakahouhauʻi au, pea liʻaki ʻeku fuakava.
21 Mikor pedig utóléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképen (mert nem megy feledésbe az ő maradékának szájából), mert tudom az ő gondolatát, a mely szerint cselekszik már most is, minekelőtte bevinném őt arra a földre, a mely felől megesküdtem vala.
Pea ʻe hoko ʻo pehē, ʻi he hoko ʻae ngaahi kovi lahi mo e mamahi lahi kiate kinautolu, ʻe fakaʻilo ʻenau kovi ʻe he hiva ni ʻo hangē ha fakamoʻoni; koeʻuhi ʻe ʻikai ngalo ia mei he ngutu ʻo honau hako: he ʻoku ou ʻilo ʻenau mahalohalo ni ʻaia ʻoku nau feʻaluʻalu fano ʻo fai ni, ʻi he teʻeki ai te u ʻomi ʻakinautolu ki he fonua ʻaia naʻaku fuakava ki ai.”
22 Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait.
Ko ia naʻe tohi ai ʻe Mōsese ʻae hiva ni ʻi he ʻaho pe ko ia, ʻo ne akoʻi ia ki he fānau ʻa ʻIsileli.
23 Azután parancsola az Úr Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, a mely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek.
Pea naʻa ne tuku kia Siosiua ko e foha ʻo Nuni ʻae fekau, ʻo ne pehē, “Ke ke mālohi koe pea ke lototoʻa: koeʻuhi te ke fakahoko ʻae fānau ʻa ʻIsileli ki he fonua ʻaia naʻaku fuakava ai kiate kinautolu: pea te u ʻiate koe.”
24 Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit könyvbe:
Pea naʻe hoko ʻo pehē, ʻi he fakaʻosi ʻe Mōsese ʻae tohi ʻoe ngaahi lea ʻoe fono ni ki he tohi, ʻo aʻu atu ki hono kakato,
25 Parancsola Mózes a lévitáknak, a kik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván:
“Naʻe fekau ʻe Mōsese ki he kau Livai, ʻaia naʻe haʻamo ʻae puha ʻoe fuakava ʻa Sihova, ʻo pehē,
26 Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul;
“ʻAve ʻae tohi ni ʻoe fono, pea ʻai ia ki he kaokao ʻoe puha ʻae fuakava ʻa Sihova ko homou ʻOtua, koeʻuhi ke ʻi ai ia ko e meʻa fakamoʻoni kiate koe.
27 Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után?
He ʻoku ou ʻilo hoʻo talangataʻa, mo hoʻo kia kekeva: Vakai, ʻi heʻeku kei moʻui mo kimoutolu he ʻaho ni, kuo mou fai talangataʻa kia Sihova; kae muʻa hake ʻo kau ka mate!
28 Gyűjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti előljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az ő füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenök a mennyet és földet.
“Fakakātoa mai kiate au ʻae kau mātuʻa kotoa pē ʻo homou ngaahi faʻahinga, mo homou kau matāpule, koeʻuhi ke u lea ʻaki ʻae ngaahi lea ni ʻi honau telinga, pea ui ki langi mo māmani ke fakamoʻoni kiate kinautolu.
29 Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.
He ʻoku ou ʻilo ʻo kau ka mate te mou fakahalaʻi ʻaupito ʻakimoutolu, pea tafoki mei he hala ʻaia kuo u fekau kiate kimoutolu; pea ʻe tō ʻae kovi kiate kimoutolu ʻi he ngaahi ʻaho ʻamui; ko e meʻa ʻi hoʻomou fai kovi ʻi he ʻao ʻo Sihova, ke fakatupu ai hono houhau ʻi he ngāue ʻa homou nima.”
30 Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallására ez éneknek ígéit, mind végig.
Pea naʻe lea ʻa Mōsese kae fanongo ʻae fakataha ʻoe kakai kotoa pē ʻa ʻIsileli ki he ngaahi lea ʻoe hiva ni, ʻo aʻu ki hono ngataʻanga.
