5 Mózes 26
1 Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
Aa ie fa nivotrak’ amy tane nampandovae’ Iehovà Andrianañahare’o azoy naho nitavane’o vaho imoneña’o:
2 Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
le ho rambese’o ty loha-voa’ ze voka’ i taney, le hendese’o boak’an-tane atolo’ Iehovà Andrianañahare’o azo le hajo’o an-karoñe ao vaho hasese’o mb’amy toetse ho joboñe’ Iehovà Andrianañahare’o hampipoha’e i Tahina’eiy mb’eo.
3 És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
Le hiheo mb’amy mpisoroñe mitoloñe amy andro zaiy irehe, hanao ty hoe ama’e: Taroñeko am’ Iehovà Andrianañahare’o androany, fa nivotrak’ an-tane nifantà’ Iehovà an-droaentika t’ie hatolo’e antika.
4 És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
Le ho rambese’ i mpisoroñey am-pità’o i haroñey vaho hapò’e aolo’ i kitreli’ Iehovà Andrianañahare’oy.
5 És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
Le hanao ty ti-hoe irehe añatrefa’ Iehovà Andrianañahare’o: Nte-Arame, mpirererere ty raeko t’ie nionjoñe mb’e Mitsraime mb’eo, nitaveañe añe rekets’ ondaty tsy ampeampe vaho nitombo ho foko ra’elahy naho maozatse naho nifamorohotse.
6 Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
Le nanao samporerake naho nampisoañe antika o nte-Mitsraimeo vaho niforekekè’ iereo ampandrohizañ’ ajale;
7 Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
f’ie nikanjy am’ Iehovà Andrianañaharen-droaentika le jinanji’ Iehovà ty fiarañanañan-tika naho nivazohoe’e i fampisoañañey naho i fitromahañey vaho i famorekekeañe antikañey.
8 És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
Le nampiavote’ Iehovà amy Mitsraime tika an-dela-pitàñe maozatse, naho am-pitàñe nitora-kitsy naho am-pangebahebahañe naho am-biloñe vaho am-pitoloñañe tsitantane.
9 És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
Le nendese’e mb’ an-toetse atoy, vaho natolo’e antika o tane atoio, tane orikorihen-dronono naho tantele.
10 Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
Aa ingo, engaeko ty loha-voa’ i tane natolo’o ahiy ry Iehovà. Le hapo’o añatrefa’ Iehovà Andrianañahare’o vaho mitalahoa am’ Iehovà Andrianañahare’o.
11 És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
Le mirebeha amo hene hasoa natolo’ Iehovà Andrianañahare’o ama’o naho amy anjomba’oio, ihe naho i nte-Leviy, vaho i renetane ama’oy.
12 Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
Aa naho nihenefe’o ty fañengañe ty faha-folom-bòka’o amy taom-pahateloy, i taom-pañengam-pahafoloy, naho fa finaha’o o nte-Levio, o renetaneo, naho o bode-raeo, vaho o vantotse an-drova’oo hikama’ iareo ho anjañe,
13 Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
le hanao ty hoe irehe añatrefa’ Iehovà Andrianañahare’o, Fa nakareko an-trañoko ao o raha navahekoo, naho fa natoloko amo nte-Levio naho amo renetaneo naho amo bode-raeo naho amo vantotseo, ty amo hene lily nililie’o ahikoo; tsy nililareko ndra nihaliñoko o lili’oo.
14 Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
Tsy nihinanako te nandala, naho tsy nahajako t’ie naleotse, naho tsy nengaeko amo havilasio, fe nihaoñeko ty fiarañanaña’ Iehovà Andrianañahareko vaho nanoeko iaby o nandilia’o ahikoo.
15 Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
Mivazohoa boak’ añ’ anjomba’o masiñe andikerañe ao, le tahio ondati’o Israeleo naho i tane natolo’o anaiy, amy nifantà’o aman-droae’aiy, i tane orikorihen-dronono naho tanteley.
16 E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
Afanto’ Iehovà Andrianañahare’o azo androany te hanoe’o o fañè naho fepetse zao: le hambena’o naho hanoe’o an-kaampon’ arofo’o vaho an-kaliforam-pañova’o.
17 Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
Fa tinaro’o anindroany te Andrianañahare’o t’Iehovà, hañaveloa’o o lala’eo; naho hambena’o o fañè’eo, naho o lili’eo naho o fepè’eo vaho ho janjiñe’o i fiarañanaña’ey.
18 Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
Nafè’ Iehovà anindroany te ihe ro vara-iso’e, ty amy nampitamae’e azoy, aa le hambena’o iaby o lili’eo.
19 Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Fa haonjo’e andigiligi’ ze hene foko namboare’e, am-pandrengea naho tahinañe naho hasiñe, vaho h’ondaty navaheñ’ am’ Iehovà Andrianañahare’o irehe, ty amy tsara’ey.
