5 Mózes 11

1 Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, tartsd meg az ő megtartani valóit: rendeléseit, végzéseit és parancsolatait minden időben.

Zato boš torej ljubil Gospoda, svojega Boga in dnevno ohranjal njegovo zadolžitev, njegove zakone, njegove sodbe in njegove zapovedi.

2 És tudjátok meg ma (mert nem a ti fiaitokkal szólok, a kik nem tudják és nem látták) az Úrnak, a te Isteneteknek fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját,

In vedi ta dan, kajti nisem govoril z otroki, ki niso vedeli in ki niso videli kaznovanja Gospoda, svojega Boga, njegove veličine, njegove mogočne roke, njegovega iztegnjenega lakta,

3 Jeleit és cselekedeteit, a melyeket Égyiptomban cselekedett a Faraóval, az égyiptombeliek királyával, és az ő egész földével;

njegovih čudežev in njegovih dejanj, ki jih je v sredi Egipta storil faraonu, egiptovskemu kralju in vsej njegovi deželi

4 És a melyeket cselekedett az égyiptombeliek seregével, lovaival és szekereivel, mivelhogy reájok árasztá a Veres tenger vizeit, mikor üldözének titeket, és elveszté őket az Úr mind e mai napig;

in kaj je on storil egiptovski vojski, njihovim konjem in njihovim bojnim vozovom; kako je vodo Rdečega morja primoral, da jih preplavi, medtem ko so vas zasledovali in kako jih je Gospod uničil do današnjega dne,

5 És a melyeket cselekedett veletek a pusztában, a míg e helyre jutátok;

in kaj vam je storil v divjini, dokler niste prišli na ta kraj,

6 És a melyeket cselekedett Dáthánnal és Abirámmal, Eliábnak a Rúben fiának fiaival, mikor a föld megnyitá az ő száját, és elnyelé őket háznépeikkel, sátoraikkal, és minden marhájokkal egyetemben, a mely az övék vala, az egész Izráel között.

in kaj je storil Datánu in Abirámu, sinovoma Rubenovega sina Eliába; kako je zemlja odprla svoja usta in požrla njiju, njune družine, njune šotore in vse njuno imetje, ki je bilo v njuni posesti, v sredi vsega Izraela,

7 Mert saját szemeitekkel láttátok az Úrnak minden nagy cselekedetét, a melyeket cselekedett.

toda vaše oči so videle vsa velika Gospodova dejanja, ki jih je storil.

8 Tartsátok meg azért mind a parancsolatokat, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy megerősödjetek, bemenjetek és bírjátok a földet, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt.

Zatorej boste ohranjali vse zapovedi, ki sem vam jih ta dan zapovedal, da boste lahko močni in vstopite in se polastite dežele, kamor greste, da jo vzamete v last

9 És hogy sok ideig élhessetek a földön, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik és az ő magvoknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.

in da boste lahko podaljšali svoje dneve v deželi, ki jo je Gospod prisegel vašim očetom, da jo da njim in njihovemu semenu, deželo, kjer tečeta mleko in med.

10 Mert a föld, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt, nem olyan az, mint Égyiptomnak földe, a honnan kijöttetek; a melyben elveted vala a te magodat és a te lábaddal kell vala megöntöznöd, mint egy veteményes kertet;

Kajti dežela, kamor vstopaš, da jo vzameš v last, ni kakor egiptovska dežela, od koder ste izšli, kjer si sejal svoje seme in jo s svojim stopalom namakal kakor zeliščni vrt,

11 Hanem az a föld, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt, hegyes-völgyes föld, az égnek esőjéből iszik vizet.

temveč je dežela, kamor greste, da jo vzamete v last, dežela hribov in dolin in pitne vode od dežja z neba,

12 Oly föld az, a melyre az Úr, a te Istened visel gondot; mindenkor rajta függenek az Úrnak, a te Istenednek szemei az esztendő kezdetétől az esztendő végéig.

dežela, za katero skrbi Gospod, tvoj Bog; oči Gospoda, tvojega Boga, so vedno na njej, od začetka leta, celó do konca leta.

13 Lészen azért, hogyha valóban engedelmeskedtek az én parancsolataimnak, a melyeket én ma parancsolok néktek, úgy hogy az Urat, a ti Istenteket szeretitek, és néki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből:

In zgodilo se bo, če boste marljivo prisluhnili mojim zapovedim, ki sem vam jih ta dan zapovedal, da ljubite Gospoda, svojega Boga in da mu služite z vsem svojim srcem in z vso svojo dušo,

14 Esőt adok a ti földetekre alkalmatos időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat;

da vam bom dal dežja vaši deželi v njegovem pravšnjem obdobju, prvi dež in pozni dež, da boš lahko zbral svoje žito in svoje vino in svoje olje.

15 Füvet is adok a te meződre a te barmaidnak; te pedig eszel és megelégszel.

In poslal bom travo na tvoja polja za tvojo živino, da boš lahko jedel in bil sit.

16 Vigyázzatok azért, hogy a ti szívetek meg ne csalattassék, és el ne térjetek, és ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne boruljatok le előttök.

Pazite nase, da vaše srce ne bo zavedeno in se odvrnete in služite drugim bogovom in jih obožujete

17 Különben az Úrnak haragja felgerjed reátok, és bezárja az eget, hogy eső ne legyen, és a föld az ő gyümölcsét meg ne teremje; és hamarsággal elvesztek a jó földről, a melyet az Úr ád néktek.

in bi se potem zoper vas vžgal Gospodov bes in on zapre nebo, da tam ne bo dežja in da dežela ne obrodi svojega sadu in da se ne bi hitro pogubili iz dobre dežele, ki vam jo daje Gospod.

18 Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között;

Zatorej boste te moje besede položili v svoje srce in v svojo dušo in si jih privezali za znamenje na roko, da bodo lahko kakor načelki med vašimi očmi.

19 És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.

In vi jih boste učili svoje otroke, govoreč o njih, ko sediš v svoji hiši in ko hodiš po poti, ko se uležeš in ko vstajaš.

20 És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra;

Napisal jih boš na podboje svoje hiše in na svoja velika vrata,

21 Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, a míg az ég a föld felett lészen.

da bodo vaši dnevi lahko pomnoženi in dnevi vaših otrok v deželi, ki jo je Gospod prisegel vašim očetom, da jim jo da, kakor dneve nebes na zemlji.

22 Mert ha szorosan megtartjátok mind e parancsolatot, a melyet én parancsolok néktek, hogy a szerint cselekedjetek; ha szeretitek az Urat, a ti Istenteket, ha minden ő útain jártok, és ő hozzá ragaszkodtok:

Kajti če boste marljivo varovali vse te zapovedi, ki sem vam jih zapovedal, da jih storite, da ljubite Gospoda, svojega Boga, da hodite po vseh njegovih poteh in da se ga trdno držite,

23 Akkor kiűzi az Úr mind azokat a nemzeteket ti előletek, és úrrá lesztek nálatoknál nagyobb és erősebb nemzeteken.

potem bo Gospod vse te narode izgnal izpred vas in vi se boste polastili večjih narodov in mogočnejših, kakor ste vi.

24 Minden hely, a melyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a pusztától a Libanonig, és a folyóvíztől, az Eufrátes folyóvizétől a nyugoti tengerig lesz a ti határotok.

Vsak kraj, na katerega bodo stopili podplati vaših stopal, bo vaš; od divjine in Libanona, od reke, reke Evfrata, celo do najbolj oddaljenega morja bo vaša pokrajina.

25 Nem állhat meg senki előttetek; azt míveli az Úr, a ti Istenetek, hogy féljenek és rettegjenek titeket az egész föld színén, a melyre rátapostok, a mint megmondotta néktek.

Tam noben človek ne bo mogel obstati pred vami, kajti Gospod, vaš Bog, bo položil strah pred vami in grozo nad vso deželo, po kateri boste stopali, kakor vam je rekel.

26 Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot!

Glejte, ta dan sem pred vas postavil blagoslov in prekletstvo.

27 Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek;

Blagoslov, če ubogate zapovedi Gospoda, svojega Boga, ki sem vam jih ta dan zapovedal

28 Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, a melyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertetek.

in prekletstvo, če ne boste ubogali zapovedi Gospoda, svojega Boga, temveč se boste odvrnili iz poti, ki sem vam jo ta dan zapovedal, da greste za drugimi bogovi, ki jih niste poznali.

29 És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt: akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ebál hegyén.

In zgodilo se bo, ko te bo Gospod, tvoj Bog, privedel v deželo, kamor greš, da jo vzameš v last, da boš položil blagoslov na goro Garizím in prekletstvo na goro Ebál.

30 Nemde azok túl vannak a Jordánon, a napnyugoti út megett, a Kananeusok földén, a kik a síkságon laknak Gilgálnak átellenében, a Móré tölgyei mellett?!

Ali nista na drugi strani Jordana, ob poti, kjer sonce zahaja v kánaanski deželi, ki prebivajo v nerodovitni ravnini nasproti Gilgálu, poleg Moréjevih ravnin?

31 Mert ti átmentek a Jordánon, hogy bemenvén bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek. Ha bírni fogjátok azt, és lakni fogtok abban:

Kajti šli boste čez Jordan, da vstopite, da vzamete v last deželo, ki vam jo daje Gospod, vaš Bog in vzeli jo boste v last in prebivali v njej.

32 Vigyázzatok, hogy mind e rendelések és végzések szerint cselekedjetek, a melyeket én ma adok ti előtökbe.

In obeležili boste, da storite vse zakone in sodbe, ki sem jih ta dan postavil pred vas.