5 Mózes 10

1 Abban az időben monda az Úr nékem: Faragj magadnak két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jőjj fel hozzám a hegyre, és csinálj faládát.

På samma tiden sade Herren till mig: Uthugg dig två stentaflor såsom de första, och kom till mig på berget, och gör dig en ark af trä;

2 És felírom a táblákra azokat az ígéket, a melyek az előbbi táblákon valának, a melyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába.

Så vill jag skrifva på taflorna de ord, som på de första voro, hvilka du sönderslagit hafver; och du skall lägga dem i arken.

3 Csinálék azért ládát sittim-fából, és faragék két kőtáblát is, az előbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kőtábla kezemben vala.

Så gjorde jag då en ark af furoträ, och uthögg två stentaflor, sådana som de första voro, och gick upp på berget, och hade de två taflorna i mina händer.

4 És felírá a táblákra az előbbi írás szerint a tíz ígét, a melyeket szólott vala az Úr ti hozzátok a hegyen, a tűznek közepéből a gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nékem.

Då skref han på taflorna, såsom den första skriften var, de tio ord, som Herren talade till eder utur eldenom på berget, på församlingenes dag; och Herren fick mig dem.

5 Akkor megfordulék és alájövék a hegyről, és betevém a táblákat a ládába, a melyet csináltam vala, hogy ott legyenek, a miképen az Úr parancsolta vala nékem.

Och jag vände om, och gick af berget, och lade taflorna i arken, som jag gjort hade, att de skulle der blifva, såsom Herren mig budit hade.

6 Izráel fiai pedig elindulának Beeróthból, a mely a Jákán fiaié, Moszérába. Ott halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az ő fia lőn pappá helyette.

Och Israels barn drogo ut ifrå Beeroth BeneJaakan till Moserah; der blef Aaron död, och vardt der begrafven; och hans son Eleazar vardt Prester för honom.

7 Innét indulának Gudgódba, Gudgódból pedig Jotbatába, bővízű patakok földére.

Dädan drogo de ut till Gudgoda; ifrå Gudgoda till Jothbath, ett land der bäcker äro.

8 Abban az időben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, és hogy az Úr előtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az ő nevében mind e napig.

På den tiden afskiljde Herren Levi slägte, till att bära Herrans förbunds ark, och till att stå för Herranom, till att tjena honom, och lofva hans Namn, allt intill denna dag.

9 Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az ő atyafiaival; az Úr az ő öröksége, a miképen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened.

Derföre skulle de Leviter ingen del eller arf hafva med sina bröder; ty Herren är deras arf, såsom Herren din Gud dem sagt hafver.

10 Én pedig ott állottam a hegyen, mint az előbbi napokban, negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr.

Och jag stod på bergena, såsom tillförene, fyratio dagar och fyratio nätter, och Herren bönhörde mig än i den gången, och Herren ville icke förgöra dig.

11 És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép előtt, hogy bemenjenek és bírják a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom.

Men Herren sade till mig: Statt upp, och gack åstad, att du går för folket, att de inkomma, och intaga landet, som jag deras fäder svorit hafver dem att gifva.

12 Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből,

Nu, Israel, hvad äskar Herren din Gud af dig, utan att du skall frukta Herran din Gud, att du vandrar i alla hans vägar, och älskar honom, och tjenar Herranom dinom Gud, af allo hjerta och af allo själ;

13 Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!

Att du håller Herrans bud och hans rätter, de jag dig bjuder i denna dag, på det att dig må väl gå?

14 Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!

Si, himmelen och alla himlars himlar, och jorden, och allt det deruti är, är Herrans dins Guds;

15 De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvokat: titeket választott ki ő utánok minden nép közül, a mint e mai napon is látszik.

Dock likväl hafver Herren allena haft vilja till dina fäder, så att han älskade dem, och hafver utvalt deras säd efter dem, nämliga eder, utöfver allt folk, såsom det ock tillgår på denna dag.

16 Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak;

Så omskärer nu edars hjertas förhud, och varer icke mer halsstyfve.

17 Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.

Förty Herren edar Gud är en Gud öfver alla gudar, och en Herre öfver alla herrar, en stor Gud, mägtig och förfärlig, den ingen person aktar, och tager inga mutor;

18 Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot.

Och skaffar dem faderlösom och enkom rätt, och älskar de främmande, så att han gifver dem födo och kläde.

19 Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Égyiptom földén.

Derföre skolen I ock älska de främmande; ty I hafven ock varit främmande uti Egypti land.

20 Az Urat, a te Istenedet féljed, őt tiszteljed, ő hozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél.

Herran din Gud skall du frukta; honom skall du tjena; till honom skall du hålla dig, och svärja vid hans Namn.

21 Ő a te dícséreted, és a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid.

Han är ditt lof, och din Gud, den med dig så stor och förfärlig ting gjort hafver, såsom din ögon sett hafva.

22 A te atyáid hetvenen mentek vala alá Égyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait!

Dine fäder foro neder uti Egypten med sjutio själar; men nu hafver Herren din Gud förökat dig, såsom stjernorna på himmelen.